Meteorológiai esélylatolgatások

Az elsõ numerikus modell 1922-ben született (Lewis Fry Richardson), ami sikertelen volt, mert 6 óra alatt 145hPa-t változott benne a légnyomás.
1950-ben az ENIAC számítógéppel Jule Charney, Philip Thompson, Larry Gates és Ragnar Fjörtoft már sikeres "gépes" modellfuttatást végeztek.
1955-tõl Neumann Jánosék alkalmaztak a gyakorlatban az US Navy, az USAF és az USWB közös projektjében.
1963-ban Lorentz fedezte fel a káoszt, ez szülte késõbb az ensemble módszert.

A numerikus modellek elõtt a szinoptikusok a reggeli mérésekbõl rajzolt térképek alapján próbálták meg elõrejelezni az idõjárást. Ma meglepõdünk rajta, hogy azok az elõrejelzések gyakorlatilag 2-3 napra elõre is egész pontosak voltak, még egy mediciklonos helyzetben sem tévedtek sokkal nagyobbakat, mint amilyeneket a mostani modellek akár egy napra elõre képesek összehozni.

Én is írhattam volna...de én már ilyen hosszút nem tudok (meg rövid az élet ).

Hosszú szösszenet, de így van.

Ez egy olyan téma, amirõl órákig lehetne beszélni, de valószínûleg semmi pozitív nem sülne ki belõle. Kicsit talán eltér a hosszútáv témájától, de általánosságban köthetõ hozzá, nem a jövõ idõjárásáról lesz szó, hanem annak megítélésérõl:

Következõ a gond:
- az Ország/Föld lakosságának igen jelentõs részének (én kb 95-98%-ra tenném) nincs meg sem a nyelvi, sem a matematikai képzettsége ahhoz, hogy egy ilyen bonyolult rendszert, mint az éghajlat, idõjárás legminimálisabban is megérthesse.
- ennek az embertömegnek egy igen jelentõs része nem is kíván mélyebben elmerülni a jelenségekben, vagy pontos magyarázatot találni rá, szimplán az õ képzettségének megfelelõ megoldáskészletét alkalmazza rá. (pl egyenes arányosság: ha ma kétszer oylan meleg van, mint tegnap, akkor holnap 4-szer olyan meleg lesz stb.)
Ennek oka kettõs: egyrészt a képességek hiánya oda vezet, hogy frusztrálja az egyént, a számára nem érthetõ dolgokat egyszerûen hülyeségnek tartja, ez az "én mindent értek, mindent tudok" típusú ember. Másrészt valaki tudja, hogy nem érti a dolgokat, de nincs rá sem ideje, sem ereje tájékozódni, elfogadja a többségi véleményt. Ez a "lehet benne valami" típusú egyén: elfogadja a horoszkópot, mert annyian hisznek benne, lehet benne valami. Elfogadja a népi regulákat, mert annyian hisznek benne, meg az öregek biztos tudtak valamit...

Ez a tömeg a 7 milliárdból bõven kitesz 6,9 milliárdot.

Aztán további probléma: mit értünk tudományosságon vagy egzaktságon.

Pl sokan nem értik, mi a különbség a statisztikai beválási valószínûség és a véletlen tippelés találatai között.

Nem értik ,hogy attól, hogy ha pl dévidmihály eltalál 10-bõl ötöt meg a numerikus modell is eltalál 10-bõl ötöt az minõségében más eredmény.

Nem értik, mi a különbség egy területi és idõtartam elõrejelzés és egy szinguláris téridõpontbeli elõrejelzés között.

És a legfontosabb: nem látják a tudomány fejlõdését folyamatában (sem a történelmet), nem tudják összekötni a múltat a jövõvel, mindig a jelenbeli helyzetet látják egyedinek.

