Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
"Mi alapján bírálja felül a modelleket?"
Tapasztalat alapján. Ez lehet szubjektiv tapasztalat többéves elörejelzöi munkából adódóan, illetve objekiv tapasztalat a modellverifikáció alapján. Mindkét esetben ki lehet hozni, hogy a különbözö idöjárási helyzetekben mely elörejelzett paraméterek fontosak adott elem elörejelzése szempontjából, illetve hogy ezen paraméterek elörejelzési hibája mekkora és milyen irányú (átlagosan) az egyes modelleknél. Ezek már támpontot adnak a hömérséklet elörejelzéséhez is.
Egy példa: ha egy modell egyáltalán nem képes leírni a hidegpárnás helyzeteket, akkor ilyen esetekben az összes ehhez kapcsolódó paraméterre (alsó légréteg hömérséklete, nedvessége, szélsebessége, stb.) rossz elörejelzést fog adni, így ezel figyelmen kivül hagyandók. Ugyanakkor az általános makroszinoptikus helyzetet illetve a magasabb légrétegekbeli viszonyokat ettöl függetlenül teljesen jól leírhatja, így ezek nyugodtan figyelembe vehetök az elörejelzés készitésekor.
Tapasztalat alapján. Ez lehet szubjektiv tapasztalat többéves elörejelzöi munkából adódóan, illetve objekiv tapasztalat a modellverifikáció alapján. Mindkét esetben ki lehet hozni, hogy a különbözö idöjárási helyzetekben mely elörejelzett paraméterek fontosak adott elem elörejelzése szempontjából, illetve hogy ezen paraméterek elörejelzési hibája mekkora és milyen irányú (átlagosan) az egyes modelleknél. Ezek már támpontot adnak a hömérséklet elörejelzéséhez is.
Egy példa: ha egy modell egyáltalán nem képes leírni a hidegpárnás helyzeteket, akkor ilyen esetekben az összes ehhez kapcsolódó paraméterre (alsó légréteg hömérséklete, nedvessége, szélsebessége, stb.) rossz elörejelzést fog adni, így ezel figyelmen kivül hagyandók. Ugyanakkor az általános makroszinoptikus helyzetet illetve a magasabb légrétegekbeli viszonyokat ettöl függetlenül teljesen jól leírhatja, így ezek nyugodtan figyelembe vehetök az elörejelzés készitésekor.
Mielõtt félreértés történik, és valaki plágiummal gyanúsít meg, külön is kiemelem, hogy SALO kiváló írásáról van szó, melyet én csak átmásoltam. 
Ebben az írásban szinte minden megvan, amit a témáról mondani érdemes:
Salo
(Tolmács)
/Elõre is bocs a hosszért, de többször láttam némi kavarodást, nem meglepõ dolgokon meglepõdést itt a fórumon, fõleg tegnap és ma. Elõ is került a téma ("általános makroszinoptika") már tegnap, de úgy gondolom, érdemes egy hosszabb fejtegetést megejteni. Esetleg, ha valakinek van pontosabb tudása, az kiegészíthet, kijavíthat, mert nem biztos, hogy mindent jól tudok./
Tegnap is esett már szó róla, ma is elõkerül (ha nem is "direkt módon"). A különbözõ eredetû légtömegek hatása a csapadékra - vagy valahogy így nevezhetném a dolgot. A fõ csapása a hsz-emnek, amit még Thermometer írt tegnap valamikor. Ugyan egy T850-fáklya, fõleg sok egymás utáni T850-fáklya is használható már erre-arra (tendenciák megfigyelése, a beláthatósági tartomány megbecslése, stb.), arra totálisan alkalmatlan, hogy az esetleges csapadék-halmazállapotot, sõt, akár csak a T2m körülbelüli alakulását megbecsüljük belõle. Thermometer mondta ki a kulcsmondatot: ha látszik a T850-fáklyán, hogy a hõmérséklet (akár hirtelen, akár lassan) valamilyen irányba megváltozik, az elsõ dolog, hogy a térképeken nézzük meg honnan érkezik az a légtömeg hozzánk!
