Bioszféra

Hát hiszen a nógatás/bátorítás jól látható-hallható jeleirõl írtam
Friss hír, a tegnap még terasz mellett etetett rigókölök ma már önállóan csipegetett a fûbõl a kert hátsó felében, apja "felügyelete" mellett, "aki" nagyobb körökben pattogott körötte, de nem távolodott messze tõle
A rigómamát ma egyáltalán nem láttam, vajon merre járhat?

Teljesen bizonyos, hogy semmilyen módon nem kell tanítani a repülést a kismadaraknak. Bátoríthatják arra, hogy távolodjanak el a fészektõl, de ez inkább amolyan nógatás, hogy merjék használni a testi fejlõdésük alapján illõ ösztönösen meglévõ mozdulatokat. A kismadár elõli szülõi menekülés arról szól, hogy a szülõ kimerültségig (halálig) kapná a gyerektõl a követelõzéseket, viszont, ha elpusztul, nem lehet következõ fészekalj, így a majdani következõ gyerekei érdekében is csökkenti az ellátást a madárszülõ, ha már eljön az ideje.
A madárszülõnek a szülõi ösztöneivel együtt megvannak a saját létfenntartó ösztönei is, amelyek a szülõi gondoskodás idején háttérbe szorulnak, hormonális és hasonló okokból. Amíg a kismadár picike, a csõre óriási a kismadárhoz képest, a csõr szélén élénk színû bõr van, ami pár nap/hét alatt visszasorvad. Ez a színes karimájó hatalmas ûr, amit mutat a kismadár a szülõnek, ez ösztönzi a szülõt a folyamatos kukacellátásra. A kismadár növekedésével egy csomó képességre pusztán a testi fejlõdése által szert tesz, így van ez az önellátás képességével s az ezzel együtt járó röpképességgel is.
A szülõ addig etet, míg ezen képességek nem kerülnek olyan túlsúlyba, hogy a kismadár már képes legyen maga is megélni.
Sok madárnál az etetés nagyjából el is marad, mivel már a frissen kikelt is tud egyedül csipegetni, lévén, hogy járóképes. A kacsák, kiscsirkék ilyenek. A szülõ gondoskodása ez esetben a védelemrõl szól nagyjából.

Noli ahogy a szárnyas rovarokat sem tanítja senki repülni, de még a pókot sem amikor selyemszálon ügyesen lavírozva (van szériám amint kinyújtott lábaival ejtõernyõsre emlékeztetõen "kormányozza" magát) repül oda ahová akar NEM konkrét repülési módszerek bemutatására gondoltam hanem az olyan jelentekre amikor a kicsi egyre csak gubbaszt az ágon és a "szülõ" figyelmeztetõ hangokat hallatva körötte csapong, emberi szemmel nézve szinte biztatja hogy rugaszkodjon már el az ágtól
Nem is ilyesmi csataszerû "oktatásra" gondoltam mint pld. ez a tavalyi kép melyrõl megállapítottad hogy a madármama éppen elutasítja táplálékot "követelõ" fiókáját

Együtt volt a két kép (bocs az ismétlésért) egyik kedvencem a valódi légicsata az "éneklõ-fáért" Link

Még nem láttam ahogy a rigó "gyalog" eteti a fiókáját Tegnap a házirigó papa-mama megjelent elõttem egy ügyetlenül repdesõ fiókával gondolom vagy kiesett a fészekbõl vagy repülni tanították. Valahonnan a bokrok közül kerültek elõ és "leültették" a fiókát elõttem, tõlem alig 2 m-re. A tojó elrepült valahová, tán visszament fészkére, mert nem is jött vissza. A fióka "fegyelmezetten" ült a fûben és idõnként vékony "üveghangon" csiporászott. Apja ide-oda futkározott idõnként felkapott egy gilisztát (némelyiket komikusan ható "kötélhúzással" rángatta ki a földbõl) és "bedobta" a fióka kitátott csõrébe. Megható volt a jelenet, emberi beleérzéssel mintha rám bízta volna a fióka felügyeletét amíg ennivalót cserkészik olykor több méterre távolodva. Szerettem volna lekapni az etetés pillanatát, sajnos ahogy a fényképezõgépért nyúltam, bár a rigópapa meg sem rezzent, a pici megriadt, a kerítésmerevítõkön szárnyverdesve felkapaszkodott és eltûnt a közeli meggyfa lombjai sûrûjében, onnan "cirpegett" idõnként apjának, de az nem ment utána, hanem a fa lombjai körül repdesett hasonlóan cirpegõ de jóval erõsebb hangokat hallatva.
Mostanában talán a kerti munkák alatt kicsit "leeresztettem", nincs késztetésem fotózni ("szerencsétekre" fórumozni se nagyon inkább prímszámaimmal játszom) Ne csak szövegeljek, mellékelem a 04-i "bogaras brekusz" teljes testméretû képét amit akkor nem csatoltam Link