Nem csak a meteorológiában, de a társadalomtudományokban is megjelenik eza tévedés: pl a z ún generációs probléma: mivel mindig úgy érezzük, hogy a mi általunk képviselt értékek a legmodernebbek és a leghelyesebbek, ezért általános vélemény, hogy a múltban élõk fejletlenebbek nálunk, de tiszteljük õket, a fiatal generáció meg mindig rosszabb, hanyatlik, butább, (pl sokszor hangoztatott téveszme: a mai fiatalok rosszabbak, tiszteletlenek, nem fociznak a téren, állandóan facebookoznak, buliznak, isznak, dohányoznak, stbstbstb)
Ráadásul az emberek memóriája is katasztrofális és féloldalas: a történtek nagy részét elfelejtik, a pozitív eseményeket megjegyzik, a negatívatak elnyomják, az elfelejtett idõszakra kiterjesztik az egyedi eseményeket.
Pl ha egy évtizedben 10 évbõl 9ben átlagos idõ volt, egyszer meg extrém, akkor az 40 év távlatából egyöntetûen extrémnek idézik fel (ég ha nem is szándékosan)
Ilyenkor szoktam emgkérdezni, hogy mondja el az illetõ, hogy milyen volt az elmúlt 5 hónap idõjárása, csak nagy vonalakban, de 10-bõl 10 még a jelen hónapra sem emlékszik.

Ez az általam annyit emlegetett BEZZEG RÉGEN MEKKORA TELEK VOLTAK! mondat.

Ezek a hatások begyûrûznek a tudományosság általános megítélésébe:
a tudomány rossz, mert nem értem!
A tudományos emberek érzelem nélküliek, mert nem foglalnak egybõl állást, hanem mérlegelnek
A tudomány konzervatív, nem engedi az innovációt, elfojtja a fejlõdést.

Mindegyik állítást már bõven megcáfolták, aki szeretné, kifejtem neki mindet.

Hogy jön mindez a hosszútávú elõrejelzéshez?

- a hosszútáv gyerekcipõben jár, kicsit túl is vállalja magát, mivel igény van a több hónapos elõrejelzésre, megpróbálja kielégíteni annak ellenére, hogy tudja, két héten túl gyakorlatilag nem tud többet nyújtani a véletlen tippelésnél
- a fent említett általános ismerethiány miatt a pozitív eredményeket nem lehet megértetni