Nyilván sokféle típusú légtömeget tudunk elkülöníteni, de nálunk télen ezek közül három típus fordul elõ a leggyakrabban. Az óceáni, a sarkvidéki és a kontinentális. (Negyediknek tekinthetjük akár a mediterrán ciklont is, de az azért eléggé külön kategória.) Ezen három levegõtípus ugyanis az alsó 1-2km légrétegzõdését (hõm. és nedvesség profil) tekintve alapvetõen különbözik.
Óceáni típusú légtömeg esetén az óceán alulról fûti és nedvesíti is a levegõt, az alsó légréteg meleg és nedves. Emiatt egyben instabilabb is, ezért könnyen alakulnak ki benne konvektív áramlások, ami miatt nem csak a legalsó, de a fölötte lévõ légréteg is melegszik és nedvesedik, s az állapotgörbe eléggé kirúgott tud lenni. Ezért van az, hogy az ilyen levegõ elején közlekedõ hidegfront mentén gyakran alakulnak ki zivatarok télen. Ha beér ez a levegõ a kontinensre, egy picit meghûl az alja, ami miatt stabilabbá válik, ezért innentõl kezdve nem a leghatékonyabb a függõleges átkeverés, vagy ha mégis, akkor a termodinamika gondoskodik arról, hogy az állapotgörbe viszonylag kirúgott maradjon. Ezért az óceáni levegõ nem hûl. A kirúgott állapotgörbe aztán a csapadékot tekintve több jelenséget is okozhat: pl. azt, hogy -7°C-os T850 és +5°C-os T2m esetén sem tudjuk eldönteni, milyen lesz a halmazállapot. Csapadékintenzitástól, és a csapadékképzõdés magasságától függõen ugyanis bármi elõfordulhat.
A sarkvidéki eredetû levegõ ehhez képest két dologban különbözik (általában, de nem feltétlenül mindig): kevésbé meleg, és kevésbé nedves. Ez, ha a Norvég-tengeren keresztül jön, akkor jelentõs nedvességet, és némi plusz hõt is felvehet, így gyakran az óceánihoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Ha viszont Skandinávia felõl érkezik, akkor viszonylag hideg és "száraz" maradhat. Az idézõjel annak szól, hogy azért ezek a légtömeg is bõven hoznak nedvességet. Ezek állapotgörbéje gyakran inkább izoterm, vagy gyengén kirúgott. Itt a Kárpát-medencében ezekkel a légtömegekkel van egy nagy baj: a Kárpátokon kétféleképpen tudnak átjönni. Fölötte átbuknak, és akkor hajszárító van (fõnös bemelegedés az ország 90%-án, kivéve Alpokalja, meg a csapadék kinyírása), vagy megkerülik, és akkor konvergencia (ekkor épp a szél miatt az Alpokalja és ÉK meleg, Romhányban, meg Gödöllõn pedig leesik 53 centi konvergenciás havazásból). A csapadék halmazállapota ilyenkor viszonylag jól becsülhetõ a T850-T925 párosból, nagyobb kihívás a csapadékképzõdés helyének meghatározása.
Az, hogy a légtömeg a Kárpátokon hogyan jön át, azt megint az befolyásolja, hogy az állapotgörbéje mennyire kirúgott (és a horizontális áramlás erõssége is fontos). Ha sikerül kb. izotermnek maradnia, vagy szárazabb egy kicsit, akkor kevésbé tudnak kialakulni függõleges áramlások, ezért hiába van ott a hegy, nagyobb eséllyel inkább megkerüli, mint hogy felmásszon, fõleg, ha a horizontális áramlás gyenge.
Fontos még, hogy mivel hidegebb a levegõ (bár lehet, hogy RH-t tekintve hasonlóan telített, mint az óceáni), a kevesebb abszolút nedvességtartalom miatt az ilyen légtömegbõl általában kevesebb csapadék esik
A kontinentális levegõ meg a kelet felõl becsorgó "lábas hideg", az alsó pár száz méteren jókora inverzióval. Ez aztán olyan stabil, hogy függõleges áramlást még az ember lehelete sem képes kialakítani. Fõleg, ha egy ilyen légtömeg nyugalomba jut, a magasban meg meleg csúszik fölé. Az ilyen légtömeg ráadásul igen száraz, így van hova hûlnie alulról. Persze a hûtõszekrény-effektus (hõáram általi hûtés) az megy alulról, de a lényeg, hogy ezt nehéz átkeverni. Így szélsõséges esetben +5, +10-es T850-ekhez -20, -30°C-ok is társulhatnak talajon (ez azért már egy durvább, szibériai változat, de elvileg lehetne itt is). Ebben aztán a havazás, ónos/fagyott esõ és a gyémántpor is gyakori jelenség. Ha a levegõ alul a harmatpontjáig lehûl, onnantól kezdve a zúzmarás köd, és a gyémántpor további nedvességet is kivonhat, ami aztán a harmatpontot is csökkenti, így akár tovább hûlhet a levegõ.
