Meteorológiai esélylatolgatások

Az analógiát én abban látom, hogy 2 évvel ezelõtt - ugyanúgy, mint idén - kimondottan meridionális áramlási muszterek uralkodtak. Ami a konkrét idõszakot, azaz május közepét illeti, ott viszont elég nagy eltérést látok abban, hogy jelenleg nincs - és középtávon (ld. pld. ECM vagy GEM) gyakorlatilag nem is alakul ki erõsebb blokkoló brit AC. Az irányító szerepet egy erõs ciklon veszi át, középpontjával Norvégia nyugati partjai közelében. Így északnyugati áramlással rövid szünet után a jövõ hét közepén ismét igen hûvös, tengeri sarkvidéki eredetû levegõ éri el a Kárpát-medencét, amely csak lassan melegszik a továbbiakban. Ezzel viszont még inkább elpazarlódik az amúgy is gyenge sarkvidéki hidegbázis, így 1 hét múlva a -10 fokos izotermát már nagyítóval kell majd keresni, azaz a továbbiakban már nem lesz minek leszakadni. Ûrtávlatban egyenletes eloszlású, ciklonális jellegûre hajazó nyomási mezõ kialakulását tartom valószínûnek (május vége, június eleje), a meleg, labilis rétegzõdésû légtömeg kedvezõ feltételeket teremt majd erõs záporok, zivatarok kialakulásához. Így viszont nem 2010-hez, hanem az egy évvel korábbi állapotokhoz hasonló idõjárási helyzetek kialakulását tartom inkább valószínûnek a meteorológiai nyár elsõ heteiben

Számomra a blockinghajlam, ill. a meridionális áramlási képek totális uralma karöltve a szubtrópusi légtömegek közelségével az 1976 júniusihoz hasonló idõjárást vetítenek elõ. Akkor hatalmas, és rendkívül stabil AC épült fel Nyugat-Európa felett, melyet nagy részben meleg levegõ töltött ki. Ezért ott, és a Kárpát-medencében is, tartós, korai kánikula volt, sok napsütéssel, szárazsággal. Az anticiklon keleti oldalán ezzel szemben igen hideg sarki légtömegek árasztották el ismétlõdõ jelleggel az európai Oroszországot -ott csapadékos, szeles, 10 fok körüli, kevéssel az alatti maximumokkal járó idõjárás uralkodott. A hónap közepe táján az AC kissé nyugatabbra mozdult, és elõoldali északias áramlásának hideg levegõjébõl egy erõsebb hullám betört a Kárpát-medencébe. Viharos széllel érkezett az igen hûvös, száraz levegõ, mely gyorsan nyugalomba jutva talajmenti fagyokat okozott az Északi-középhegység térségében. Ezután viszont, mintha mi se történt volna, visszatért a nagy meleg néhány napon belül. Valami ilyesféle szcenárió lebeg a szemem elõtt, s az elõttem szólóval egyetértésben elképzelhetõnek tartok olyan nyárelõt, mikor hõségnapok váltakoznak egy-egy 5C körüli minimumhõmérsékletet hozó nappal. Persze az 1976-os nyár igen különleges eset volt, változatlan formában való megismétlõdése nem valószínû. Ellenben alapvetõ jellegzetességei: meridionalitás, és az atlanti hatás hiánya, kimaradó "európai nyári monszun" feltehetõleg idén nyáron újra jelentkeznek. Természetesen elképzelhetõ, hogy pár héten belül más irányba fordulnak a makroszinoptikai folyamatok, de jelenleg ez a hajlam látszik, s elég erõsnek látszik.
Egyébként 1976-ban nagyon érdekesen folytatódott a nyár: a nyugat-európai AC meggyengült és visszahúzódott, hátoldali forró levegõje messze került tõlünk. Az elõoldalon terjengõ hidegebb, nedvesebb légtömegek hatása alá kerültünk júliusban, tartósan. A nyár eleji huzamos nagy forróság többé már nem is tért vissza.
Annyi analógiát látok a fentiekkel az idei évre vonatkoztatva, hogy szinte elkerülhetetlennek tartom a júniusi korai, goromba hõhullámot. Az sem elképzelhetetlen (bár nem nagyon valószínû), hogy 1976-hoz hasonlóan nyár elsõ felében jön el a hõmérsékleti csúcspont. Mindenesetre az április végi rendkívüli meleg bizonyára visszaköszön majd a nyáron, lehet, többször is.