Meteorológiai társalgó

Nekem az elvvel van a problémám, hogy addig kell ügyeskedni az intervallumokkal, amíg jó érték nem jön ki.

Nekem meg az a furcsa, hogy éppen te - privát levelezésünk ellenére - nem vagy képes elvonatkoztatni a naptártól.

Tök mindegy, hogy hívjuk azt a 30 napos idõszakot, melybõl egy másik idõszakra próbálunk következtetni.

Pl. az orosz naptárban ugyanez a 30 és 31 napos idõszak tök máshol van, de a thai idõszámítás szerint még az év is tök más. Ettõl függetlenül a magas korreláció még megmarad.

A többit már kiveséztétek rendesen, ahhoz nem is tudok mit hozzáfûzni.

Másként fogalmazva: változtatna bármit is a szkeptikus hozzáállásodon, ha mondjuk szept. 10. - okt. 15. közötti idõszakról jönne ki hasonló beválású összefüggés a dec. 12. - jan. 16. közötti napokra?

Én is abban bízok, hogy a makrováltás, a masszív hidegbeáramlás ezen a télen nem január legvégére, február elsõ napjaira marad. Mert, -legalábbis idõtartam szempontjából- ilyen esetben már csak "kis télre" számíthatunk. (Igaz, e rövidke tél nagyot is üthet, mint 2012 februárjában)
Amellett a múlt teleibõl azt a tapasztalatot szûrtem le, hogy a komolyabb márciusi kitolódás is a zordabb fajta telekre jellemzõ, mikor már decemberben, de januárban mindenképpen, elõfordulnak havak, nagy hidegek.
Az igazi enyhe teleknek rendszerint az a kimenetele, hogy a komisz, tartós télközepi zonalitás a tél második felére csökken megszûnik. Ekkor mediciklonos helyzetekbõl akár nagy havat is kaphat fõleg az ország nyugati része (1982/83, 1987/8 Olyan is volt, hogy februárban a mediciklonokra megjött a sarki-szárazföldi hideg is (1983/84)
Aztán félblockingos verzió is sokszor elõfordul a tartós zonalitás után (1974/75, 2000/2001 meg még kismillió más enyhe tél) Ez értelemszerûen az északkeleti országrésznek jobb.
De ezek a túl késõn jött téli epizódok rendszerint rövidek, s gyors kitavaszodás követi õket február végén, március elején.

Nekem aztán nagy kedvencem a február, mert a legtöbb nagy havazás, hófúvás ehhez a hónaphoz köthetõ térségemben. De... A magas napállás, amely ráadásul sc romboló, már kedvez a tartós hótakarónak, ezt ellensúlyozza a szibériai Ac maximuma, a kelet európai síkság ezidõtájt szinte mindig zord légtömege, ami azért érezteti sok esetben hatását ebben a hónapban, fõleg az elsõ felében.
Hogy jön ez ide? A január bizony sokszor elsz@rakodik a tél tekintetében, és bizony nagyon kitolódhat az igazi tél kezdete, nem is olyan ritka ez, valóban. Azonban - ahogy a jónép mondja a februárra - "rúg még vagy kettõt és vége". Február derekától bizony már egyre inkább kuriózum az igazi fagyos, havas téli idõ. Tehát ilyen teleken könnyen úgy járhatunk, hogy van egy - két havas, fagyos epizód, és kitelt a télnek. Ezek az epizódok együttesen sem igen haladják meg 10 - 15 napot. Ha kialakulnak egyáltalán. Talán ezért is van a csalódottság, mert mindenki érzi hogy ketyeg az óra. Azt tartom ugyan, hogy Sándor - Józsefig minden elõfordulhat , de természetesen hatványozottan csökkenõ eséllyel.
Nézzük csak az eurázsiai sokéves átlagot!
Január: Link , február: Link , március: Link Ami nyilvánvaló, az a földrajzi szélességünkön a napállásból adódó hõtöbblet februárban. Északabbra a Lengyel, Belorussz térségben alig fedezhetõ fel különbség,(januárhoz képest) ott a kontinentális hatás bõven ellensúlyozza a nálunkénál jelentéktelenebb napállás - különbségbõl (január- február különbsége) adódó hõtöbbletet.