Összefoglalva: a három légtömeg típus az alsó rétegeit tekintve elsõsorban a hõmérsékletében, az állapotgörbéjében és a labilitásában különbözik, és ezek alapvetõen meghatározzák a bennük lezajló csapadéktevékenységet mind halmazállapot, mind mennyiség terén.
A mediterrán ciklont talán nem kell bemutatni, arról nem írnék most hosszan nevet .
(
Elhangzott az is, hogy az óceáni levegõnek nagyobb a hõkapacitása, mint a kontinentálisnak. Ez azért nem igaz, minden levegõnek ugyanakkora a hõkapacitása (3*R, á la Dulong & Petit), és ez még a páratartalomtól is független (az üvegházhatás /vö. fülledt levegõ/ az más tészta).
)
Most az óceán felõl érkezett a levegõ hozzánk, ezért itt lent meleg van (bár fent most már hideg), mégis esik hó is, meg mennyiségre is nagyon sok csapadék esett egyes helyeken, s volt zivatar is. Aki elolvasta, és olvasás közben próbálta összevetni a jelenlegi, vagy a két-három héttel ezelõtti szituval (de nem a mediciklonokkal), az láthat összefüggést adott esetben: most eléggé tankönyvbeillõen kijöttek ezek az általános jellemzõk, amit fentebb írtam, máskor azért nem mindig ennyire egyértelmû.
Salo
(Tolmács)
/Elõre is bocs a hosszért, de többször láttam némi kavarodást, nem meglepõ dolgokon meglepõdést itt a fórumon, fõleg tegnap és ma. Elõ is került a téma ("általános makroszinoptika") már tegnap, de úgy gondolom, érdemes egy hosszabb fejtegetést megejteni. Esetleg, ha valakinek van pontosabb tudása, az kiegészíthet, kijavíthat, mert nem biztos, hogy mindent jól tudok./
Tegnap is esett már szó róla, ma is elõkerül (ha nem is "direkt módon"). A különbözõ eredetû légtömegek hatása a csapadékra - vagy valahogy így nevezhetném a dolgot. A fõ csapása a hsz-emnek, amit még Thermometer írt tegnap valamikor. Ugyan egy T850-fáklya, fõleg sok egymás utáni T850-fáklya is használható már erre-arra (tendenciák megfigyelése, a beláthatósági tartomány megbecslése, stb.), arra totálisan alkalmatlan, hogy az esetleges csapadék-halmazállapotot, sõt, akár csak a T2m körülbelüli alakulását megbecsüljük belõle. Thermometer mondta ki a kulcsmondatot: ha látszik a T850-fáklyán, hogy a hõmérséklet (akár hirtelen, akár lassan) valamilyen irányba megváltozik, az elsõ dolog, hogy a térképeken nézzük meg honnan érkezik az a légtömeg hozzánk!
Nyilván sokféle típusú légtömeget tudunk elkülöníteni, de nálunk télen ezek közül három típus fordul elõ a leggyakrabban. Az óceáni, a sarkvidéki és a kontinentális. (Negyediknek tekinthetjük akár a mediterrán ciklont is, de az azért eléggé külön kategória.) Ezen három levegõtípus ugyanis az alsó 1-2km légrétegzõdését (hõm. és nedvesség profil) tekintve alapvetõen különbözik.
