Meteorológiai esélylatolgatások
Az is lehet, hogy az arány kvázi-állandó. Itt lép be a képbe az, hogy a tengeráramlatokba "kódolt" hõtranszport ciklusideje állandó "késésben" van a légkörhöz képest.
Lehet, én ezt nem tudom megítélni...
Csak hogy érzékeltessem egy kicsit a helyzet bonyolultságát, mitõl függhet:
Mennyi az összes elnyelt energia (Az egyenlítõn és a sarkokon), mennyi az összes kisugárzott energia (az egyenlítõn és a sarkokon), (ez természetesen egész évben folyamatosan változik), milyen alakú a hõmérséklet a szélességi is hosszúsági körök függvénye, milyen ezen függvények változása, hogy hatnak ezen változások a légköri-óceáni energiavitelre, van-e még, amit hat rá, és hogyan, van e valamiylen visszacsatolás (pozitív/negatív) a folyamatok során (Azaz vannak e önmagukat tompító vagy erõsítõ folyamatok). Van e valamiylen jelentõs hatása a vegetációnak stb stb stb...
Én korántsem látom iylene egyszerûnek, hogy ha x-szel csökken az óceáni, akkor x-szel nõ a légköri, és a többi meg állandó...
Maga a hõtranszport változás is visszahathat önmagára, milyen helyzetekben állhat fenn ez a rekurzív visszacsatolás és hányadfokú, miylen elõjelû..
Betonozás közben 10 perc alatt kb ennyi jutott eszembe, ami bonyolíthatja...
Csak hogy érzékeltessem egy kicsit a helyzet bonyolultságát, mitõl függhet:
Mennyi az összes elnyelt energia (Az egyenlítõn és a sarkokon), mennyi az összes kisugárzott energia (az egyenlítõn és a sarkokon), (ez természetesen egész évben folyamatosan változik), milyen alakú a hõmérséklet a szélességi is hosszúsági körök függvénye, milyen ezen függvények változása, hogy hatnak ezen változások a légköri-óceáni energiavitelre, van-e még, amit hat rá, és hogyan, van e valamiylen visszacsatolás (pozitív/negatív) a folyamatok során (Azaz vannak e önmagukat tompító vagy erõsítõ folyamatok). Van e valamiylen jelentõs hatása a vegetációnak stb stb stb...
Én korántsem látom iylene egyszerûnek, hogy ha x-szel csökken az óceáni, akkor x-szel nõ a légköri, és a többi meg állandó...
Maga a hõtranszport változás is visszahathat önmagára, milyen helyzetekben állhat fenn ez a rekurzív visszacsatolás és hányadfokú, miylen elõjelû..
Betonozás közben 10 perc alatt kb ennyi jutott eszembe, ami bonyolíthatja...
"Az éghajlat globális változásával kapcsolatos kritikai megjegyzések gyakran emelik ki (...) a tényt, hogy az elõzõ század elején és negyvenes éveiben tapasztalható évtizedes lehûlésekre nincsen elfogadott magyarázat."
Azért felsorolhattak volna néhány lehetõséget egy 200 oldalas munkában...
Azért felsorolhattak volna néhány lehetõséget egy 200 oldalas munkában...
Én abból indulok ki, hogy a globális hõtranszportot kvázi-állandónak tekintem. És mivel kizárólag a légkör és a világóceán bonyolítja a globális összhõtranszportot, a fordított arányosság minden valószínûség szerint fennáll.
Itt az a nagy kérdés, hogy miért csökken le az óceánok húõtranszportja, illetve, lehet, hogy ha az egyik helyen lecsökken, akkor máshol erõsödik.
Ezen kívül, ha lecsökken, akkor nincs-e más, ami képes pótolni (a levegõn kívül) a hõtranszportot.
Azt hiszem ez sem ilyen egyszerû ha-akkor kapcsolat, azaz ha lecsökken az óceáni, akkor nõ a légköri.
Viszont az óceáni hõtranszport ingadozása okozhat (sõt valószínûleg okoz is) vele rezonanciában légköri hõtranszport ingadozást.
Ennek feltérképezéséhez globális óceáni-légköri megfigyelésekre volna szükség
Ezen kívül, ha lecsökken, akkor nincs-e más, ami képes pótolni (a levegõn kívül) a hõtranszportot.
Azt hiszem ez sem ilyen egyszerû ha-akkor kapcsolat, azaz ha lecsökken az óceáni, akkor nõ a légköri.
Viszont az óceáni hõtranszport ingadozása okozhat (sõt valószínûleg okoz is) vele rezonanciában légköri hõtranszport ingadozást.
Ennek feltérképezéséhez globális óceáni-légköri megfigyelésekre volna szükség
A Jánosi Imre-Tél Tamás mûvet tudom értelmezni, a többi magas. Ebben van egy érdekes mondat, amin eltöprengtem:
"A tapasztalat szerint a globális energiaáramlást a légköri és óceáni áramlások biztosítják,
méghozzá nagyjából kétharmad-egyharmad arányban."
Tételezzük fel, hogy változatlan sugárzási feltételek mellett valamilyen okból lecsökken az óceánok által végzett hõtranszport. Ebben az esetben logikus, hogy a teljes hõtranszport változatlansága miatt a légkör által végzett hõtranszport megnövekedik, kompenzálva a lecsökkent óceáni hõtranszportot. Ennek lehet eredõje az, hogy a meridionális légköri áramlási fázisok gyakorisága megnõ, ergo meridionális cirkulációs korszak kezdõdik. (Feltéve, hogy a meridionális áramlási fázis az, amely egységnyi idõ alatt a legnagyobb meridionális hõcserét biztosítja.) Az ellenkezõje is igaz lehet, tehát ha a teljes hõtranszporton belül az óceánok által végzett hõtranszport aránya megnõ, akkor erre a légkör elméletileg reagálhat azzal, hogy a Rossby-hullámok amplitúdója lecsökken, ezzel elõidézve egy zonális cirkulációs korszakot. Vélemények?
"A tapasztalat szerint a globális energiaáramlást a légköri és óceáni áramlások biztosítják,
méghozzá nagyjából kétharmad-egyharmad arányban."
Tételezzük fel, hogy változatlan sugárzási feltételek mellett valamilyen okból lecsökken az óceánok által végzett hõtranszport. Ebben az esetben logikus, hogy a teljes hõtranszport változatlansága miatt a légkör által végzett hõtranszport megnövekedik, kompenzálva a lecsökkent óceáni hõtranszportot. Ennek lehet eredõje az, hogy a meridionális légköri áramlási fázisok gyakorisága megnõ, ergo meridionális cirkulációs korszak kezdõdik. (Feltéve, hogy a meridionális áramlási fázis az, amely egységnyi idõ alatt a legnagyobb meridionális hõcserét biztosítja.) Az ellenkezõje is igaz lehet, tehát ha a teljes hõtranszporton belül az óceánok által végzett hõtranszport aránya megnõ, akkor erre a légkör elméletileg reagálhat azzal, hogy a Rossby-hullámok amplitúdója lecsökken, ezzel elõidézve egy zonális cirkulációs korszakot. Vélemények?