A sok kivétel mellett bizonyos szabályszerûségek egész biztosan kimutathatók az idõjárásban. Bár statisztikailag nem vizsgáltam meg a dolgot (pedig érdemes lenne!), megfigyeléseim alapján váltig állítom, hogy zonális télközép után NAGYON GYAKRAN (de persze nem mindig!) blockingosabbra vált az idõjárás január 3. dekádjában.
A "népi regulák" nagyon szépen magyarázhatók légkörfizikai munkahipotézisekkel -ami természetesen nem azt jelenti, hogy napi elõrejelzés céljára alkalmasak lennének.
Nézzünk ezek közül néhányat.
"Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban tapicskál"
Vagy:
"Ha Katalin kopog, karácsony locsog"
Mindkét "regula" arra vonatkozik, hogy feltûnõen hideg télelõ után tél közepére gyakran alapvetõen átalakul a légkörzés, enyhére, nyugati áramlásosra fordul az idõ.
Hosszú évek alatt én is azt tapasztaltam, hogy a télkezdet (kb. nov. közepétõl dec. közepéig) egészen más jellegû etap, mint a télközép (karácsonyi ünnepek tája és január eleje)
Igen jellemzõ (legalábbis itt, Észak-Dunántúlon) hogy a november második fele hidegadvekciót, korai hóeséseket hoz, mellyel összehasonlítva december második fele, az ünnepek tája aránytalanul enyhe, hótlan, semmitmondó -nemritkán kifejezetten enyhe.
Légkörfizikai hipotézisem: két tényt kell figyelembe vennünk itt. Egyrészt azt, hogy az áramlást meridionálisba fordító polárfronti ciklonok tartósan ott tudnak kialakulni, ahol kellõ é-d-i hõkontraszt van. Másrészt, a szinoptikai (Namias) ciklusok ennek a hõkontrasztnak a függvényei.
A folyamat sematikusan így fest: az õsszel gyorsan lehûlõ észak-eurázsiai kontinens a koratéli etapra (november) létrehozza a kellõ hõkontrasztot a meridionálisra váltáshoz, a hidegleszakadáshoz. Ekkor természetesen a kontinentális területeken (azaz környékünkön) jön
létre hidegadvekció -beáll a késõ novemberi, kora decemberi hideg idõszak.
Az Atlanti-óceán szubarktikus részei ekkor még kevésbé hidegek a tengervíz nagy hõtároló képessége miatt. Azonban a napforduló környékén már ezek az óceánhoz közeli területek (pl. észak-amerikai arktikus szigetvilág) is erõsen lehûlnek, és a mindig viszonylag melegen maradó óceánnal igen jelentõs hõkontrasztot hoznak létre. Ezért az Észak-Atlantikumban stabil, erõs ciklontevékenység indul, melytõl nyugatra, Észak-Amerikában masszívan leszakad a hideg. Észak-Eurázsiában ellenben a koratél meridionális fázisa ekkorra lecsökkenti a hõkontrasztot, itt ezért zonalitás lép fel. Ez a receptje a télközepi enyhe idõszaknak, a "karácsonyi hóolvadásnak", mely szingularitás, sok év átlagában kimutatható.
A télközép tartós zonalitása már önmagában az észak-eurázsiai hidegdepó megerõsödése irányába mozdítja a folyamatokat.
Ha a hidegfelhalmozódás itt gyors, erõs, úgy akár január elejére újra meridionalitás léphet fel nálunk, hidegelárasztással, lehûléssel. Sok év átlagában a január elsõ dekádja határozott hõcsökkenést mutat fel.
Ha kevésbé kifejezett a hidegfelhalmozódás, vagy tõlünk nagyon távol, Szibériában zajlik, úgy elõfordul, hogy a meridionalitás kialakulása, a hidegelárasztás nálunk áttolódik január második felére, 3. harmadára. Ez az un. pálforduló, mely éppen annyira törvényszerû megnyilvánulása idõjárásunknak, mint a késõ novemberi hidegbetörések vagy a karácsonyi hóolvadás. A szabálynak nem mond ellent, hogy bizonyos teleken nem képes annyi hideglevegõ felhalmozódni északkeleten, ami elég az áramlások tartós meridionálisba fordításához. Ezek a mindvégig enyhe, komisz, semmitérõ telek. Bár meg kell mondani, ilyenkor is szinte mindig vannak gyenge, elvetélõ blocking-próbálkozások január végén, február elsõ felében.
Ha már január elejére visszaáll a blocking, vagy a télközepi zonalitás ki sem alakul (ilyen telek is vannak), akkor a Namias ciklusnak megfelelõen igen gyakran január végére áll elõ hosszabb-rövidebb zonális epizód, "reverz" pálfordulás van. (Melyet újabb határozott lehûlés szokott követni február elején)
Az idei télre eddig az volt jellemzõ, hogy a jet sokáig zárt volt (ezt jól mutatta az október közepétõl szinte végig pozitívban tartózkodó AO érték) Emiatt hiányzott a meanderezés, a sarkvidék keleti szélrendszere kifejezett volt. Ez aztán "benyomta" a grönlandi hidegtömeget az amerikai arktikus szigetvilágba, ill. a Hudson-öböl környékére. A folyamatot egyébként naponta nyomon követtem a GFS szinoptikai térképein. Észak-Amerika említett, szubarktikus részén hatalmas hidegmag képzõdött ki, mely biztosította a hidegleszakadásokat Kanada és az USA keleti felére. Északnyugat-Eurázsiában ellenben épp addigra ürült ki átmenetileg a hidegdepó a november végi, december eleji hidegleszakadások következtében. Nem kell ezután csodálkoznunk a télközepünket tönkrevágó erõs, tartós zonalitáson.
Viszont a zonalitás hetei alatt szépen kiépült a nyugat-szibériai, észak-urali hidegtömb, mely aztán a tipikus "pálfordulást" szállította nekünk.

Az idõjárás Pál napját nem ismeri ez igaz de gyakran elõfordul, hogy az idõjárás ellenkezõjére fordul január végén vagy legalábbis próbál! 2007-ben is lett volna de csak 2-3napra sikerült neki és ismét enyhe tél lett v. az ellenkezõje 1985ben rendkivûli hidegbõl tavasz lett jó 10 napig aztán ismét zord tél. Nagyon enyhe v hideg teleken ha van is pálfordulás nagyon rövid életû. Én most az 1985-ös tél ellenkezõjére láttok esélyt 10napos átmeneti hideg blokk aztán enyhe folytatással sajnos ott ahol van hó használják ki! Gfs már igaz 240-300 óra környékén igen stabil délnyugati áramlásokat feszeget egy tõlünk délre lévõ AC híd miatt pozítiv NAO indexek meg is erõsítik ezt, hogy tõlünk délre jöjjön létre.