Óceáni típusú légtömeg esetén az óceán alulról fûti és nedvesíti is a levegõt, az alsó légréteg meleg és nedves. Emiatt egyben instabilabb is, ezért könnyen alakulnak ki benne konvektív áramlások, ami miatt nem csak a legalsó, de a fölötte lévõ légréteg is melegszik és nedvesedik, s az állapotgörbe eléggé kirúgott tud lenni. Ezért van az, hogy az ilyen levegõ elején közlekedõ hidegfront mentén gyakran alakulnak ki zivatarok télen. Ha beér ez a levegõ a kontinensre, egy picit meghûl az alja, ami miatt stabilabbá válik, ezért innentõl kezdve nem a leghatékonyabb a függõleges átkeverés, vagy ha mégis, akkor a termodinamika gondoskodik arról, hogy az állapotgörbe viszonylag kirúgott maradjon. Ezért az óceáni levegõ nem hûl. A kirúgott állapotgörbe aztán a csapadékot tekintve több jelenséget is okozhat: pl. azt, hogy -7°C-os T850 és +5°C-os T2m esetén sem tudjuk eldönteni, milyen lesz a halmazállapot. Csapadékintenzitástól, és a csapadékképzõdés magasságától függõen ugyanis bármi elõfordulhat.
A sarkvidéki eredetû levegõ ehhez képest két dologban különbözik (általában, de nem feltétlenül mindig): kevésbé meleg, és kevésbé nedves. Ez, ha a Norvég-tengeren keresztül jön, akkor jelentõs nedvességet, és némi plusz hõt is felvehet, így gyakran az óceánihoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Ha viszont Skandinávia felõl érkezik, akkor viszonylag hideg és "száraz" maradhat. Az idézõjel annak szól, hogy azért ezek a légtömeg is bõven hoznak nedvességet. Ezek állapotgörbéje gyakran inkább izoterm, vagy gyengén kirúgott. Itt a Kárpát-medencében ezekkel a légtömegekkel van egy nagy baj: a Kárpátokon kétféleképpen tudnak átjönni. Fölötte átbuknak, és akkor hajszárító van (fõnös bemelegedés az ország 90%-án, kivéve Alpokalja, meg a csapadék kinyírása), vagy megkerülik, és akkor konvergencia (ekkor épp a szél miatt az Alpokalja és ÉK meleg, Romhányban, meg Gödöllõn pedig leesik 53 centi konvergenciás havazásból). A csapadék halmazállapota ilyenkor viszonylag jól becsülhetõ a T850-T925 párosból, nagyobb kihívás a csapadékképzõdés helyének meghatározása.
Az, hogy a légtömeg a Kárpátokon hogyan jön át, azt megint az befolyásolja, hogy az állapotgörbéje mennyire kirúgott (és a horizontális áramlás erõssége is fontos). Ha sikerül kb. izotermnek maradnia, vagy szárazabb egy kicsit, akkor kevésbé tudnak kialakulni függõleges áramlások, ezért hiába van ott a hegy, nagyobb eséllyel inkább megkerüli, mint hogy felmásszon, fõleg, ha a horizontális áramlás gyenge.
Fontos még, hogy mivel hidegebb a levegõ (bár lehet, hogy RH-t tekintve hasonlóan telített, mint az óceáni), a kevesebb abszolút nedvességtartalom miatt az ilyen légtömegbõl általában kevesebb csapadék esik
A kontinentális levegõ meg a kelet felõl becsorgó "lábas hideg", az alsó pár száz méteren jókora inverzióval. Ez aztán olyan stabil, hogy függõleges áramlást még az ember lehelete sem képes kialakítani. Fõleg, ha egy ilyen légtömeg nyugalomba jut, a magasban meg meleg csúszik fölé. Az ilyen légtömeg ráadásul igen száraz, így van hova hûlnie alulról. Persze a hûtõszekrény-effektus (hõáram általi hûtés) az megy alulról, de a lényeg, hogy ezt nehéz átkeverni. Így szélsõséges esetben +5, +10-es T850-ekhez -20, -30°C-ok is társulhatnak talajon (ez azért már egy durvább, szibériai változat, de elvileg lehetne itt is). Ebben aztán a havazás, ónos/fagyott esõ és a gyémántpor is gyakori jelenség. Ha a levegõ alul a harmatpontjáig lehûl, onnantól kezdve a zúzmarás köd, és a gyémántpor további nedvességet is kivonhat, ami aztán a harmatpontot is csökkenti, így akár tovább hûlhet a levegõ.
Összefoglalva: a három légtömeg típus az alsó rétegeit tekintve elsõsorban a hõmérsékletében, az állapotgörbéjében és a labilitásában különbözik, és ezek alapvetõen meghatározzák a bennük lezajló csapadéktevékenységet mind halmazállapot, mind mennyiség terén.