Itt inkább az lehet a mérvadó, amit Thermometer is írt: ha túl homogén a trópusok és a sarkvidék hõmérséklet-eloszlása (vagyis a szélességi kör mentén haladva a hõmérséklet alig változik a hosszúság függvényében), akkor a nyomási kép is ehhez igazodva a mérsékelt övben nyugat-keleti irányú izobárokat eredményez, amely as zonális áramlást erõsíti.
Megjegyzem: a ciklus egy ilyen tartósan fennálló helyzet esetén is le tud zajlani, csak a mostanában nálunk szokásossal szemben ez azt eredményezi, hogy a zonális szakasz husszabb, a többi rövidebb. A híres 2006-7-es télen is volt két ilyen gyenge hidegleszakadás tûlünk keletre.
Az már kicsit más téma, hogy hogyan tud kialakulni olyan tartós helyzet, amikor pl. az azori AC helyett egy Amerikától Iránig nyúló AC alakul ki, meg az izlandi ciklon helyett az északi-sarki ciklonrensdzer irányít Észak-Európában.
Thermometer hsz-ébõl:
"feltételezhetõ, hogy az amplitúdó növekedése lelassítja a nyugati áramlási szalagot, mégpedig minél nagyobbra növekszik, annál inkább." Pontosabban egy már zárt izobárokkal rendelkezõ ciklon dél felé, vagy anticiklon észak felé elmozdulása teszi ezt. Ezt mi le is vezettük (Környezeti Áramlásokon, amit nem Tél Tamás, hanem Jánosi Imre tartott, de nekik van errõl is egy könyvük, ami mostanában jelent meg: Link . Ezt is érdemes lehet elolvasni: Link Most nézem, hogy már BSc-n is tanítanak Kaotikus Mechanikát, pedig nekünk még nem tanítottak.).
"Ilyenkor mindenhol leszakad a hideg, számtalan hullám keletkezik a nyugati áramlási szalagon, de mind csökevényes marad." Van az a furcsa eset, ha egy hullámegyenletet megold az ember, akkor kijön egy olyan megoldás, ami hullámmegoldás, de mégsem hullám alakú, omega=0 sajátfrekvenciát ad eredményül. Ez a "transzláció", vagy más néven egyenletes mozgás (amikor a golyó a rugóval együtt elrepül). A polárfront ilyet "papíron" nem tud.
"A gyors zonális áramlás összehasonlíthatatlanul nehezebben fordul meridionálisra, mint a lassú!" Ez nem feltétlenül van így, jó ellenpélda erre 2004.11.19, ahol ez pár óra alatt megtörtént, de számos példát láttam már arra, hogy a zonális és meridionális irányítás közötti átmenet (a félzonális helyzet) 2-3 nap alatt lezajlott. Energetikai szempontból a mozgási energia forgási energiává alakulása nem ütközik elvi korlátba. Itt a frontogenetikus vektort kéne elõvenni (pl. Fisher Antal, 2011, Link , vagy Kiss Gyõzõ, 2012: Link ). Ezt nem ismerem annyira, így nem tudom biztosan, de ennek segítségével talán fel lehet írni energiafüggvényeket, melyek talán segíthetnek a blocking-hajlamra való hatás becslésében.
Megjegyzem: a ciklus egy ilyen tartósan fennálló helyzet esetén is le tud zajlani, csak a mostanában nálunk szokásossal szemben ez azt eredményezi, hogy a zonális szakasz husszabb, a többi rövidebb. A híres 2006-7-es télen is volt két ilyen gyenge hidegleszakadás tûlünk keletre.
Az már kicsit más téma, hogy hogyan tud kialakulni olyan tartós helyzet, amikor pl. az azori AC helyett egy Amerikától Iránig nyúló AC alakul ki, meg az izlandi ciklon helyett az északi-sarki ciklonrensdzer irányít Észak-Európában.
Thermometer hsz-ébõl:
"feltételezhetõ, hogy az amplitúdó növekedése lelassítja a nyugati áramlási szalagot, mégpedig minél nagyobbra növekszik, annál inkább." Pontosabban egy már zárt izobárokkal rendelkezõ ciklon dél felé, vagy anticiklon észak felé elmozdulása teszi ezt. Ezt mi le is vezettük (Környezeti Áramlásokon, amit nem Tél Tamás, hanem Jánosi Imre tartott, de nekik van errõl is egy könyvük, ami mostanában jelent meg: Link . Ezt is érdemes lehet elolvasni: Link Most nézem, hogy már BSc-n is tanítanak Kaotikus Mechanikát, pedig nekünk még nem tanítottak.).
"Ilyenkor mindenhol leszakad a hideg, számtalan hullám keletkezik a nyugati áramlási szalagon, de mind csökevényes marad." Van az a furcsa eset, ha egy hullámegyenletet megold az ember, akkor kijön egy olyan megoldás, ami hullámmegoldás, de mégsem hullám alakú, omega=0 sajátfrekvenciát ad eredményül. Ez a "transzláció", vagy más néven egyenletes mozgás (amikor a golyó a rugóval együtt elrepül). A polárfront ilyet "papíron" nem tud.
"A gyors zonális áramlás összehasonlíthatatlanul nehezebben fordul meridionálisra, mint a lassú!" Ez nem feltétlenül van így, jó ellenpélda erre 2004.11.19, ahol ez pár óra alatt megtörtént, de számos példát láttam már arra, hogy a zonális és meridionális irányítás közötti átmenet (a félzonális helyzet) 2-3 nap alatt lezajlott. Energetikai szempontból a mozgási energia forgási energiává alakulása nem ütközik elvi korlátba. Itt a frontogenetikus vektort kéne elõvenni (pl. Fisher Antal, 2011, Link , vagy Kiss Gyõzõ, 2012: Link ). Ezt nem ismerem annyira, így nem tudom biztosan, de ennek segítségével talán fel lehet írni energiafüggvényeket, melyek talán segíthetnek a blocking-hajlamra való hatás becslésében.
Bár én nem szolgálhatok olyan magas tudományos nívójú válasszal, mint Salo, de a téma engem is nagyon érdekel és van is néhány ötletem. Ide írom õket, majd Salo, ha jelentkezik, korrigálhat.
Nemrégiben tudtam meg tanult kollégánktól (Met4ever), hogy a zonális áramlási szalag behullámzásához, örvényesedéséhez elengedhetetlen a megfelelõ hõkontraszt. Eddig úgy hittem, hogy a polárfronton ellenáramlásban mozgó hideg és meleg zonális áramlási szalagok sebessége ha elér egy bizonyos nagyságot, okvetlenül bekövetkezik a behullámzás és az örvényesedés.
Most már látom, hogy ez szükséges, de nem elégséges feltétele az amplitúdó megnövekedésének.
Tehát, valóban elképzelhetõ, hogy a kis hõkontraszt áll a háttérben.