Én például a szept. 1-tõl okt. 10-ig, illetve a nov. 10-tõl dec. 20-ig terjedõ 40 napos idõszakokat vizsgálnám (Egyszerûség kedvéért, ha nem veszem figyelembe a Gauss-görbét -ami egyébként remek ötlet!)
Egyébként éppen most agyaltam a Hari-féle összefüggés lehetséges okain. Hari sajnos nem szolgált magyarázattal, csak azt állapította meg, hogy ez az idõbeli távolhatás statisztikailag jól kijön de, pl. janár tekintetében már nem tudott ilyet találni.
Valami olyasmire gondolok, hogy a szibérisi korai hófelhalmozódás a hidegdóm kialakulását segíti, tehát lesz honnan kapjuk a hideget a késõbbiekben.
A szeptemberi (kora õszi) cirkulációs muszter pedig azért számít, mert a Namias-ciklusoknak megfelelõen a szeptemberi meridionális cirkuláció éppen tél elejére térhet vissza, elhozva hozzánk az északkeleten halmozódó hideget.
Lász archív adatokból megállapította, hogy alapvetõen zonális korszakokban a DAI nem mûködött. Ez természetes, tekintve, hogy ilyen idõszakban a Namias-ciklusok elmosódottak.
A teljes decemberrel, mint referencia idõszakkal is éppen az a baj, hogy tartalmaz egy ciklusváltást: új ciklus indulását a napforduló táján, ami nagyon gyakori. Ilyenkor természetesen elõoldal majd zonalitás lép fel, és hiába erõs a hófelhalmozódás, hideglevegõ felhalmozódás Szibériában, ez a hidegtömeg dec. utolsó dekádjában már nem tud térségünkhöz férkõzni.

Felvetõdött bennem a kérdés, hogy az adatbázisokban vannak adatok csúszóátlagokra, vagy ezeket (pl. nov.18-dec.17.) napi átlagokból kéne kiszámítani (vagy az országos napi átlagot is 88 állomás adataiból kell kiszámolgatni ?) ?

Ezt a naptári erõltetést én is nagyon furcsálltam (hiszen hogyan szabhatunk idõjárási folyamatokat emberi egyszerûsítésekhez meg kitalációkhoz?), nekem olyasmi tetszene/tetszett volna, hogy valamiféle Gauss görbe szerint súlyozni kellene az adatokat (tehát a vizsgált idõintervallum eleje és vége elnyomódik a közepe pedig nagy súllyal számít), és ezt a görbét meg lehet tologatni az idõben ide-oda.
Hari Seldontól kérdeztem is, hogy miért ezek a határok (pl. miért december 1-31? Miért nem 5-27 vagy nov 29 dél - jan 2 este?). Sajnos nagyon lehangoló választ kaptam: azért, mert õ már megpróbálta áttologatni a határokat, és más intervallumra nem jött ki ez a "bámulatos" pontosság. Tehát ez is csak játék volt a számokkal a nagyobb (ál?)precizitás elérése érdekében mindenféle magyarázat vagy indok nélkül. Lehet, hogy egy 98%-os beválású tartománykijelölés helyett egy 65%-os beválású sokkal pontosabb lenne (a meteorológia és nem a számok terén), mert (ahogyan Te kiválóan érveltél is pl. emellett) több köze lenne a valós folyamatokhoz, tehát az általam már sokat emlegetett OKOKHOZ. Tehát nem felülrõl (hogyan kombózzuk a képletet a jó illeszkedés ("beválás") érdekében), hanem alulról (milyen folyamatok milyen hatással járhatnak, ezeknek milyen hatásuk lehet stb.) kellene a "képletet" megalkotni.