A mediterrán ciklont talán nem kell bemutatni, arról nem írnék most hosszan nevet .
(
Elhangzott az is, hogy az óceáni levegõnek nagyobb a hõkapacitása, mint a kontinentálisnak. Ez azért nem igaz, minden levegõnek ugyanakkora a hõkapacitása (3*R, á la Dulong & Petit), és ez még a páratartalomtól is független (az üvegházhatás /vö. fülledt levegõ/ az más tészta).
)
Most az óceán felõl érkezett a levegõ hozzánk, ezért itt lent meleg van (bár fent most már hideg), mégis esik hó is, meg mennyiségre is nagyon sok csapadék esett egyes helyeken, s volt zivatar is. Aki elolvasta, és olvasás közben próbálta összevetni a jelenlegi, vagy a két-három héttel ezelõtti szituval (de nem a mediciklonokkal), az láthat összefüggést adott esetben: most eléggé tankönyvbeillõen kijöttek ezek az általános jellemzõk, amit fentebb írtam, máskor azért nem mindig ennyire egyértelmû.
Megnézve a dolgok gyakorlati oldalát, az elõrejelzõ télen mi alapján adja meg a várható maximum hõmérsékletet? Mi metódus nagyjából? Mert azt én is látom, hogy nyáron azért általában könnyebb a helyzet, viszont télen nem alkalmazható automatikusan a +15-16 fokos elv. Egy elõrejelzõ nyilván nem csak az ECM, Arome, WRF 2 méteres elõrejelzését nézi meg. Ezt abból is gondolom, hogy régebben láttam az OMSZ honlapján egy statisztikát, miszerint a szakember pontosabb elõrejelzést készít, mint a modellek. Mi alapján bírálja felül a modelleket? Ahogy írtad is, megnézi a 925-ös szint hõmérsékletét, és abból kalkulál egy várható értéket? Persze gondolom itt sem ennyire egyszerû a helyzet, mert ha beáll a ködpárna, akkor átkeverés nem nagyon van.. No meg ez is egy kérdés lenne, hogy mi alapján jeleztek elõre ködpárnás idõt? Mert amennyire én tudom, itt a medencében a modellek ezzel még nem igazán tudnak megbirkózni.
Egyébként köszönöm a rendkívül bõ választ, sok tanulsággal szolgált.
Egyébként köszönöm a rendkívül bõ választ, sok tanulsággal szolgált.
Érthetõ, és érdekes leírás. Sokat tanultam belõle. Köszönöm szépen!
(pedig a hossza miatt elõször majdnem átugrottam, nagy hiba lett volna)
(pedig a hossza miatt elõször majdnem átugrottam, nagy hiba lett volna)
Az alapfeltevés az, hogy egy adott légoszlopnak mindig van egy vertikális hõmérsékleti gradiense, amely ugye normális esetben a magassággal csökkenõ hõmérsékletet jelent. Hosszú idõsorok átlagából ez az érték kb. 0,65 °C/100 m, de persze ez az egész földre vonatkozó, átlagolt érték, ami egy adott területre és idõpontra semmit nem mond. A konkrét gradiens mindig a légtömeg tulajdonságaitól (származási hely, nedvesség, szél) és az adott évszaktól (napállástól stb.) függ elsõsorban, de természetesen pl. a felszín közelében még egyéb tényezõk (talajtípus, talajnedvesség) is befolyásolhatják.