Viszont azt nehezen tudom elképzelni, hogy a sarkvidék en bloc ne legyen elég hideg. (A téli hõkontrasztért feltehetõen fõleg a sarkvidék lehûlése a felelõs)
Munkahipotézisként fogadjuk el, hogy az örvényesedés, hidegleszakadás, következményes amplitúdó növekedés épp ott következik be, ahol sarki hidegmag van. Tehát körülírt, környezeténél jóval hidegebb terület a sarki hideg légsapkán belül. Ha egy ilyen hely van, akkor lokálisan igen mélyre szakadhat ott a hideg (és igen magasra felnyomulhat a meleg), az amplitúdó nagyon nagy lesz. Ha több helyen fordul elõ hidegmag, akkor több helyen növekszik meg az amplitúdó, kialakul a Rossby-pók képe. Az egyes hullámvölgyek valamivel sekélyebbek lesznek, mintha csak egy, maximum két helyen történt volna az amplitúdó növekedés.
Még egy dolog: feltételezhetõ, hogy az amplitúdó növekedése lelassítja a nyugati áramlási szalagot, mégpedig minél nagyobbra növekszik, annál inkább.
Vegyük ezek után azt az esetet, mikor a sarkvidék homogén módon nagyon hideg, azaz mindenhol nagy a hõkontraszt. Ilyenkor mindenhol leszakad a hideg, számtalan hullám keletkezik a nyugati áramlási szalagon, de mind csökevényes marad. A szalag megnövekedett amplitúdó híján, egyidejû nagy hõkontraszt mellett nagyon felgyorsul: bekövetkezik az az állapot, mikor nagy számú ciklon gyorsan vonul nyugatról keletre, miközben hátoldalukon nem szakad mélyre a hideg. Tulajdonképp a zonalitás speciális formájával lesz dolgunk. Nagyjából ilyen a polárfront képe az Antarktisz körül, bár lehet, itt nemcsak a déli sarkvidéknek az északinál egyöntetûbb hideg volta, hanem más tényezõk (szárazföldek, lassító terepalakulatok hiánya) is közrejátszanak.
Mindenesetre felmerül, a rémes 2006/2007-es tél "szuperzonalitását" többek közt nem a túl homogén arktikus hideg légsapka okozta-e.
Még egy triviális mechanikai meggondolás: ha "raffadt erõs", azaz gyors a zonális áramlás, akkor meridionálisra fordulásakor sokkal nagyobb a sebességváltozás, mintha lassabb lett volna. Tehát, a sebességvektorok elforgatásához lényegesen nagyobb erõre, áttételesen nagyobb energiára van szükség. A gyors zonális áramlás összehasonlíthatatlanul nehezebben fordul meridionálisra, mint a lassú! Talán ezzel függ össze az a megfigyelésem, hogy nagy téli hidegfelhalmozódás, következményesen nagyon felgyorsult nyugati áramlás esetén gyakran késik a hidegfront, a hidegelárasztás. Kissé vontatottan rendezõdik át az áramlási kép.
Ez 1978 december végén, és 1987 január legelején egyaránt megfigyelhetõ volt.
Nemrégiben tudtam meg tanult kollégánktól (Met4ever), hogy a zonális áramlási szalag behullámzásához, örvényesedéséhez elengedhetetlen a megfelelõ hõkontraszt. Eddig úgy hittem, hogy a polárfronton ellenáramlásban mozgó hideg és meleg zonális áramlási szalagok sebessége ha elér egy bizonyos nagyságot, okvetlenül bekövetkezik a behullámzás és az örvényesedés.
Most már látom, hogy ez szükséges, de nem elégséges feltétele az amplitúdó megnövekedésének.
Tehát, valóban elképzelhetõ, hogy a kis hõkontraszt áll a háttérben.
Viszont azt nehezen tudom elképzelni, hogy a sarkvidék en bloc ne legyen elég hideg. (A téli hõkontrasztért feltehetõen fõleg a sarkvidék lehûlése a felelõs)
Munkahipotézisként fogadjuk el, hogy az örvényesedés, hidegleszakadás, következményes amplitúdó növekedés épp ott következik be, ahol sarki hidegmag van. Tehát körülírt, környezeténél jóval hidegebb terület a sarki hideg légsapkán belül. Ha egy ilyen hely van, akkor lokálisan igen mélyre szakadhat ott a hideg (és igen magasra felnyomulhat a meleg), az amplitúdó nagyon nagy lesz. Ha több helyen fordul elõ hidegmag, akkor több helyen növekszik meg az amplitúdó, kialakul a Rossby-pók képe. Az egyes hullámvölgyek valamivel sekélyebbek lesznek, mintha csak egy, maximum két helyen történt volna az amplitúdó növekedés.
Még egy dolog: feltételezhetõ, hogy az amplitúdó növekedése lelassítja a nyugati áramlási szalagot, mégpedig minél nagyobbra növekszik, annál inkább.
Vegyük ezek után azt az esetet, mikor a sarkvidék homogén módon nagyon hideg, azaz mindenhol nagy a hõkontraszt. Ilyenkor mindenhol leszakad a hideg, számtalan hullám keletkezik a nyugati áramlási szalagon, de mind csökevényes marad. A szalag megnövekedett amplitúdó híján, egyidejû nagy hõkontraszt mellett nagyon felgyorsul: bekövetkezik az az állapot, mikor nagy számú ciklon gyorsan vonul nyugatról keletre, miközben hátoldalukon nem szakad mélyre a hideg. Tulajdonképp a zonalitás speciális formájával lesz dolgunk. Nagyjából ilyen a polárfront képe az Antarktisz körül, bár lehet, itt nemcsak a déli sarkvidéknek az északinál egyöntetûbb hideg volta, hanem más tényezõk (szárazföldek, lassító terepalakulatok hiánya) is közrejátszanak.
Mindenesetre felmerül, a rémes 2006/2007-es tél "szuperzonalitását" többek közt nem a túl homogén arktikus hideg légsapka okozta-e.
Még egy triviális mechanikai meggondolás: ha "raffadt erõs", azaz gyors a zonális áramlás, akkor meridionálisra fordulásakor sokkal nagyobb a sebességváltozás, mintha lassabb lett volna. Tehát, a sebességvektorok elforgatásához lényegesen nagyobb erõre, áttételesen nagyobb energiára van szükség. A gyors zonális áramlás összehasonlíthatatlanul nehezebben fordul meridionálisra, mint a lassú! Talán ezzel függ össze az a megfigyelésem, hogy nagy téli hidegfelhalmozódás, következményesen nagyon felgyorsult nyugati áramlás esetén gyakran késik a hidegfront, a hidegelárasztás. Kissé vontatottan rendezõdik át az áramlási kép.
Ez 1978 december végén, és 1987 január legelején egyaránt megfigyelhetõ volt.
Egy darabig viszonylag stabil az áramlás, de közben a hõkontraszt egyre nõ, majd elérve egy kritikus állapotot gyorsan és szinte véletlenszerûen változik meg.
És mivel magyarázod azt a jelenséget, amikor heteken át nem nõ az amplitúdó és raffadt erõs a zonális áramlás, rohannak a meleg-hideg frontok, hidegleszakadás nuku? Lassít/gyorsít a glóbusz? Vagy megszûnik a hõkontraszt? Nyilván egyik sem...