Tökéletesen igazad van az általad leírtakban.
Én pedig azt tartom, ha igazi,összességében zord, nagy tél nem is lesz az idén, egy tisztességes szendvicstelünk még lehet, akár nagyon hideg epizóddal.
A közelmúltban 2, ehhez hasonló forgatókönyvû tél is elõfordult: 2004/2005 és 2011/2012, mely igazán még csak tegnap volt... (Ráadásul 2011/2012-ben a novemberi AC és hidegpárna után egész decemberben és január elsõ felében nem volt egyetlen reményteli "helyzet", és az ünnepek is enyheséget hoztak. Aztán mi lett februárra...)
Szóval, nem igazán értem a most uralkodó megrökönyödést, csalódottságot. A jelenlegi történések tizenkettõ egy tucatnak vehetõk.

Ui.: Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem, amit a polárfronti ciklogenezis, baroklin instabilitás és a hõkontraszt összefüggésérõl írtál. Számomra meglepõen hasznosnak bizonyult, több érdekes gondolatom származott belõle.

Ironizálni persze lehet (sõt muszáj is), de ha figyelmesen elolvastad írásomat, nyilván látod, hogy itt nem az intervallum önkényes tologatásáról van szó azért, hogy mégis nyerõnek láttassam a DAI-t.
Amit leírtam,légkörfizikailag "megalapozott gyanú", hogy ezzel büntetõjogi terminussal éljek.
Természetesen az intervallum kijelölésének problematikája a másik oldalra, azaz szeptemberre is érvényes: ez a kijelölés is kissé önkényes.
Persze, a tudományban világosan ki kell jelölni az efféle határokat az összahasonlíthatóság érdekében.
De tudnunk kell, a "beskatulyázás" mindig magában hordozza a nyári hónapok példáján bemutatott hibalehetõséget.

Kénytelen vagyok tollat (pontosabban billentyûzetet) ragadni, mert úgy látom, nem kevesen teljesen helytelenül értelmezik a tél közepi zonalitást.
Mindenekelõtt ismételten leszögezem, hogy nagyon gyakori jelenségrõl van szó: legalább annyi (ha nem több) közepén enyhe, "lyukas" télre emlékszem vissza, mint ünnepek környéki zimankót, fagyot-havat hozóra. Igaz, hogy idén a szûken vett karácsony rekordközeli enyheséget produkált, azonban ettõl eltekintve semmi sincs a mostani felállásban, amitõl meg kéne lepõdnünk.
Azt a gyászos hangulatot sem egészen értem, ami jelenleg a télkedvelõ kollégák körében tapasztalható. Tegnapelõtt bezzeg felcsillant a remény, vidám lett a fórum az ECMWF által kilátásba helyezett skandináv AC miatt! Mára pedig újra a teljes letargia...
Nem kellene, hogy így rángassák ide-oda az emberek hangulatát az egymást követõ, változó modellfutások. Nem kellene, fõleg azért, mert a minket most érdeklõ január közepi idõszak nincs is még a modellek látókörében.
Azt tudomsul kell venni, hogy a tartós tél közepi zonalitás sokáig reménytelennek tûnik. Egyik cikloncsalád a másikat követi az Atlanti-óceánról, és rövid ideig sem tud északi, északkeleti áramlás kialakulni, mely telet hozhatna. Bizony elõfordul, hogy 3-4 hétig sincs értelmes hidegelárasztás nálunk, észak kapuját mintha bezárták volna...
De tudnunk kell, hogy amennyire megdönthetetlennek látszik most ez az áramlási éra, éppolyan biztos (pardon: nagyon valószínû...) annak megdõlése a tél második felében. Egyetlen -hangsúlyozom- egyetlen olyan télre sem emlékszem közel 40 évre visszamenõleg, hogy a december végi vonalzonalitás változatlan formában fennállt volna február közepéig, végéig. Ez utóbbi mondatomat kétszer, pirossal vésem alá.
A zonális éra megszûnésének valószínû oka az, hogy a tél második felében már az alacsonyabb szélességek is lehûlnek, ezért csökkenõ hõkontraszttal, csökkenõ nyomásgradienssel számolhatunk. Amellett épp ilyenkor éli virágkorát a szibériai téli légnyomás-maximum,
E kettõ együttes hatására a nyugati áramlási szalag lelassul és behullámzik felettünk, beáll a blocking.
Semmi okunk sincs feltételezni, hogy ez idén másképp történjen. A magam részérõl pillanatig sem tartok attól, hogy elmarad a cirkulációs átrendezõdés.
Amitõl ellenben kicsit félek -mert a múltban gyakran elõfordult, végképp tönkretéve a telünket- az két dolog.
Az egyik, hogy a roppant nagy zonális áramlási hajlam következtében a kialakuló blocking nem tud kompletté válni. Blockingba hajló félblocking fejlõdik ki fõként február elsõ felében, poláris-maritim légtömegek ismételt beáramlásával. Ezek azonban igazi kemény, havas telet nem hoznak: szeles, hózáporos, mérsékelten hideg-mérsékelten enyhe ilyenkor a tél vége.
A másik rossz lehetõség, hogy a kimélyülõ Rossby-hullám olyan pozicióba kerül ránk nézve, hogy a hideg keletre szakad. Mi csak gyenge beszivárgást kapunk a Kárpátokon át, az Al-Dunán keresztül. Érdekes módon igazán enyhe telek vége felé ez a két helyzet gyakran egymást követi.
Egyelõre ne gondoljunk ezek egyikére sem -valószínûbb, hogy a makrocirkulációs korszakváltás eljön január közepe felé, legkésõbb második felében. Jó jelnek értékelem az utóbbi napok gyors, kiadós légnyomás-csökkenését, mert lappangó meridionálisba forduló, teknõsödõ hajlamot látok benne.