Na már most a légkör alapesetben olyan, hogy ha lehetséges, akkor mindig az ún. adiabatikus rétegzõdés kialakítására törekszik, ami ugyebár a jól ismert, kb. 1 °C/100 m-nek adódik. Hogy miért pont ennyi, ez termodinamikai számításokkal megmutatható. Más lenne ez az érték pl. izobár vagy izoszter (azonos sûrûségû) légkörben, de hát a mi atmoszféránk adiabatikus rétegzõdésû. Kérdés, hogy ez a "ha lehetséges" mit is jelent? Nyilvánvalóan bizonyos körülmények fennállása esetén valósulhat meg ez az említett érték, illetve az ehhez való fokozatos közeledés (a szaknyelvben ez utóbbit szokás "kirúgódás"-nak nevezni), és ez a tényezõ pedig nem más, mint a turbulens átkeverõdés. Ezt pedig okozhatja erõteljes, jól átkeverõ, a felszín közelében lökéses széllel járó légtömeg érkezése (ez tipikusan a hideg légtömeg jellemzõje), vagy a termikus turbulencia, magyarul a napsugárzás felmelegítõ, és ezáltal átkeverõ hatása. Az utóbbival van az egyszerûbb dolgunk, ez ugye alapvetõen a nyári félév sajátossága, ekkor van a napsütésnek olyan ereje, hogy önállóan, jelentõsebb szél nélkül is képes legyen átkeverni a felszínközeli légrétegeket annyira, hogy azokban kialakuljon az adiabatikus rétegzõdés. Haladva a téli félévbe, egyre kevésbé képes már a Nap felmelegíteni a felszínt, ekkor már egyre kevésbé jellemzõ a termikus turbulencia, azaz ha meg is történik az átkeverõdés, akkor az csak a legalsó rétegekre vonatkozik (vagy ahogy mondani szoktuk, egyre alacsonyabbról rúgódik ki az állapotgörbe, tehát olyankor egy elõrejelzõ a napi maximum megadásához nem veheti alapul már pl. a 850 hPa-os szintet, hanem csak a 925 hPa-osat stb., még zavartalan napsütésnél is). Ezzel szemben a dinamikus turbulencia, vagyis a szélnyírás általi átkeverés gyakorlatilag bármelyik évszakban mûködhet, és mûködik is. Egy viharos északnyugati széllel járó hidegbetörés pl. télen is képes annyira átkeverni, hogy akkor is kialakuljon az adiabatikus rétegzõdés.
Pár éve decemberben volt egy extrém eset például, amikor egy rendkívül erõs hidegfront olyan széllel járt a teljes troposzférában, hogy a felszállások alapján gyakorlatilag az alsó 3000 méter, tehát nagyjából a 700 hPa-os szintig tartó rész tökéletesen kirúgódott - ilyen még a nyári félévben is ritka.
A dolgok persze nem ilyen egyszerûek, a fenti két hatás nyilván erõsítheti egymást (pl. egy hidegfront mögötti szeles helyzet napsütéssel télen is igen szép értékeket eredményezhet), de olyan is elõfordul, hogy gyengítik egymást. Nevezetesen, a nyári forróságok idején nem ritkán megtörténik, tipikusan erõs ciklon-elõoldali helyzetekben, hogy a legalsó szinteken a túl erõs szél már nem kedvez a talajközeli pár méteres réteg extrém erõs felmelegedésének, vagyis az ún. szuperadiabatikus rétegzõdés nem tud megvalósulni, hiába az egész napos zavartalan, erõs besugárzás. Ilyenkor van az, hogy az a bizonyos T850 + 15, 16 fok mûködik ugyan szépen, de a +18 fok csak nem akar megvalósulni...
Aztán ha borult az ég, akkor már ismét más a dolgok fekvése, ez esetben a termikus turbulenciáról lemondhatunk. Vagy éppen hiába van erõs, viharos szelünk, ha az mondjuk melegfronti szél, akkor az megint csak nem fog tudni szépen átkeverni, hiszen a meleg légtömeg tulajdonságai egészen mások, az sokkal kevésbé turbulens, kevésbé lökéses szelû, mint az ugyanakkora széllel járó hideg légtömegek.
Ahogy említettem, a légtömegek származási helye is nagyon sokat számít, klasszikus példa a kontinentális hideg télen, amelyben sokszor az alsó rétegekben gyakorlatilag izoterm a rétegzõdés, egész egyszerûen a kialakulásának módja (az extrém hideg felszín következtében történt erõs lehûlés) miatt.
Szóval nem olyan egyszerû azért ez a dolog.
A konkrét kérdésre is válaszolva: a rajtunk keresztülhúzó téli mediterrán ciklonoknál azért lehetséges gyakorta az a minimális különbség, mert ha belegondolsz egy ilyen helyzetbe, a (polárfronti ciklonoknál amúgy is kisebb kiterjedésû) képzõdmény nagyjából a középpontja körül csavarja be a magasabb szinteken a meleg, az alsóbb szinteken a hidegebb levegõt. Ha ez a középpont éppen hazánk felett van, akkor itt gyakorlatilag az erõteljes meleg- és a hidegadvekció választóvonalánál - a borult idõ és a napállás miatt amúgy is kis vertikális gradiensû helyzetben - ki tud alakulni egy olyan légoszlop, amelyben a hõmérséklet változása a magassággal minimális, különleges helyzetben akár az alsó 2000 méteren szinte izoterm is lehet.
