Meteorológiai esélylatolgatások

Úgy látom, elég jól értjük egymást. Valóban "szkanderezésrõl" van szó, két szembenálló hadsereg harcáról. Az általam feltételezett hullám nyugati oldalán ott van az (északra terjeszkedett) azori AC+ az izlandi minimum peremciklonjai. Ha ez a páros gyõz, akkor enyhe, atlanti óceáni jellegû nálunk az idõ. A keleti oldalon ott a szibériai maximum+ a mediciklonok. Ezen páros uralomra jutása olyan idõjárást okoz, mint amilyen most van.
Mikor megjelent a bõdült mediciklon (én szintén felfigyeltem rá), mely felkanyarodhatott volna ránk, az annak a jele volt, hogy a mérleg kezd az utóbb említett páros javára billenni. Végül mégsem tudott diadalmaskodni, az ellenoldal újra "lenyomta az asztalra a kezét" - átmenetileg visszatért az ény-i irányítás. Ezért maradt végül messze délkeleten az ígéretes mediciklon. Valószínûleg igazatok van abban, ha már akkor tért hódított volna felénk az északkeleti hideg, kevésbé zord formát öltött volna. Hiszen a hideg anticiklonban a kisugárzás nap mint nap növeli a fagyot.
Egyébként amit mûvelünk, az nem más, mint makrocirkulációs szemlélet alkotás. Megengedem, más nézetek is lehetnek, melyek éppolyan jól megfelelnek a tényeknek, mint az én elgondolásaim. Mindenesetre remek agytorna ez.

Egyébként teljesen egyetértünk, azonban -nehogy tényleg tévútra vezessek akárkit is- még egyszer leírom, mire gondolok. A zonális légmozgást persze hogy a megerõsödött azori maximum és az izlandi minimum közösen tartja fenn, és nem a szibériai maximum -ezt ki kell hangsúlyozni. A szibériai magasnyomásnak moduláló szerepe van, a következõk értelmében:
az atlanti-óceáni áramlásnak van egy válfaja, mikor is az áramlási irány fölöttünk nem nyugati, hanem északnyugati, az AC inkább nyugaton van, mintsem délen. A frontok sorozata ennek elõoldalán vonul ény-rõl dk-re, ezek azonban a tiszta zonalitáshoz hasonlóan fõleg tengeri levegõt mozgatnak. Az idõjárás viharos, záporos jellege is hasonló. Ezt nevezzük félblocking, vagy északnyugati irányításos helyzetnek. Meglátásom az, hogy abban, hogy a tiszta zonalitás félblockingra módosul van nagy, talán döntõ szerepe a szibériai maximum erõsödésének az elõzõ kommentemben leírtak szerint.
A szinoptikai kép nyomon követése megerõsített a gyanúmban: december második felében, januárban mindig akkor indult teknõsödés, az áramlás meridionálisba fordulása, mikor az erõs AC megjelent északkeleten. Másrészrõl, ennek visszahúzódásával rendre zonálisabbá vált a cirkuláció.
Hogy a félblockingnak, északnyugati irányításnak köze van az északkeleti magasnyomáshoz és hidegtömeghez, azt az ilyenkor nagyon kifejezett ék-dny irányú hõgradiens is valószínûsíti.

