Bioszféra

POnt az benne a jó, hogy ha nekiáll az ember valaminek utánajárni, millió másik kérdés merül fel, s egyre több összefüggést vesz aztán észre, amikrõl ismét újabb kérdések jönnek. Stb. :-)

Köszönöm,hogy válaszoltál!
Nekem még bõven van mit tanulnom,megfigyelnem ilyen téren,mert ugye a jó pap is holtig tanul..

Egyik sem, csak kíváncsi vagyok és szeretem az állatokat / növényeket, stb. Meg sokat olvasok, s figyelem a Természetet saját szememmel.

Azt megkérdezhetem,hogy te honnan tudsz ennyi mindent állati és növényi témában?
Ilyen irányú végzettséged van,vagy efféle területen dolgozol?

Olvasni jobb és hasznosabb, mint tévében nézni dolgokat... Van, hogy látványban persze fontos a képi megjelenítés, de az igazság... Az odaát van. :-)

Akkor ez is nagy kamu volt amit abban az ismeretterjesztõ filmben mondtak róla.
Amúgy köszönöm a felvilágosítást!

Éppen vasárnap nyálaztam át ezt az oldalt: Link

Annyira rengetegen haltak meg a marásától, hogy 1927 óta ez a szám egészen tizenhárom (13) esetet jelent! Azaz évente pontosan 0,156626506020963855421686746988 emberéletet jelent. (forrás: Link Magyarországon csak herointúladagolásban halnak meg ennyien kb. 4-5 hónap alatt. És mi mégis a póktõl félünk..... A kedves mézes háziméhek évente többszáz ember halálát okozzák, mégis méheket tartunk nagy tömegben, nem pókot...

A világ legveszélyesebb pókja a Loxosceles reclusa, a barna hegedûpók.

Ez tényleg nagy szerencse!
Úgy hallottam Ausztráliában él a világ legveszedelmesebb pókja,talán az a neve,hogy Tölcsérhálós pók.
Láttam róla egy ismeretterjesztõ filmt is a NatGeo-on,simán bemegy lakásokba és bebújik cipõkbe papucsokba és akkor mar mikor felveszi azokat az ember.Rengeteg haláleset írható a számlájára!

Na oda tuti nem mennék az életben ha lenne rá pénzem akkor sem.
A Magyarországi pókokkal jó viszonyt ápolok,én nem bántom õket,õk nem bántanak engem alapon vagyunk.

Egyetértek. A gyerek egyedül csak magától nem fog félni se kígyótól, se mástól. Volt egy kollégám, akik azért kellett eladják a pitonjukat, mert az alig egy éves kisöcsi csak azzal volt hajlandó játszani, nem érdekelték a gyerekjátékok és sírt, ha bezárták a kígyót....
A gyerek minden kukacot, bogarat, stb. összefogdoz, hazavisz. Az anyák, nagyanyák, óvónõk és társai plántálják beléjük a félelmet. Ez sztem nem genetikailag beivódott dolog, hanem tanult viselkedésforma. Ha genetikailag menne, akkor az ember ösztönösen félne a gombától is pl., hisz ugyanolyan gyilkosok vannak köztük, mint a kígyók közt.
Azt se feledjük, hogy a kígyó sok-sok-sok ókori népnél szent, gyógyító állat volt, gyógyító istenség jelképe, csak a zsidó-keresztény mondavilág tette gonosszá (talán pont az õsi gyógyító "pogány" istenek elleni tiltakozásul, ki tudja?). A világ kígyómítoszaiban SEHOL máshol nincs alapvetõ gonoszság bennük!!!!!

Ha a leányzód ilyen ügyes és érdeklõdõ, vegyél valami jó kis képes határozót, amibõl együtt meg tudjátok keresni, kit talált, s meg tudja tanulni, kit puszilgasson, s kit inkább ne. :-)

Ha anyja és testvérei a vízben vannak, elõbb-utóbb utánuk megy. Egy tenyésztõ azonban nem adja vadász kiképzésre, mert félõs. Egy rókától is megijed. de lehet, hogy egy nyúltól is.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az állatok ennyire különbözõek egy "családon" belül is, mi emberek ugyanilyen különbözõek vagyunk.
A "rossz emlék" jogos.

Biztos nem lehet? Fokozatosan hozzá lehetne õket szoktatni.
Valami rossz emlék is fûzheti õket a vízhez, ugyanígy van az emberekkel is. Pl. bizonyos ételek.