Itt nagyon sok mindét tévesen közelítesz meg. Pl 1880-as években is volt elõrejelzés és térkép készítés, 1890-es évektõl volt szondázás, is igaz akkor sárkányoknak hívták és abból készítették a elõrejelzési térképet. Ha azt veszem alapul, hogy idõszámításunk elõtt bizony komoly csillagászt volt és bizony matematikai ismeretek sõt az elsõ számológépek kb 5000 évesek, akkor megint az a tény, hogy nem is vagyunk annyira elõrehaladottak, mint azt hisszük. Ezt már több alkalommal kifejtettem. Az tény, hogy a megfigyelés fontos, de ezt a népi regulátor nagyon tartsuk távol mert óriási a különbség.

És mint írtam, millió példa van arra, hogy január 20. után folytatódik a hideg zord idõ vagy marad a zonális áramlási kép. Itt lehet benne hidegbetörés mint 2007-ben de az alapfelállás nem változott akkor sem, ha Pál napja volt ha nem, vagyis nem tudott megváltozni hiába fordultunk oda.
70 és a 10 évek nagyon jó példa erre, de ellenkezõ példa nagyon jó az 1940-es évek zord idõszakai. Itt most ne keveredjünk bele, egy-egy hét hidegebb idõszakba vagy enyhébb idõszakba mert mint írtam az bármikor kialakulhat egy télen.
Az idõjárás nem ismeri Pál napját és a többit, õ csinálja a dolgát tovább.
És mi van ha nem fordultunk volna meg hanem a nyugati ciklonok elõoldalán maradtunk volna? Mert bõven benne volt a pakliban ez is, és bizony akkor nem változott volna meg semmi sem, mert az esélyek kb 50-50% volt mind két erõ gyõzelmére, és bizony most nem írnánk ezeket, hanem sírnánk, hogy Pál napja nem volt fordulópont. Most a hideg, de egy hete még az enyhe légtömeg gyõzedelmeskedett, és az a vicc most sem volt messze tõle. Ezt a népi regulából nem tudtad volna kideríteni.

Valamikor írtam egy eszmefuttatást arról, hogy az idõjárás nem ismer havi periódusokat, jelzõnapokat, úgy általában nem a naptárt nézi. Úgy látszik nem olvastad, azért jössz a regulák szó szerinti értelmezésével. Itt arról van szó, hogy tartós enyhe, hótlan, tavaszias, száraz stb. télkezdet vagy közép után még jöhet tél január végén. Ezt lehetne Pál helyett káolyfordulónak is hívni, de itt nem az elnevezés a lényeg. Az enyhe idõ pl. 2007-ben (de 2005-ben,06-ban,12-ben vagy 13-ban stb. volt hasonló) is hidegre fordult és hó is esett jan. végén. Nem azon kell rugózni, hogy ez 25. vagy elõbb ill. késõbb volt pár nappal.
Ha kemény hidegek vannak dec. jan. idején, akkor épp ellenkezõleg enyhére fordul (ez is forduló ).

Sokan írogatjuk minden év nov.-jan. közt, amikor éppen pozitív az anomália, hogy nem kell a telet elsiratni, a vészharangot kongatni, katasztrófáról cikkezni (felfalnak majd bennünket a kártevõk, kivirágoznak idejekorán a fák, csõdbemennek a sícentrumok stb.). Enyhén szólva süket fülekre találunk és a gúny tárgyai vagyunk. Ehhez hozzászoktunk mint egyes politikusok az arcon köpéshez, de azt nem tudom megszokni, hogy tudományos intézetek a tél elõjeleit látva meg a világ összes indexének és pertubációjának ismeretében teleírják a médiapiacot, hogy itt aztán semmiféle télies idõ nem lesz belátható idõn belül. Nemhogy két hétre, de 2 napra sem tudunk olyat mondani, ami 50 %-nál nagyobb bizonyosságú ? Ilyen szinten bárki eltalálhatná a várható idõjárást, akár DM is (Õ sem téved mindig, az éppoly lehetetlen, mint mindig eltalálni az idõt).
Egy hete tán, hogy azt adtam hosszútávú esélynek, hogy tartós keveredés, esõ és fõleg a hegyekben hó. Én is tévedtem, mert síkvidéken is a havazás dominált, ilyen hidegre (ma új pápai SZR -8,2) nem számoltam. Persze a népi regula a pálfordulatról bejött modellek nélkül is, de ugye az öregek nem értenek semmihez...
Hosszútávra (tanyaközpontosított cm elõrejelzés nélkül) ugyanazt tudom csak most is mondani: sok csapadék,tél.