Pedig ez ugye nem így van: egy zivatarcella határán is folytonosak a függvények, csak nagyon gyorsan változnak. Modellezéskor meg kell néznünk, hogy mi az, amit a modellnek tudnia kell "produkálni". Egyszerûbben mondva, mekkora az a legkisebb méretû jelenség (sõt, gyakran egyszerûen csak hullámként beszélnek róla), amelynek a modellrácson meg kell jelennie. Egy félhullámot legalább három rácspontnak le kell fednie, ez pedig meghatározza a rácsállandót. Ha ennél tovább sûrítjük azt, akkor az elõrejelezni kívánt jelenségek elõrejelzésének pontossága már nem fog jelentõsen javulni. (Attól, hogy a zivatarláncban megjelennek a cellák is, attól még a zivatarláncot nem fogja máshová rakni a modell rosszabb felbontás esetén.)
Ami megfigyelhetõ például, hogy egy ENS szórástérképen a ciklonok körül gyorsabban nõ a szórás. Persze, mert ott nagyobbak a gyorsulások. Való igaz: ha egy sûrû felbontású modellben egy zivatarcella megjelenik, a határán tényleg furcsa dolgok kezdenek történni a modellkimenet szerint.
Én még mást is látok:
Ami egy szinoptikus (fõleg skálán mûködõ) modellel gond lehet, az a közelítésekbõl (is) adódik. Ugyebár a hiba idõben exponenciálisan növekszik. Ezért fontos, hogy a közelítésekbõl adódó hiba a mérések pontosságánál legyen kisebb. Nos, ez nem mindig áll fenn, még egy nem-hidrosztatikus modell esetén is gyakran simán 0,01K/m-nek írják a száraz-adiabatikus gradienst 0,00973K/m helyett, amely relatív eltérés (2,77%) jóval nagyobb a hõmérsékletmérésénél (~0,2-0,3%). Vagy például egy egyenlet sorfejtésénél eldobják a másodiktól a tagokat, ami gyakran szintén százaléknyi hibákat okoz.
Ami megfigyelhetõ például, hogy egy ENS szórástérképen a ciklonok körül gyorsabban nõ a szórás. Persze, mert ott nagyobbak a gyorsulások. Való igaz: ha egy sûrû felbontású modellben egy zivatarcella megjelenik, a határán tényleg furcsa dolgok kezdenek történni a modellkimenet szerint.
Én még mást is látok:
Ami egy szinoptikus (fõleg skálán mûködõ) modellel gond lehet, az a közelítésekbõl (is) adódik. Ugyebár a hiba idõben exponenciálisan növekszik. Ezért fontos, hogy a közelítésekbõl adódó hiba a mérések pontosságánál legyen kisebb. Nos, ez nem mindig áll fenn, még egy nem-hidrosztatikus modell esetén is gyakran simán 0,01K/m-nek írják a száraz-adiabatikus gradienst 0,00973K/m helyett, amely relatív eltérés (2,77%) jóval nagyobb a hõmérsékletmérésénél (~0,2-0,3%). Vagy például egy egyenlet sorfejtésénél eldobják a másodiktól a tagokat, ami gyakran szintén százaléknyi hibákat okoz.
A problémát én ott látom, hogy ha mi klasszikus közelítõ módszerekkel szeretnénk leírni egy idõjárási eseményt, akkor - ha az adott idõpontban az idõjárást leíró függvények folytonosak, akkor számítógépkapacitás-növeléssel vagy finomabb felbontással tetszõleges pontosságot lehet elérni.
Viszont, ha a függvénynek szakadása, törése, ugrása van, ott óriási gondok merülnek fel.
Sajnos az elõrejelzések pont ekkro lennének érdekesek, pl egy frontfelület mentén vagy egy zivatarcella határán olyan nagy és hirtelen törés következik be, hogy ahhoz már nem lehet elég finom felbontást alkalmazni, gyakorlatilag ezeket én úgy képzelem el, mintha az adott pontban szingularitása lenne a függvénynek és így bármi kijöhet belõle a bemenettõl függetlenül.
Viszont, ha a függvénynek szakadása, törése, ugrása van, ott óriási gondok merülnek fel.
Sajnos az elõrejelzések pont ekkro lennének érdekesek, pl egy frontfelület mentén vagy egy zivatarcella határán olyan nagy és hirtelen törés következik be, hogy ahhoz már nem lehet elég finom felbontást alkalmazni, gyakorlatilag ezeket én úgy képzelem el, mintha az adott pontban szingularitása lenne a függvénynek és így bármi kijöhet belõle a bemenettõl függetlenül.
Az utolsó mondathoz:
én úgy tanultam, hogy két dolog kényszerítheti ki az amplitúdó-növekedést: pusztán a Föld forgása az egyik, ami a planetáris Rossby-hullámokért felelõs, a másik pedig a napsugárzás által létrehozott hõkontraszt, ami pedig a topografikus Rossby-hullámokat okozza. "Kinézetre" a kettõ ugyanaz, és mindkettõnek spontán nõ az amplitúdója.
(Amikor azonban elér egy elég nagy amplitúdót, akkor elõbb-utóbb egy ciklon vagy AC körül teljesen zárt áramlás alakul ki, így pedig a polárfront áramlása megszakad. Ez a blocking. A jet ezután újra beindul, ekkor még egyenesen, és így zonális lesz az áramlás. Érdekes, hogy ez leszakadó ciklon esetében a ciklon elhalása elõtt is bekövetkezhet, a jet kikerüli a ciklon áramlási rendszerét.)
Topografikus Rossby-hullámok esetén a hõkontraszt mértéke és a polárfront helye befolyásolja az amplitúdó növekedésének ütemét is.
JoeJack: abban szerintem egyetértünk, hogy ez az elmélet vitatható (minimum a Cauchy által leírtak miatt), de még nem sikerült egyértelmûen cáfolni. Amit fent leírtam, az kijön a légköri kormányzó egyenletrendszerbõl, pontosabban annak egyszerûsített, 2D-s és gömb alakú Földön felírt verziójából, de ez elég jó közelítés a makroszinoptikus skálán ahhoz, hogy egy erõs érv legyen Namias mellett. Ettõl még elõfordulhatnak jelentõsebb eltérések, ezért az elmélet a valóságban tényleg nem örökérvényû, mégis úgy tûnik, hogy egész jól mûködik.
én úgy tanultam, hogy két dolog kényszerítheti ki az amplitúdó-növekedést: pusztán a Föld forgása az egyik, ami a planetáris Rossby-hullámokért felelõs, a másik pedig a napsugárzás által létrehozott hõkontraszt, ami pedig a topografikus Rossby-hullámokat okozza. "Kinézetre" a kettõ ugyanaz, és mindkettõnek spontán nõ az amplitúdója.
(Amikor azonban elér egy elég nagy amplitúdót, akkor elõbb-utóbb egy ciklon vagy AC körül teljesen zárt áramlás alakul ki, így pedig a polárfront áramlása megszakad. Ez a blocking. A jet ezután újra beindul, ekkor még egyenesen, és így zonális lesz az áramlás. Érdekes, hogy ez leszakadó ciklon esetében a ciklon elhalása elõtt is bekövetkezhet, a jet kikerüli a ciklon áramlási rendszerét.)
