Meteorológiai esélylatolgatások

Biztosan rosszul érzékeled. Semmiféle szarkazmus nem volt benne. Tetszett a tanulmány. Természetesen a helyén kell kezelni, de a cikk szerzõje is hasonlóképpen viszonyul hozzá. Várjuk a következõ évek eredményeit.

Amit az õszelõ anticiklonális, meleg, száraz voltának, valamint a zonalitás hiányának a télközép idõjárására gyakorolt hatásáról írsz, tökéletesen pontos és találó. Magam is így látom a dolgot. Az összefüggés olyan mértékig feltûnõ és nyilvánvaló, hogy õszintén szólva csodálom, hogy csak néhányunk tett említést róla.
Ha szeptember, ill. október eleje tartósan anticiklonális, pontosabban, anticiklon hátoldali meleg, száraz délkeleti szelekkel, akkor az alacsonyabb légnyomás, zonalitás, valamint az azt követõ sarki hidegelárasztás október végére, november elejére marad. Ez sokszor idõ elõtti havat, fagyot hoz említett idõszakban, de a korai hideg hamar enged, és a tél közepe ilyenkor tartósan zonális, enyhe.
Ezzel szöges ellentétben változékony, nyugati-északnyugati áramlású, többé-kevésbé csapadékos,hûvös õszelõt követõen október második felére november elejére áll elõ magasnyomású, keleties szelekkel járó idõjárás (vénasszonyok nyara, majd ködök október végén, novemberben), s ezután a télközép gyakran blockingos, havas, zord.
A jelenség okát, mint már írtam, a Namias-ciklusokban látom, egész pontosan e ciklusoknak a sarki hidegbázis fejlettsége, reakciókészsége általi meghatározottságában.
A napfolttevékenység témájához annyit teszek hozzá, hogy a nap által kibocsájtott részecske ill. elektromágneses sugárzás cikluson belüli ingadozása igazoltan hat a földi légköre, fõként a magaslégkörre. Ezért igazából nem az szorul bizonyításra, hogy a naptevékenység hat az idõjárásra -ellenkezõleg, az szorulna bizonyításra, hogy nem hat, és miért nem hat.
Nem is értem a témát feszegetõk rovására ismétlõdõen tett gunyoros megnyilvánulásokat. Az igaz, említett hatások még nincsenek tudományos alapossággal megvizsgálva, ennek ellenére mégsem intézhetjük el kézlegyintéssel a dolgot.

Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha valamely probléma megközelítésére alternatív útjaink is vannak, az csak elõnyös lehet. A nagyszerû felfedezések (s a numerikus modell ezek közé tartozik) általában magukban hordják azt a veszélyt, hogy abszolutizálják õket. Érvényességi körükön kívül is megpróbálják alkalmazni, mindent velük akarnak megoldani. Pedig, ahogy tanult, egykori mesterem mondta többször is: nem szabad egyetlen metódust, technikát sem kizárólagosként kezelni. Bár nem vagyok a kérdés profi szakértõje, elképzelhetõnek tartom, hogy a numerikus modellek hamnarosan elérik fejlõdésük végsõ határát. Persze, lehet még növelni az input adatok mennyiségét, finomítani a meglévõ programokon, újakat írni. Elképzelhetõ, hogy az elõrejelezhetõség jelenlegi, 2 hetes limitjét ezáltal sikerül, mondjuk, 3 hétre feltornázni. A lényegen mindez nem változtat: numerikus modellekkel több mint valószínû, a jövõben sem lehet majd több hónapra prognosztizálni, pláne nem napi bontásban. A módszernek ekkora az érvényességi köre, és kész.
Mind emiatt kell figyelemmel kísérni az alternatív prognosztikai eljárásokat, például az említett prediktor módszert. Attól nem kell megijedni, hogy légkörfizikai alapjai egyelõre nem teljesen kimunkáltak. A tudománytörténet számos példáját õrzi annak, mikor elméletileg kevéssé, vagy semennyire sem alátámasztott metódusok a gyakorlatban jól beváltak. Az elméleti háttér késõbb tisztázódhat, mint ahogy a zavaros, de praktikus eredményeket hozó alkimia is egzakt kémiává változott korunkra.
Persze, prediktorokkal sem lehet napi bontású elõrejelzéseket készíteni 2 héten túlra. Azonban ha a módszer kifejlõdik, jellemzõ makroszinoptikai helyzeteket láthatunk elõre, talán néhány hónapra is. S ez mindannyiunk hasznára válik.

Lehet, rosszul érzékelem, de mintha szarkazmus bújkálna a szavaidban. Pedig ez a prediktor dolog nem feltétlenül megmosolyogni való. A numerikus légköri modelleknek olyan biztos az elméleti alapja, és gyakorlati alkalmazásuk olyan fényes eredményt hozott, ami feltétlenül kivívja az egzakt elmék szimpátiáját. A tisztességes fizikus ill. mérnöki szemléletmód számára az ilyen prediktorok használata -legalábbis a numerikus modellel összehasonlítva- nem kellõképpen igazolt, kissé gyanús és kétes dolog. Ez a viszonyulás valamennyire érthetõ, akceptálható is.

Korszakalkotó cikk távelõrejelzés témában "Hari Seldon" tollából a Légkör új számában: Link

=> "A decemberi országos havi átlaghõmérséklet elõrejelzése távkapcsolatok alapján"

Bár erõs vulkánkitörések bekavarhatnak, egész jó módszernek tünik, melynek fizikai magyarázatát még nagy erõkkel keresik