DAI-ról: többen bukásról beszélnek, és az okokat vizsgálnák. Szimpatikus elhatározás -ezért én is felhozok egy lehetséges okot, melyre meggyõzõdésem szerint senki sem gondolt (legalábbis nem írta meg)
Arról van szó, hogy a DAI beválását vizsgálva természetesen a decemberi középhõmérsékletet vesszük figyelembe. Viszont a dec. 1-tõl dec. 31-ig terjedõ intervallum önkényes emberi konstrukció a légköri folyamatokhoz viszonyítva.
Hasonló a helyzet rekordmeleg nyári hónapok esetén. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy ugyanaz a hõhullám a hónap közepén, vagy a végén érkezik-e. Ez utóbbi esetben ugyanis a forró idõszak egy része átcsúszik a következõ hónapra, és kapunk 2 magas középhõmérsékletû, de nem szélsõségesen forró hónapot az egy rekordmeleg helyett.
Most is, ha csak dec. 20-ig néznénk a középhõmérsékletet, mondhatnánk, hogy a DAI jól bevált. Azonban közbejött a nagyon gyakori karácsonyi zonalitás, enyhülés. Ez a tél következõ etapját jelenti, s a DAI nyilván nem erre, hanem az elõzõ, kora téli etapra vonatkozik.
Nézzük meg kissé közelebbrõl ezeket a szakaszokat. A csökkenõ besugárzás miatt a tél felé haladva elõször nyilván a könnyen lehûlõ eurázsiai szárazföld válik hidegebbé, míg az észak-atlanti térség viszonylag enyhe marad. (Itt jön a képbe a DAI szibériai hófelhalmozódást reprezentáló eleme) Tehát, a közelünkben jön létre megfelelõ hõkontraszt és hidegleszakadás.
Talán ennek a következménye a nálunk igen gyakori késõ novemberi, kora decemberi téli epizód.
A napforduló környékén viszont az észak-atlanti térség (Grönland, arktikus szigetvilág, Hudson-öböl) is nagyon lehûl, és a hideg leszakad az óceánra. Ez természetesen rendkívül felerõsíti a ciklontevékenységet az izlandi térségben, mely ránk nézve nyugati, délnyugati áramlással jár (karácsonyi enyhülés)
Más kérdés, hogy jó teleken, mikor az északkelet-európai hidegfelhalmozódás is erõs, ez a nyugati légpálya hamarosan görbül, lefûzõdik. S mi már január elsõ dekádjában megkapjuk soron következõ hidegelárasztásunkat.
Szóval, a DAI-t fentiek tükrében kellene vizsgálni, és intervallumát a természetes folyamatokhoz szabni. Javasolhatnám a nov. 20-tól dec. 20-ig terjedõ idõszakot, Kora Téli Anomália Index néven.