Topografikus Rossby-hullámok esetén a hõkontraszt mértéke és a polárfront helye befolyásolja az amplitúdó növekedésének ütemét is.
JoeJack: abban szerintem egyetértünk, hogy ez az elmélet vitatható (minimum a Cauchy által leírtak miatt), de még nem sikerült egyértelmûen cáfolni. Amit fent leírtam, az kijön a légköri kormányzó egyenletrendszerbõl, pontosabban annak egyszerûsített, 2D-s és gömb alakú Földön felírt verziójából, de ez elég jó közelítés a makroszinoptikus skálán ahhoz, hogy egy erõs érv legyen Namias mellett. Ettõl még elõfordulhatnak jelentõsebb eltérések, ezért az elmélet a valóságban tényleg nem örökérvényû, mégis úgy tûnik, hogy egész jól mûködik.
Kiegészítés:
Egy kis összefoglaló Götz Gusztávtól, szintén a Természet Világában jelent meg még 2004-ben: Link
Egy kis összefoglaló Götz Gusztávtól, szintén a Természet Világában jelent meg még 2004-ben: Link
Tél Tamás kiváló a témában, illetve James Gleick: A Káosz címû könyvét is érdemes elolvasni
En Tél Tamást ajánlanám, mint egykori elméleti fiz. tanáromat. Publikációi között: Link vannak könnyebben érthetöek is, pl. a Természet Világában megjelent: Link vagy Link
Illetve magamnak is ajánlanám elolvasásra végre már
=>
Götz G., 2001: Káosz és prognosztika. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 490 pp.
Illetve magamnak is ajánlanám elolvasásra végre már
=>Götz G., 2001: Káosz és prognosztika. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 490 pp.
Bevallom õszintén, gyakran én sem látom a ciklust mindig végigfutni. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a ciklus fázisai a félgömbön a különbözõ meridiánok mentén nem egyidejûleg futnak le szerintem. A másik ok az lehet, hogy az elmélet erõsen leegyszerûsíti a hõcsere folyamatát: Hiszen a hõcsere kis amplitúdójú Rossby-hullámok esetén is végbe tud menni, ezek lennének a zonális korszakok. Ekkor a blocking akár hónapokra is el tud tûnni, véget nem érõ zonalitás veszi kezdetét. Ekkor a ciklonok megnövekedett vonulási sebessége és száma azonban ugyanúgy biztosítja a meridionális hõcserét, mint egy batár nagy amplitúdójú Rossby-hullám és poláris front blockinggal. Nem vitatom tehát az egyes fázisok létezését, de a ciklus csak nagy jóindulattal nevezhetõ periodikusnak, vagy szabályosnak. Én úgy látom, hogy valami más kényszeríti ki a keveredési zóna amplitúdóváltozásait és nem maga a meridionális hõcsere.
Szerintem kicsit félreértetted a dolgot, vagy én nem fogalmaztam pontosan: nem azt kritizáltam, amit elõrejelzésként levezetett ebbõl a cikluselméletbõl, hanem magának az elméletnek az ÖRÖKÉRVÉNYÛ beállítását. De az is lehet, hogy én értettem félre valamit.
Cauchy: tudnál ajánlani olyan könyvet, ami közérthetõen és viszonylag egyszerûen (azt sejtem, hogy nem lehet megúszni minden "matematikai szörnyûséget", de hátha van valami szolid változat) ír a kaotikus rendszerekrõl? Amit egy kezdõnek ajánlanál!
Cauchy: tudnál ajánlani olyan könyvet, ami közérthetõen és viszonylag egyszerûen (azt sejtem, hogy nem lehet megúszni minden "matematikai szörnyûséget", de hátha van valami szolid változat) ír a kaotikus rendszerekrõl? Amit egy kezdõnek ajánlanál!
Elfogadom, hogy rangsortól függetlenül borul az egész már egy kaotikus változótól, de mégis, szerintetek mi az elsõ tíz legfontosabb változó, amely meghatározza a légkör állapotát?
Link
ezt is érdemes elolvasni, valahol az oldal felsõ 1/3-a körül ír a logisztikus egyenletrõl, a bifurkációkról, az ok-okozati kapcsolatot bemutató bifurkációs görbékrõl
ezt is érdemes elolvasni, valahol az oldal felsõ 1/3-a körül ír a logisztikus egyenletrõl, a bifurkációkról, az ok-okozati kapcsolatot bemutató bifurkációs görbékrõl
Hm, attól ,hogy véges számú változó, attól még lehet teljesen kaotikus a viselkedése, sõt még 1 változónál is lehet, pont ez volt a nagyszerû felfedezés, hogy még a legegyszerûbb nemlineáris egyenletekkel felírt rendszerek is képesek teljesen kaotikus viselkedésre.
pl p*x(1-x) logisztikus rekurzió Link lásd 33. oldal
egy nagyon egyszerû egyváltozós másodfokú kifejezés, de a p paraméter értékétõl függõen gyorsan kaotikusan viselkedik
A változókat meg felesleges rangsorolni, mert ezekbõl 1 is elég, ha az egyik már kaotikusan viselkedik, akkor az eredmény is az lesz, függetlenül attól, hogy mekkora súllyal vesszük.
pl p*x(1-x) logisztikus rekurzió Link lásd 33. oldal
egy nagyon egyszerû egyváltozós másodfokú kifejezés, de a p paraméter értékétõl függõen gyorsan kaotikusan viselkedik
A változókat meg felesleges rangsorolni, mert ezekbõl 1 is elég, ha az egyik már kaotikusan viselkedik, akkor az eredmény is az lesz, függetlenül attól, hogy mekkora súllyal vesszük.
Kicsit filozofikusan megközelítve a dolgot: a légkör, bár kaotikus rendszer, véleményem szerint véges számú változó határozza meg a pillanatnyi állapotát. Amennyiben ez igaz, akkor elméletileg lehetséges ezt a véges számú változót "felgöngyölíteni". De mivel ez túl hosszú idõt venne igénybe, érdemes lenne a változókat hatásuk szerint rangsorolni, mondjuk valahogy így:
1. A nap aktuális állapota
2. A föld pályaelemei
3. Az óceánok és tengerek aktuális állapota
4. Termikus magasnyomású területek állapota
5. Az óceánok és kontinensek közti zonális irányú hõmérsékleti kontrasztok
6.
7.
.
.
Tisztában vagyok azzal, hogy a dolog már az "aktuális állapot" résznél elvérzik, de maga a sorrend talán fontosabb is, mint maguk a változók. Azt bizonyára nagyjából lehet tudni már, hogy sorrendben mi az elsõ tíz paraméter, amely a leginkább meghatározza a légkört.
1. A nap aktuális állapota
2. A föld pályaelemei
3. Az óceánok és tengerek aktuális állapota
4. Termikus magasnyomású területek állapota
5. Az óceánok és kontinensek közti zonális irányú hõmérsékleti kontrasztok
6.
7.
.
.
Tisztában vagyok azzal, hogy a dolog már az "aktuális állapot" résznél elvérzik, de maga a sorrend talán fontosabb is, mint maguk a változók. Azt bizonyára nagyjából lehet tudni már, hogy sorrendben mi az elsõ tíz paraméter, amely a leginkább meghatározza a légkört.
