Bioszféra

Vagy épp méreggel gyilkoló... ..a vincentinus/vince/toxicum/vincetoxicum ezért egyértelmûbb kifejezés,mivel tükörfordításban is "méreggyõzõ"...

Épp ezért írtam így, bár kicsit képszerûbben és nem egzaktan:
"pl. a magyar név a méreggyilok esetén a mai szemnek már(!!) elborzasztó tévút is lehet"...ez ugyanazt jelenti..nem értjük már eleink nyelvezetét,elnevezéseinek jelentéstartalmát..legalább is nem minden esetben és nem mindenki..

"méregnek a gyilkosa" -> ezt gondolom én is.

De az is lehet, hogy a mi nyelvünk is egzakt, csak épp nem értjük már a régies szókapcsolatokat. Ha már gyilok, itt a gyilokjáró, ami ugye arról szól, hogy ennek a védett felépítménynek a védelmébõl lehetett a várra támadóka gyilkolászni, s nem azért lett ez a neve, mert ott jár a várvédõkre leselkedõ halál.
Egyébként a méreggyilok kapcsán érdemes azon is elgondolkodni, hogy az ablakpárkány az ablaknak a párkánya, akkor miért nem értjük, hogy a méreggyilok meg a méregnek a gyilkosa? :-) Valószínû senkinek nem jut eszébe, hogy régen is volt "gyomormosás" egy mérgezést követõen, csak egy másik anyag bevitelével oldották meg, nem gumicsõvel...

A magyar valóban óvatosabb és "redõs" jelzõvel illeti a pap sapkáját. De keleten többet tudnak a természetrõl könyvek, képletek és latin nevek nélkül is, mint Te vagy én.Rájöttek, hogy a giromitrin elég instabil vegyület, a hõt és az ecetes tárolást kifejezetten nehezen tolerálja. Így - bár némi készítési, eljárási rizikó mentén - de nem tudnak ellenállni a valóban ízletes íz és kitûnõ gombaillat varázsának, aminek az esculenta szól, ez esetben ismét joggal.Ha pedig beüt a krakk, lenyomnak egy B vitamin koktélt antagonistaként.
Esteleg az általad említett löttyökben feloldva..

A giromitrin nevû halálosan mérgezõ anyagot tartalmazó papsapkagomba is "esculenta", vagyis ízletes, a keleti népek talán ezért eszik elõszeretettel. Na jó, arrafelé sokaknak a fagyálló is megteszi, ha éppen nincs kéznél vodka.

Kóstolgatni valóban nem illdomos jónéhányukat, de ne feledjük,már nevükben is ott rejlik a furcsa kettõsség:mérgezés/halál és a gyógyítás...pl. a magyar név a méreggyilok esetén a mai szemnek már elborzasztó tévút is lehet, de a latin némileg egzaktabb nyelv..vincetoxicum...méreg legyõzõ.. ...

Szívesen, az értõ szemeket még vállalom, de..
A túlontúl falánk és nem körültekintõ rovarokat, növényevõket pedig olyannyira kirázza a hideg, ha megkóstolják a félelmetes nevû szépségeket, hogy jó részük túl sem éli a következõ órát.. A mi szerencsénkre eleink tapasztalatából és utóbb a farmakognózia tudománya révén már pontosan tudjuk, hogy milyen levelekbõl érdemes eszegetni, és mivel tanácsos csak makrofotó-szintig megismerkedni.

Köszönet az értõ szemeknek, tudós kobaknak.
Laikusként csak ámulok a növények nevein, némelyiküktõl pedig kiráz a hideg. Mennyi mérges-gyilkos szépséget rejtenek a sziklák repedései, hegyek meredélyei..
Az almafa-rozsdástapló bizonyára didergett a múlt heti esõs hûsben, nem eregette mézes, csalogató cseppjeit. Csupán színével képes volt magához közel édesgetni a kíváncsi fotóst.

Szia Enikõ!
Köszönöm a meghatározásokat.
Majd csak idepillantanak értõbb szemek (is)..

Engem mostanában az a kíváncsi gondolat furdal, hogy a kacagógerle szabadon eresztve világgá repülne-e, vagy a környéken maradva éjszakára visszatérne-e a madárházba. Néhány hete egyikük a nyitva felejtett ajtón kirepült, és a kert fáin üldögélve várta be az estét. Közben ivott a tó vizébõl, búzát csipegetett a baromfiudvarban...

Ahá! Köszönöm! Azt hittem valami itteni gerle, amirõl még soha nem halottam, de aztán megnéztem az MME honlapján, hogy ilyen faj természetes körülmények között bizony nincs a Kárpát-medencében. Szóval furdalt a kíváncsiság

Ismerõsünk pár éve külföldre készült, s felajánlott egy pár gerlét megõrzésre. Aztán jött a többi megunt madár, nálunk pedig (úgy tûnik) otthonra leltek, az idei szaporulat életképes. Tavaly nyáron is született egy kicsi, de egy éjjel valami megette. A madárház alatti ásásnyomokból nemigen lehetett az elkövetõ kilétére következtetni.

Múlt héten Zemplénben jártam. Hoztam nektek néhány fotót.

A Sátor-hegyek egykori vulkáni kúpjainak vonulata. A Magas-hegy lábánál Sátoraljaújhely városa terül el: Link

Panoráma Pálháza és Füzérkomlós között: Link

Sziklaoszlopok füzére ad hosszú évszázadok óta erõt e várnak, mely Füzér fölé magasodva, egyre inkább megújhodva várja újkori zarándokait: Link
Kilátás déli irányba a várból: Link

Néhány növény a várhegyrõl várja meghatározását a "bioszféra" szakértõi által..
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Másfél évszázados platánfa a füzérradványi kastély parkjában. Az idõ foga sajnos alaposan megritkította hatalmas, erõs ágait. Link

Csoda-színû gomba (tapló?) Link
Ez a növény egészen elvarázsolt lila-sárga megjelenésével. Egy festõ sem ismerhetné nála jobban a színelméletet, mely szerint ezek ketten legjobb kiegészítõi egymásnak. Link

Végül egy szárnyas: Link