Meteorológiai esélylatolgatások

Természetesen, enyhén megnövekszik a Nap elektromágneses sugárzása a maximumok idején. (A napfáklyák adta többlet valóban meghaladja a foltok miatti kiesést.) Ám azenyhe növekedés ez esetben 0,1%-nál kisebb változást takar. Ennél még az is jóval többet (néhány százalékot) számít, hogy a Föld épp napközelben vagy naptávolban van. Mégsem tapasztalunk olyasmit, hogy alacsony szélességeken a sztratoszféra januárban felmelegszik, júliusban pedig lehûl. Úgyhogy ezen a nyomon fölösleges elindulni.

Hangsúlyozom, hogy általam leírt mechanizmusok az én munkahipotéziseim, korrekt voltukért nem kezeskedem, hisz nem vagyok "céhbeli" légkörfizikus. Kossakiss egyik írásából vettem õket, õ egyébként nagyon benne van ezekben a dolgokban. Aztán az sem kizárt, hogy nem jól értelmeztem az õ szavait.
Ami biztos, hogy napfoltmaximumban ugyan több a sötét terület a napkorongon, de úgy tudom, az ilyenkor gyakori napfáklyák erõs sugárzása túlszárnyalja a foltok okozta sugárzási mínuszt: a szumma enyhén pozitiv, az elektromágneses sugárzás mennyisége tehát nagyobb, mint minimumban. Lehet persze, hogy ez a spektrum UV tartományára éppen nem érvényes.
Azt is elfogadhatjuk, hogy a Föld mágneses terének eltérítõ hatása miatt a részecskesugárzás jobbára csak a sarkok magaslégkörét érinti (sarki fény)
Az is elfogadható, hogy a légkörben elnyelõdõ sugárzó energia legalább egy része hõvé alakul. Azonban hogy ez mekkore melegítõ hatást jelent elektromágneses, illetve részecskesugárzás esetén, illetve ezen két sugárzás-fajta mely légrétegben nyelõdik el leginkább, az különbözõ lehet -így hatásuk is.
Még egyszer mondom, a kérdéskörbe nem akarok mélyebben belemenni, mert nem vagyok igazán kompetens ebben.
A telek minõsége és a napciklus esetleges összefüggésérõl szóló írásomat egyébként a Meteorológiai társalgóban találod, 2013-12-09 dátummal a 208763. sorszám alatt.
Azt egy szóval sem állítom, hogy a nagytérségi folyamatokat, és ezen keresztül az indexeket nem befolyásolja a naptevékenység. Mi több, fölöttébb valószínûnek gondolom az összefüggést közöttük. Csak ez az összefüggés valószínûleg nem egyszerû lineáris kapcsolat, másrászt a naptevékenység szinte biztosan csak egyike a nagytérségi folyamatokra ható tényezõknek (s könnyen lehet, nem is a legfontosabb)
Valószínû, még egy szakmabelinek se lenne könnyû kibogozni ezeket a viszonyokat.

A naptevékenység elvileg hatással van a hemiszférikus cirkulációs cellák (magas és alacsony nyomású övek) fejlettségére, kiterjedésére. Kossakiss korábbi írása alapján úgy képzelem (ha félreértelmeztem szavait, majd kijavít) hogy magas naptevékenység idején erõs UV sugárzás éri a térítõk táján a magaslégkört, mely ott elnyelõdve, erõs felmelegedést okoz.
A melegedés erõsíti, és a sarkok felé kiterjeszti a térítõi AC övet. A coriolis erõnek ezáltal több lesz a "municiója", felgyorsulnak a nyugatias légmozgások a térítõktõl északra, a jet hurkai laposabbakká válnak, "zár" a jet.
Alacsony naptevékenység esetén ennek ellenkezõje következik be: a térítõi AC öv visszahúzódik az egyenlítõ felé, "üresen jár" a coriolis erõ, a jet lelassul, hurkai mélyülnek.
A sarkok magaslégkörére a napból származó korpuszkuláris sugárzás van hatással. Ez szintén elnyelõdik a felsõ légrétegekben, és ott melegítés révén fokozza az örvényességet. Ez oda vezet, hogy magas naptevékenységben nehezebben alakulnak ki anticiklonok a magas szélességeken, illetve a ciklonális hatások felnyomulnak a pólus közelébe. Ez az állapot nem kedvez a kisugárzásnak, a sarki hideg légtömegek kevésbé tudnak kifejlõdni.
Alacsony naptevékenység esetén ennek a fordítottja a jellemzõ
Mindezekbõl egyenesen következik, hogy a hemiszférikus cirkulációs cellák állapotát kifejezõ AO és NAO indexnek elvileg függenie kell a naptevékenységtõl, ilyen módon: magas naptevékenység=pozitiv indexértékek - alacsony naptevékenység=negativ indexértékek.
A dolog viszont nem ilyen egyszerû. Futólag végignéztem azt a diagramot, mely az utóbbi évtizedek pozitiv és negativ indexû korszakait mutatja. Megnéztem a napfoltciklusok görbéjét is. A kettõ között nem mutatkozik egyértelmû korreláció!
A nehézséget talán úgy hidalhatjuk át, hogy feltételezzük: az indexértékek több változós függvényhez tartoznak, melynek csak egyik változója a naptevékenység. Így megmagyarázhatóvá válna, hogy a naptevékenység és az indexértékek nem mozognak együtt, viszont nyitva hagyhatnánk azt az elméletbõl következõ lehetõséget, hogy mégis közük van egymáshoz.
Javaslom, fogadjuk el munkahipotézisként azt az állítást, hogy magas naptevékenység az indexek pozitivitása felé tolja a mérleg nyelvét, alacsony pedig azok negativitásának irányába. Érdemes lenne egyszer tüzetesebben összevetni az utóbbi évtizedek indexértékeit a napfoltciklusokkal - hátha ki lehetne sütni ebbõl valamit.
Hogy az indexek erõsen befolyásolják idõjárásunkat, éspedig fõleg téli idõjárásunkat, eléggé köztudott. Negativ AO a sarki AC, a hidegtömegek megerõsítésével, nemkülönben az alacsony szélességek élénk ciklontevékenységével csapadékos, hideg telet okoz nálunk. Poziticv indexérték esetén a mérsékelt szélességekig felnyomuló térítõi anticiklonok, valamint az élénk sarki ciklontevékenység, gyengébb lehûlés miatt száraz, enyhe telet okoznak a mi szélességünkön. Feltehetõen ez a hemiszférikus légkörzési állapot van amögött a megfigyelés mögött, hogy a kifejezetten enyhe telek nálunk rendszerint viszonylag szárazak is.
Fentiekbõl következik, hogy a hemiszférikus cirkulációs cellák állapotán keresztül a naptevékenység hat a mi telünk milyenségére. Erõs naptevékenység az enyhe, száraz tél irányába tolja a folyamatokat, alacsony tevékenység a hideg, csapadékos irányába.
Természetesen ez már sok tényezõs dolog, melynek csak egyik tényezõje a napciklus.
Nemrégiben megvizsgáltam, hogy az utóbbi 50 év emlékezetesen hideg, illetve nagyon enyhe telei a napfoltciklus mely fázisában következtek be. Bár sok a kivétel, az elmélettel egybecsengõ összefüggés halványan bár, de felismerhetõ: a leghidegebb telek többnyire naptevékenységi minimumok környékén léptek fel. A kiemelkedõen enyhék pedig maximumok környékén.