Én azt mondom, bárki, aki ehhez hozzá akar szólni olvasson már el egy a kaotikus rendszereket bemutató könyvet.
Leginkább a kaotikus rendszerekben fellépõ periodicitáskról.
Röviden: a kaotikus rendszerekben sok esetben fellelhetõ periódusok, ismétlõdések, viszont ezek hossza, darabszáma, ideje teljesen véletlenszerû, ha lezajlik n db periódus abból semmit se lehet következtetni a továbbiakra.
Erre hoztam még régen példát, hogy a 90-es években éveken keresztül március utolsó hetében erõteljes lehûlés volt (de csak akkor és csak 1 db lehûlés, elõtte és utána melegedés)
1990: Link volt
1991: Link volt
1992: Link volt
1993: Link volt
1994: Link volt
1995: Link volt
1996: Link volt
1997: Link volt kicsit elõbb
1998: Link volt kicsit elõbb
1999: Link nem volt
2000: Link nem volt
2002: Link volt, de nem túl tartós
2003: Link nem volt
2004: Link volt
2005: Link nem volt
2006: Link nem volt
2007: Link nem volt
2008: Link nem volt
2009: Link nem volt
2010: Link nem volt
2011: Link nem volt
2012: Link nem volt
2013: Link volt
Az elsõ évtizedbõl arra lehetne következtetni, hogy van valami törvényszerûség, ami miatt március végén MINGID lehûlés jön hóval, a következõbõl pedig arra, hogy március végén MINDIG felmelegedés jön.
Az igazság az, hogy egyik se másik se következik, hiába volt 6 db azonos eset, ebbõl még semmire sem lehet következtetni a jövõ évire.
Leginkább a kaotikus rendszerekben fellépõ periodicitáskról.
Röviden: a kaotikus rendszerekben sok esetben fellelhetõ periódusok, ismétlõdések, viszont ezek hossza, darabszáma, ideje teljesen véletlenszerû, ha lezajlik n db periódus abból semmit se lehet következtetni a továbbiakra.
Erre hoztam még régen példát, hogy a 90-es években éveken keresztül március utolsó hetében erõteljes lehûlés volt (de csak akkor és csak 1 db lehûlés, elõtte és utána melegedés)
1990: Link volt
1991: Link volt
1992: Link volt
1993: Link volt
1994: Link volt
1995: Link volt
1996: Link volt
1997: Link volt kicsit elõbb
1998: Link volt kicsit elõbb
1999: Link nem volt
2000: Link nem volt
2002: Link volt, de nem túl tartós
2003: Link nem volt
2004: Link volt
2005: Link nem volt
2006: Link nem volt
2007: Link nem volt
2008: Link nem volt
2009: Link nem volt
2010: Link nem volt
2011: Link nem volt
2012: Link nem volt
2013: Link volt
Az elsõ évtizedbõl arra lehetne következtetni, hogy van valami törvényszerûség, ami miatt március végén MINGID lehûlés jön hóval, a következõbõl pedig arra, hogy március végén MINDIG felmelegedés jön.
Az igazság az, hogy egyik se másik se következik, hiába volt 6 db azonos eset, ebbõl még semmire sem lehet következtetni a jövõ évire.
Ez az egész Namiastól ered, az õ általa leírt ciklus egy általános "séma", amibe sokminden beleillik. Maga Namias is elég tág intervallumokat írt a ciklus elemeihez, és való igaz, hogy gyakorlatilag sok olyan dolog, ami valamennyire "máshogy történik", meg van magyarázva vele. Azt lehet kutatni, hogy pl. egy-egy idõszakban (évszakban) melyik cikluselem miért tart a szokásosnál hosszabb vagy rövidebb ideig (pl. télen a mediciklonos). Ilyenkor kiderül, hogy igazából nem nagyon lehet messzebbre jutni, de azt se felejtsük, hogy néhány "sületlen" modellfutást ezek alapján ki lehet dobni (pl. a zonalitásból két nap alatt beragadó mediciklont).
A mostani idõszakban azt gondoltam, hogy egy kissé módosult változat bejöhet, ezért én az õ hsz-ét nem tartottam teljesen hasraütésszerûnek, sõt, akkor a modellek kifejezetten támogatták. Most úgy néz ki, ez nem teljesen jön be: ebben igazad van.
Abban is igazad van, hogy a mostanitól eltérõ eseménysort sok korábbi évben látni, de éppen a tágan megadott intervallumok miatt a ciklus létét számomra ez nem cáfolja.
Most ugyan nem sokat figyeltem a modelleket, de a jelenlegi GFS futás alapján a nem rég véget ért, rövid ideig (talán 3-5 nap) tartó félzonális (2. szakasz) helyzet után a meridionális irányítású fázisba (3. szakasz) lépünk. Hogy ez nem pont úgy zajlik le, ahogy Thermometer és az akkori modellfutások várták, az elõfordul, ebben tévedtünk.
(Rudlfkinggel is egyetértek.)
Amúgy a mostani GFS-ens jó kis elõoldallal kínál meg minket minimum úgy másfél héten keresztül, a hideg meg megy Nyugat-Eu-nak . Na majd meglátjuk.
A mostani idõszakban azt gondoltam, hogy egy kissé módosult változat bejöhet, ezért én az õ hsz-ét nem tartottam teljesen hasraütésszerûnek, sõt, akkor a modellek kifejezetten támogatták. Most úgy néz ki, ez nem teljesen jön be: ebben igazad van.
Abban is igazad van, hogy a mostanitól eltérõ eseménysort sok korábbi évben látni, de éppen a tágan megadott intervallumok miatt a ciklus létét számomra ez nem cáfolja.
Most ugyan nem sokat figyeltem a modelleket, de a jelenlegi GFS futás alapján a nem rég véget ért, rövid ideig (talán 3-5 nap) tartó félzonális (2. szakasz) helyzet után a meridionális irányítású fázisba (3. szakasz) lépünk. Hogy ez nem pont úgy zajlik le, ahogy Thermometer és az akkori modellfutások várták, az elõfordul, ebben tévedtünk.
(Rudlfkinggel is egyetértek.)
Amúgy a mostani GFS-ens jó kis elõoldallal kínál meg minket minimum úgy másfél héten keresztül, a hideg meg megy Nyugat-Eu-nak
. Na majd meglátjuk. 
Az igazság szerintem megint a kettõ között van, ezért jó olvasni mindkét álláspontot
Biztos vannak helyzetek, amikbõl egyes helyzetek nagy valószínûséggel, egyes helyzetek meg kis valószínûséggel következnek (zonális - ÉNy-i irányítás). Biztos vannak helyzetek, amikre egy adott "hosszúság-eloszlás" létezik (pl. 2-5 hét az esetek 90%-ában). Innentõl meg néha lehet ezekkel játszadozni, mi után mi lehet. A múltból viszont a ritka eseményekre is mindig lehet példát találni, maximum a gyakoriakra könnyebb.