Na már most a légkör alapesetben olyan, hogy ha lehetséges, akkor mindig az ún. adiabatikus rétegzõdés kialakítására törekszik, ami ugyebár a jól ismert, kb. 1 °C/100 m-nek adódik. Hogy miért pont ennyi, ez termodinamikai számításokkal megmutatható. Más lenne ez az érték pl. izobár vagy izoszter (azonos sûrûségû) légkörben, de hát a mi atmoszféránk adiabatikus rétegzõdésû. Kérdés, hogy ez a "ha lehetséges" mit is jelent? Nyilvánvalóan bizonyos körülmények fennállása esetén valósulhat meg ez az említett érték, illetve az ehhez való fokozatos közeledés (a szaknyelvben ez utóbbit szokás "kirúgódás"-nak nevezni), és ez a tényezõ pedig nem más, mint a turbulens átkeverõdés. Ezt pedig okozhatja erõteljes, jól átkeverõ, a felszín közelében lökéses széllel járó légtömeg érkezése (ez tipikusan a hideg légtömeg jellemzõje), vagy a termikus turbulencia, magyarul a napsugárzás felmelegítõ, és ezáltal átkeverõ hatása. Az utóbbival van az egyszerûbb dolgunk, ez ugye alapvetõen a nyári félév sajátossága, ekkor van a napsütésnek olyan ereje, hogy önállóan, jelentõsebb szél nélkül is képes legyen átkeverni a felszínközeli légrétegeket annyira, hogy azokban kialakuljon az adiabatikus rétegzõdés. Haladva a téli félévbe, egyre kevésbé képes már a Nap felmelegíteni a felszínt, ekkor már egyre kevésbé jellemzõ a termikus turbulencia, azaz ha meg is történik az átkeverõdés, akkor az csak a legalsó rétegekre vonatkozik (vagy ahogy mondani szoktuk, egyre alacsonyabbról rúgódik ki az állapotgörbe, tehát olyankor egy elõrejelzõ a napi maximum megadásához nem veheti alapul már pl. a 850 hPa-os szintet, hanem csak a 925 hPa-osat stb., még zavartalan napsütésnél is). Ezzel szemben a dinamikus turbulencia, vagyis a szélnyírás általi átkeverés gyakorlatilag bármelyik évszakban mûködhet, és mûködik is. Egy viharos északnyugati széllel járó hidegbetörés pl. télen is képes annyira átkeverni, hogy akkor is kialakuljon az adiabatikus rétegzõdés.
Pár éve decemberben volt egy extrém eset például, amikor egy rendkívül erõs hidegfront olyan széllel járt a teljes troposzférában, hogy a felszállások alapján gyakorlatilag az alsó 3000 méter, tehát nagyjából a 700 hPa-os szintig tartó rész tökéletesen kirúgódott - ilyen még a nyári félévben is ritka.
A dolgok persze nem ilyen egyszerûek, a fenti két hatás nyilván erõsítheti egymást (pl. egy hidegfront mögötti szeles helyzet napsütéssel télen is igen szép értékeket eredményezhet), de olyan is elõfordul, hogy gyengítik egymást. Nevezetesen, a nyári forróságok idején nem ritkán megtörténik, tipikusan erõs ciklon-elõoldali helyzetekben, hogy a legalsó szinteken a túl erõs szél már nem kedvez a talajközeli pár méteres réteg extrém erõs felmelegedésének, vagyis az ún. szuperadiabatikus rétegzõdés nem tud megvalósulni, hiába az egész napos zavartalan, erõs besugárzás. Ilyenkor van az, hogy az a bizonyos T850 + 15, 16 fok mûködik ugyan szépen, de a +18 fok csak nem akar megvalósulni...
Aztán ha borult az ég, akkor már ismét más a dolgok fekvése, ez esetben a termikus turbulenciáról lemondhatunk. Vagy éppen hiába van erõs, viharos szelünk, ha az mondjuk melegfronti szél, akkor az megint csak nem fog tudni szépen átkeverni, hiszen a meleg légtömeg tulajdonságai egészen mások, az sokkal kevésbé turbulens, kevésbé lökéses szelû, mint az ugyanakkora széllel járó hideg légtömegek.