Te sem panaszkodhatsz, kevesen látják át ennyire a légkörzést, mint Te!
Egyébként valóban, gyakorlatilag tõlünk délnyugatra-nyugatra volt egy anticiklon, meg messze északkeleten.
Az északkeleti által leforgatott hideg északkeleti áramlással kellett hogy jöjjön ide, míg a nyugati anticiklon következtében északnyugati áramlást kaptunk.
Ezt nevezhetjük egy légköri szkanderversenynek, addig-addig szkandereztek, amíg az északkeleti AC jött ki "gyõztesen" a buliból.
Még valami: azt figyeltem meg, hogy amikor régebben északnyugati irányítás volt nyugat-délnyugat-európai anticiklon nélkül, abban az esetben mondjuk tartott 2-2,5 hétig egy ilyen északnyugati irányításos blokk, akkor az idõszak vége felé az áramlás elkezdett "kiegyenedni" elõbb nyugatiasra, majd délnyugatira.
Általában két verzió szokott ebbõl kisülni: az egyik, hogy a délnyugati áramlással még enyhébb idõ jön az amúgy is enyhe északnyugati után, vagy pedig mediterrán ciklon generálódik, ami maga mögé ránt egy kis hideget, lesz egy nagy esõ, a végén átmegy hóba, és az enyhe idõt hidegebb, de nem túl hideg váltja fel.
Ez a "kiegyenedés" ez most elmaradt a blokkoló anticiklon miatt.
Valamikor a nagy hideg bejövetele elõtt azt hiszem 3 hete egy szombati napra az ECM egy komolyabb mediterrán ciklont várt napokig, és hogy beterít bennünket.
Aztán túl erõs volt az áramlás, aminek a sodra lenyomta a ciklont alánk, így nem tudott felkanyarodni.
Akkoriban Wetsommal arról beszélgettünk, hogy ha az a mediterrán ciklon akkor kialakul, lerántott volna maga mögé egy adag hideget, és kicsit oldotta volna a fent északkeleten gyülemlõ hideg okozta feszültséget, abban az esetben nem biztos, hogy ilyen durva hideg árasztotta volna el Európát, legalábbis belepiszkított volna egy kicsit a dologba.
A jövõre nézve abban teljesen igazad van, hogy amennyi hideg van még mindig északon, ha csak a harmada leszalad ide, akkor is téli idõ lesz még akár hetekig.

Azért tévútra ne vigyétek a dolgot.
A december-januári óceáni irányítás kulcsa az erõs azori, zonális AC volt ( Link ), ami megadta - mint szinte mindig! - a nyugat-keleti irányításnak a hajtóerõt.
Az teljesen más helyzet volt, mint a mostani délnyugat-északkeleti tengelyû blokkoló AC.
Azaz az egész "pálfordulást" az okozta, hogy az északkeleti AC megerõsödött és szépen uralma alá hajtotta a kontinensünket, egyszerûen elvágta és felõrölte a zonális irányítás hajtóerejét és összekapcsolódott azzal az azori orral, ami addig a zonalitást hordozta.