Lassan itt a tél, most már én is figyelem az eget
Biztos vannak helyzetek, amikbõl egyes helyzetek nagy valószínûséggel, egyes helyzetek meg kis valószínûséggel következnek (zonális - ÉNy-i irányítás). Biztos vannak helyzetek, amikre egy adott "hosszúság-eloszlás" létezik (pl. 2-5 hét az esetek 90%-ában). Innentõl meg néha lehet ezekkel játszadozni, mi után mi lehet. A múltból viszont a ritka eseményekre is mindig lehet példát találni, maximum a gyakoriakra könnyebb.
Lassan itt a tél, most már én is figyelem az eget
Ez nagyon jó észrevétel, vagy talán ezt tanítják?
Annyi biztos, hogy az ú.n tipikus évszakváltó HF ok elõtt gyakori egy 3-4 napos derült AC os elõoldali szépidõs helyzet nyárvégen illetve õsszel, ami szerintem a legtöbb esetben iskolapéldája az itt megemlítettnek. A hûvösebb, gyakori frontátvonulásos változékony nyarakon emiatt tipikus, hogy augusztus legvégén beköszönt egy néhány napos csendes nyári periódus, máskor pedig a "vénasszonyok nyara" idõszakra esõ október eleji nyári napok (pl 2009-2011).
Annyi biztos, hogy az ú.n tipikus évszakváltó HF ok elõtt gyakori egy 3-4 napos derült AC os elõoldali szépidõs helyzet nyárvégen illetve õsszel, ami szerintem a legtöbb esetben iskolapéldája az itt megemlítettnek. A hûvösebb, gyakori frontátvonulásos változékony nyarakon emiatt tipikus, hogy augusztus legvégén beköszönt egy néhány napos csendes nyári periódus, máskor pedig a "vénasszonyok nyara" idõszakra esõ október eleji nyári napok (pl 2009-2011).
December eleje már olyan közel van, hogy prediktor nélkül is megfogalmazhatunk bizonyos feltevéseket a hónap idõjárásával kapcsolatban. Erre fõként a hõcsere ciklus (nevezhetnénk szinoptikai ciklusnak is) fázisainak többé-kevésbé szabályos egymásutánisága ad lehetõséget.
Régi megfigyelésem, hogy a téli idõszak (melybe már november is beleértendõ) makroszinoptikai történései leggyakrabban, szinte törvényszerûen egy jól megfogható séma szerint követik egymást. Többször is írtam már errõl, de prognosztikai jelentõsége miatt nem árt ezúttal is szemügyre venni a ciklus szerkezetét. A ciklus kezdõpontját helyezzük arra a szituációra, mikor Közép-Európát hosszasabb hidegelárasztás, emellett esetleg mediciklonos csapadékhullás után hideg levegõvel kitöltött anticiklon fedi. Az elsõ lépés az, hogy nyugat, északnyugat felõl (azaz az Atlanti-óceán irányából) cikloncentrum(ok), alacsonyabb légnyomás kezd megközelíteni minket. Ekkor az említett hideg AC nyugati oldalára kerülünk, az áramlás déliesre fordul fölöttünk. Kezdetben csak a magasban, késõbb a talaj közelében is jelentõs enyhülésre kerül sor. Érdekes, hogy az elsõ ciklon átvonulása után nemegyszer ismét északnyugatira, északira vált az áramlás, ezzel kisebb-nagyobb (rendszerint kisebb) mértékû lehûlés is érkezik -mintha vissza akarna állni a meridionális cirkulációs rend. Azonban, bármilyen elképesztõ, az idõjárás ilyen esetben mintegy "érzi", hogy az alapvetõ folyamatoknak más irányba kell haladniuk: a meridionalitás irányába való visszafordulás a hosszadalmas hideg idõszak után MINDIG ÁTMENETI, rövid idõtartamú. Hamarosan újra elõoldal következik déli légmozgással, a magasban nagy hõmérséklet-emelkedéssel. Majd ezen prefrontális idõszak után nyugat felõl megérkezik a hidegfront, a szél nyugat-északnyugatira fordul, a csapadék megszûnik, a felhõzet gyorsan csökken. Végül kisüt a nap, alapvetõen napos idõ köszönt be. A nagymértékû enyhülés a talajon éppen ekkor következik be. Tavaszias, 10 fokot megközelítõ, vagy meghaladó maximumok gyakoriak, legalábbis a nyugati országrészben. Ezenközben a légnyomás erõsen emelkedik. Nemegyszer kifejezetten anticiklonális intermezzó áll elõ, 1-2 csendes, esetleg ködös nappal. Azonban a magas nyomás átmeneti, hamarosan megérkezik az újabb frontelõzõ déli áramlás, majd a soron következõ hidegfront nyugatról. Ez aztán többször is megismétlõdhet: közben jellemzõ módon egyre mélyebbre száll a légnyomás a frontok elõtt. A délkeleti, déli áramlású prefrontális szakasz veszít jelentõségébõl és hosszából, a frontok után viszont egyre jobban északnyugatira fordul, s mind viharosabbá válik a szél. Ezekkel a hidegfrontokkal kezdetben sarki-tengeri levegõ érkezik, mely a talaj közelében elég enyhe. Végül azonban a makrocirkulációs kép kezd meridionálisra váltani, és az egyik hidegfront után tartósabban északnyugatira, északira fordul az áramlás. Ezzel mind hidegebb levegõ áramlik be kezdetben záporok, késõbb hózáporok kíséretében. A hõmérséklet a talajon is csökken, a légnyomás erõsen emelkedik. Ezután szokott mediciklon képzõdni tõlünk délre, de ez nem szükségszerû. Végül kialakul a hideglevegõvel elárasztott területen a fentiekben említett anticiklon, és kezdõdik minden elölrõl. Persze, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a ciklus korántsem mindig zajlik szabályosan: a fázisok aránya nagyon eltérõ lehet, stagnálás is bekövetkezhet egyes stádiumokban. Sõt, nagyon rövid ideig "retrográd" mozgása is elõfordul a folyamatnak. Mégis, nagy vonalakban így fest a téli szinoptikai ciklus, és alapvetõ fázisai SOHASEM CSERÉLÕDNEK FEL EGYMÁSSAL.
Úgy látom, jelenleg egy "klasszikusan" szabályszerû szinoptikai ciklus zajlik. Október elején megtörtént a hidegelárasztás, a sarki-kontinentális levegõ beáramlása után felépült az AC felettünk, majd elõoldali helyzet következett. Nem maradt el az egyébként korántsem minden esetben jelentkezõ átmeneti meridionális visszarendezõdés (csak ennek keretében akkor Nyugat-Európát árasztotta el a hideg) Ezután hosszas elõoldali pozició következett enyhe, napos, "indián nyár" stílusú idõjárással. Majd a zonális fázis, tartós nyugati áramlás elsõsorban tõlünk északra, de idõnkénti "levágódásokból" nálunk is elõfordult alacsony légnyomás, jelentõs esõ a legutóbbi idõszakban. Mindez jelzi a soron következõ etap, az alacsony nyomású zonalitás elérkeztét. Az áramlás mindinkább északnyugatira fog váltani, ennek már vannak is jelei a GFS által mutatott félblockingok képében. A változás elkerülhetetlen, és véleményem szerint 2-3 héten belül "kifutja magát" Alapvetõ átalakulás fog beállni a makrocirkulációban: a zonális áramlási kép -talán több lépcsõben- meridionálisra vált, az eddigieknél jóval hidegebb légtömegek árasztanak el minket. Alkalmasint mediciklon is képzõdik, ennek ránk gyakorolt hatása a szokásos módon most még megjósolhatatlan. A fordulat idejét november utolsó dekádjára, illetõleg december elsõ napjaira teszem.