Engem egyszer megharapott egy katica, annyira szorongattam a tenyeremben. Sokáig nem mertem ezután megfogni õket. Ám késõbb, érettebb fejjel, belátva, hogyan kell a katicával bánni, hisz nem harap "csakúgy", már meg mertem fogni.

Egy alomban hat vizslakölyök van ugyanazon szülõktõl. Kettõ nem mer a vízbe belemenni. Belõlük biztos nem lesz vadászkutya, hiába próbálod nevelni. És ki nevelte beléjük a víztõl való félelmet?

Ebbõl azért ne vonj le következtetéseket az egész emberiségre! A legtöbb tulajdonságunkat - így sok félelmünket is - hozzuk magunkkal. Vannak tanult félelmek is, pl. addig nem félek a tûztõl, amíg meg nem éget egyszer.

A mai óvónénik pedig elborzadnak a látványtól és engem próbálnak "rábeszélni", hogy "szoktassam le a gyereket"..
Talán egy-két béka a kislány óvodai papucsába rejtve, kizökkentené õket kényelmes szûklátókörük határaiból.

Én ugyanilyen voltam. Az óvónénik gyûjtötték is nekem a különbözõ bogarakat. Nem volt "belénknevelve" a félelem..
Viszont érdekes, hogy a döglött rovarok kevésbé "vonzóak" számomra..

Egy bizonyos: nem bogaraktól-pókoktól-kígyóktól teli félelmekkel születünk a világra. Három és fél éves kislányom minden bogarat megfog (ami nem tud elõle idõben elfutni), hátukat simogatja, puszilgatja ( )"kedves" és "édes" jelzõkkel illetve õket, néhány hete pedig azért könyörög, hogy fogjak neki békákat a kerti tóból...

És aki a bogaraktól, és mindenfajta ízeltlábútól fél, az nem mélyen gyökerezõ félelem, csak a pókok-kígyóktól való félelem?
Amúgy szerintem a békáktól éppannyi ember irtózik mint a pókoktól.

Az ilyen esetek inkább a modern kori társadalom magatartás-deformációiból adódnak.
A pókoktól való félelem mélyebben gyökerezik bennünk. Nézd meg, hány fórumtársunk irtózik tõle: szinte mindenki. Egy ideje "bejelentéskötelesek" is vagyunk, ha nyolclábú-portrékat teszünk közzé itt.

Egy általános cselekedet a legtöbb embernek, hogy jártában-keltében talált akármilyen rovart, vagy bogarat a földön eltapos, reflexbõl.
Emlékszem Myloh felháborodására, mikor leírta egy "élményét": egy biciklis csapat járt elõttük az erdei úton, mikor az egyik kivált a csapatból, és egy rézsiklót elgázolt. Az is pusztán ilyen reflex?
Ilyenkor rengeteget jelentene az ismeretterjesztés....

Emlékeztetõül, a "pókfóbia" kialakulásának eredete: Link
Ez nem az én eszmefuttatásom, hanem egy viszonylag modern tudományág, az evolúciós psichológia kutatásain alapuló tény.

Szerencsére nem sok esélye van, hogy holmi trópusi fenevad verjen tanyát a kertedben :-)))
Azonban a pókok nélkül (is) sokkal több kihívással kellene szembenéznünk. Egy koronás keresztes élete során kb. 10.000 szúnyogot pusztít el! (ezeknek csak egy részét eszi meg, sok csak a hálóba ragadva nyeri el az "örök vérmezõket") Szóval emberi szemmel nézve kimondottan hasznos állatkák a pókok. :-)

Isten ments,hogy bántsam õket!
Biztos távolságból figyelem õket és gyönyörködöm bennük(mondom ezt én mint pókfóbiás),de lehet ezáltal kissé közelebb kerülök hozzájuk..
Mindenesetre nagyon szépek ezek a darázs pókok,de azok a nagy szõrös Tarantulák sosem lesznek a "barátaim"!

Sziasztok!

Noli fõleg neked szól.

Képzeld felfedeztem az iménti kerti körutamon a fólia sátrunkban még négy Darázs pókot.
Kérdezném tõled mitõl jelenhettek meg ilyen "nagy" számban nálunk?
Eddig még sosem fordult elõ egyetlen darab sem a környékünkön.