Nagyon éles szemû, jó megfigyeléseid vannak mint mindig, kérlek szépen. A hosszas enyhe idõt valóban északnyugati irányítás okozta, és nem tisztán nyugati, vagy pláne délnyugati. Az északnyugat-európai AC kirobbanthatatlanul a helyén van, az is igaz. Azzal viszont már nem értek egyet, hogy ez forgatta le ránk a mostani nagy hideget.
Most elõadom az én verziómat (már többször leírtam, de az északnyugati irányítás témája idõrõl-idõre elõkerül ebben a szezonban, s nem véletlenül)
A rendkívül hideg, száraz levegõ természetesen a szibériai anticiklonból származik, és k-ék-i áramlással érte el Európát. Ez az AC a tél folyamán végig elég fejlett volt, és többször is megpróbált tért hódítani nyugat felé, de mindig visszehúzódott, mielõtt fagyos levegõje elérhetett volna minket. Idõleges megerõsödései ellenben azt eredményezték, hogy a nyugatias áramlással érkezõ óceáni enyhe légtömegek ezen AC nyugati peremén kénytelenek voltak észak felé fordulni, tehát az áramlás meridionális komponenst nyert. Úgy képzelem, hogy emiatt az egyébként nagyjából lineáris, zonális áramlási szalag vetett egy hullámot: a hullám nyugati oldalán, Nyugat és Közép-Európában másodlagosan fordult északnyugatira az áramlás. A coriolis-effektus következtében az északnyugati áramlástól nyugatra-délnyugatra növekszik a légnyomás, és kész is az általad említett AC az atlanti partoknál. Elég furcsa módon az én olvasatomban az ény-i irányítás elsõdleges oka nem az azori maximum megerõsödése és észak felé terjeszkedése -ahogy elsõ ránézésre mindenki gondolja- hanem éppenséggel a szemközti oldal: a szibériai-keleteurópai AC! Erre a gondolatra az az általam sokszor megfigyelt jelenség vezetett, hogy makacsul zonális, enyhe telek rendszerint úgy végzõdnek, hogy a nyugati áramlás északnyugatira módosul: februárra felépül a sokat emlegetett atlanti-parti AC, és ennek elõoldalán most már északnyugati áramlással ér el minket a maritim, néha poláris-maritim levegõ. Minderre semmi más magyarázat nincs, mint az ilyenkor virágkorát élõ szibériai maximum nyugati áramlást belengetõ effektusa. Idén is a fenti forgatókönyv érvényesült volna, ha a szibériai hidegtömeg nem kezd komoly expanzióba ny-dny felé. A hideg elõretörése miatt messze keleten a délies áramlás keletire, északkeletire fordult -így a fent említett, nyugati áramlási szalag által vetett hullám hurokká záródott: déli szakaszából mediciklonok lettek, míg északi részén megközelítette egymást, s végül összekapcsolódott a nyugati és keleti AC: Vojejkov-tengely.
Abban neked teljesen igazad van, hogy a tartós zonalitás nem mindig generál hideghullámot, vannak mindvégig nyugati áramlásos, enyhe telek. A zonalitás, mint egyetlen tényezõ, segíti a hidegfelhalmozódást a magas szélességeken, a hidegmagok kiképzõdését. Azonban ennek más faktorai is vannak, pl. a ciklonok behatolása a sarkvidékre ellene dolgozik a hideg anticiklonok kialakulásának, nemkülönben a kis hómennyiség vagy a talaj nem kellõen átfagyott volta a tundraövben. Tehát a dolog nem ennyire egyszerû.
Hogy a jelenlegi zord idõhöz vezetõ folyamat meg is fordulhat, szétkapcsolódhat a Vojejkov-tengely, és mi újra a nyugateurópai AC északnyugati áramlásos elõoldalán, óceáni levegõben találjuk magunkat? Elõfordulhat, de õszintén szólva nem túl valószínû. Itt jön a képbe egy elég nehezen megfogható tényezõ, amit az idõjárás emlékezetének nevezhetnénk. Nagyon profánul, "parasztiasan" mindössze arról van szó, hogy az északnyugati irányítás "kitöltötte az idejét", "fenékig ürítette a poharat". Kicsit szabatosabban fogalmazva, felélte az õt létrehozó alapkondiciókat, ezért valószínûleg jó ideig nem fog újra jelentkezni.
Utolsó megjegyzésed nagyon tanulságos, szinte iskolapélda. Egy hideg január és egy enyhe január 850 hepán vett középhõmérséklete közel azonos volt. Csak az elsõ esetben a magasban szárnyaló tengeri hidegben alakult ki ez a havi közép, a másodikban ellenben a kontinens belsejébõl ide cammogó talpas hidegben. Én idén értettem meg az érkezõ levegõfajta döntõ jelentõségét a T850-es fáklyák értelmezésében. Jó lenne, ha végre mindenki felfogná, mirõl van itt szó.

Jelen latolgatásom hangsúlyozottan nem modelleredményeken alapszik, (hisz túlterjed az azok által belátható idõintervallumon) hanem megfigyeléseken és a tények mérlegelésén.
Floo azon megállapítása jól hangzik, hogy a hirtelen enyhébõl zordra váltott idõ ugyanúgy visszaválthat enyhére. P. kapitány várakozása, miszerint a február eleji mély negatív anomáliát majd nyilván pozitív követi a hónap második felében, szintén egészen hihetõ.
Én mégis inkább Szeke vélekedését teszem magamévá. A január végén bekövetezett makroszinoptikai váltást hosszú, és megdönthetetlennek látszó zonális rezsim elõzte meg. Hogy ez ennyire meg tudott fordulni, számomra azt jelenti, hogy a váltás fizikai alapjai nagyon erõsek és stabilak. Megfigyeléseim is azt mutatják, hogy a kontinentális hidegnek január végén, február elején kezdõdött elõretörése és uralma betonbiztos (ld. 1929, 1956, 1986 februárja)
A továbbiakban arra számítok, hogy a szélsõséges hideg enyhül majd, de az idõjárás téli jellege bõven fennmarad. Legvalószínûbb egy kevésbé változékony, csendes, viszonylag száraz, azonban legkevésbé sem tavasziasan enyhe idõszak a hónap vége felé.