A szabályos szinoptikai ciklus, "jól megérett" zonalitás után beáramló hideglevegõ "maradra jön" -azaz, hosszabb hideg idõszak szokta a kezdetét venni ezzel. Ezért én arra tippelek, hogy december elsõ fele alacsony hõmérsékletû (ezzel együtt esetleg havas) lesz. Hogy késõbb hogy alakulnak a dolgok, arra most még nem latolgatnék. Mindenesetre csaknem bizonyos, hogy az idei tél nem enyheséggel kezdõdik majd.
Régi megfigyelésem, hogy a téli idõszak (melybe már november is beleértendõ) makroszinoptikai történései leggyakrabban, szinte törvényszerûen egy jól megfogható séma szerint követik egymást. Többször is írtam már errõl, de prognosztikai jelentõsége miatt nem árt ezúttal is szemügyre venni a ciklus szerkezetét. A ciklus kezdõpontját helyezzük arra a szituációra, mikor Közép-Európát hosszasabb hidegelárasztás, emellett esetleg mediciklonos csapadékhullás után hideg levegõvel kitöltött anticiklon fedi. Az elsõ lépés az, hogy nyugat, északnyugat felõl (azaz az Atlanti-óceán irányából) cikloncentrum(ok), alacsonyabb légnyomás kezd megközelíteni minket. Ekkor az említett hideg AC nyugati oldalára kerülünk, az áramlás déliesre fordul fölöttünk. Kezdetben csak a magasban, késõbb a talaj közelében is jelentõs enyhülésre kerül sor. Érdekes, hogy az elsõ ciklon átvonulása után nemegyszer ismét északnyugatira, északira vált az áramlás, ezzel kisebb-nagyobb (rendszerint kisebb) mértékû lehûlés is érkezik -mintha vissza akarna állni a meridionális cirkulációs rend. Azonban, bármilyen elképesztõ, az idõjárás ilyen esetben mintegy "érzi", hogy az alapvetõ folyamatoknak más irányba kell haladniuk: a meridionalitás irányába való visszafordulás a hosszadalmas hideg idõszak után MINDIG ÁTMENETI, rövid idõtartamú. Hamarosan újra elõoldal következik déli légmozgással, a magasban nagy hõmérséklet-emelkedéssel. Majd ezen prefrontális idõszak után nyugat felõl megérkezik a hidegfront, a szél nyugat-északnyugatira fordul, a csapadék megszûnik, a felhõzet gyorsan csökken. Végül kisüt a nap, alapvetõen napos idõ köszönt be. A nagymértékû enyhülés a talajon éppen ekkor következik be. Tavaszias, 10 fokot megközelítõ, vagy meghaladó maximumok gyakoriak, legalábbis a nyugati országrészben. Ezenközben a légnyomás erõsen emelkedik. Nemegyszer kifejezetten anticiklonális intermezzó áll elõ, 1-2 csendes, esetleg ködös nappal. Azonban a magas nyomás átmeneti, hamarosan megérkezik az újabb frontelõzõ déli áramlás, majd a soron következõ hidegfront nyugatról. Ez aztán többször is megismétlõdhet: közben jellemzõ módon egyre mélyebbre száll a légnyomás a frontok elõtt. A délkeleti, déli áramlású prefrontális szakasz veszít jelentõségébõl és hosszából, a frontok után viszont egyre jobban északnyugatira fordul, s mind viharosabbá válik a szél. Ezekkel a hidegfrontokkal kezdetben sarki-tengeri levegõ érkezik, mely a talaj közelében elég enyhe. Végül azonban a makrocirkulációs kép kezd meridionálisra váltani, és az egyik hidegfront után tartósabban északnyugatira, északira fordul az áramlás. Ezzel mind hidegebb levegõ áramlik be kezdetben záporok, késõbb hózáporok kíséretében. A hõmérséklet a talajon is csökken, a légnyomás erõsen emelkedik. Ezután szokott mediciklon képzõdni tõlünk délre, de ez nem szükségszerû. Végül kialakul a hideglevegõvel elárasztott területen a fentiekben említett anticiklon, és kezdõdik minden elölrõl. Persze, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a ciklus korántsem mindig zajlik szabályosan: a fázisok aránya nagyon eltérõ lehet, stagnálás is bekövetkezhet egyes stádiumokban. Sõt, nagyon rövid ideig "retrográd" mozgása is elõfordul a folyamatnak. Mégis, nagy vonalakban így fest a téli szinoptikai ciklus, és alapvetõ fázisai SOHASEM CSERÉLÕDNEK FEL EGYMÁSSAL.
Úgy látom, jelenleg egy "klasszikusan" szabályszerû szinoptikai ciklus zajlik. Október elején megtörtént a hidegelárasztás, a sarki-kontinentális levegõ beáramlása után felépült az AC felettünk, majd elõoldali helyzet következett. Nem maradt el az egyébként korántsem minden esetben jelentkezõ átmeneti meridionális visszarendezõdés (csak ennek keretében akkor Nyugat-Európát árasztotta el a hideg) Ezután hosszas elõoldali pozició következett enyhe, napos, "indián nyár" stílusú idõjárással. Majd a zonális fázis, tartós nyugati áramlás elsõsorban tõlünk északra, de idõnkénti "levágódásokból" nálunk is elõfordult alacsony légnyomás, jelentõs esõ a legutóbbi idõszakban. Mindez jelzi a soron következõ etap, az alacsony nyomású zonalitás elérkeztét. Az áramlás mindinkább északnyugatira fog váltani, ennek már vannak is jelei a GFS által mutatott félblockingok képében. A változás elkerülhetetlen, és véleményem szerint 2-3 héten belül "kifutja magát" Alapvetõ átalakulás fog beállni a makrocirkulációban: a zonális áramlási kép -talán több lépcsõben- meridionálisra vált, az eddigieknél jóval hidegebb légtömegek árasztanak el minket. Alkalmasint mediciklon is képzõdik, ennek ránk gyakorolt hatása a szokásos módon most még megjósolhatatlan. A fordulat idejét november utolsó dekádjára, illetõleg december elsõ napjaira teszem.
A szabályos szinoptikai ciklus, "jól megérett" zonalitás után beáramló hideglevegõ "maradra jön" -azaz, hosszabb hideg idõszak szokta a kezdetét venni ezzel. Ezért én arra tippelek, hogy december elsõ fele alacsony hõmérsékletû (ezzel együtt esetleg havas) lesz. Hogy késõbb hogy alakulnak a dolgok, arra most még nem latolgatnék. Mindenesetre csaknem bizonyos, hogy az idei tél nem enyheséggel kezdõdik majd.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 42. sorozata
MetNet | 2025-05-01 14:48
Szabályzat