Ahogy említettem, a légtömegek származási helye is nagyon sokat számít, klasszikus példa a kontinentális hideg télen, amelyben sokszor az alsó rétegekben gyakorlatilag izoterm a rétegzõdés, egész egyszerûen a kialakulásának módja (az extrém hideg felszín következtében történt erõs lehûlés) miatt.
Szóval nem olyan egyszerû azért ez a dolog.
A konkrét kérdésre is válaszolva: a rajtunk keresztülhúzó téli mediterrán ciklonoknál azért lehetséges gyakorta az a minimális különbség, mert ha belegondolsz egy ilyen helyzetbe, a (polárfronti ciklonoknál amúgy is kisebb kiterjedésû) képzõdmény nagyjából a középpontja körül csavarja be a magasabb szinteken a meleg, az alsóbb szinteken a hidegebb levegõt. Ha ez a középpont éppen hazánk felett van, akkor itt gyakorlatilag az erõteljes meleg- és a hidegadvekció választóvonalánál - a borult idõ és a napállás miatt amúgy is kis vertikális gradiensû helyzetben - ki tud alakulni egy olyan légoszlop, amelyben a hõmérséklet változása a magassággal minimális, különleges helyzetben akár az alsó 2000 méteren szinte izoterm is lehet.
Nem. De természetesen nyáron is lehet inverzió nappal is, sõt, meglehetõsen gyakori. Csak nem feltétlenül a felszín közelében, ami így a maxit nem érdekli, viszont jól betesz a konvekciónak.
De természetesen nyáron is lehet inverzió nappal is, sõt, meglehetõsen gyakori. Csak nem feltétlenül a felszín közelében, ami így a maxit nem érdekli, viszont jól betesz a konvekciónak.
Oh, pardon... 
Tényleg fordítva van. Aliquando bonus dormitat Homerus...
Ui: De azért arra a nyári inverziós esetre Te is emlékszel, ugye?
Tényleg fordítva van. Aliquando bonus dormitat Homerus...
Ui: De azért arra a nyári inverziós esetre Te is emlékszel, ugye?
"Kezdhetjük azzal, hogy a 850 hepás szint is az idõjárási helyzet függvénye: ciklonban nagyobb, anticiklonban kisebb tengerszint feletti magasságban található."
És folytassuk azzal, hogy ez bizony fordítva van.
És folytassuk azzal, hogy ez bizony fordítva van.
A T850 és a T2m különbségének nyári átlagértéke tudtommal 15 fok, de ez persze csak átlag, amelytõl a konkrét esetek nyilván eltérnek.
Kezdhetjük azzal, hogy a 850 hepás szint is az idõjárási helyzet függvénye: ciklonban nagyobb, anticiklonban kisebb tengerszint feletti magasságban található.
Az egyes légtömeg fajták vertikális hõprofilja, ezzel együtt hõgradiense nagyban különbözhet egymástól: pl. télen a sarki tengeri, illetõleg a szárazföldi hideglevegõnél.
Télen az inverzió, nyári napos idõszakokban a kirugódás komplikálja a helyzetet.
Fentiekbõl következõen összejöhet szeptemberben is a 17 fokos különbség, de emlékszem én nyár közepi esetre is pár évvel ezelõttrõl, mikor egy bazi inverzió meghiúsította a rekordközeli maximumhõmérsékletek létrejöttét a nagyon magas T850 dacára. Tudom, nyáron az ilyen inverzió vajmi ritka, de elõfordulhat.
A nedvességnek inverziók keletkezése szempontjából igen nagy szerepe van, feltehetõleg a fenti esetben is nedves légréteg volt a "ludas".
Kezdhetjük azzal, hogy a 850 hepás szint is az idõjárási helyzet függvénye: ciklonban nagyobb, anticiklonban kisebb tengerszint feletti magasságban található.
Az egyes légtömeg fajták vertikális hõprofilja, ezzel együtt hõgradiense nagyban különbözhet egymástól: pl. télen a sarki tengeri, illetõleg a szárazföldi hideglevegõnél.
Télen az inverzió, nyári napos idõszakokban a kirugódás komplikálja a helyzetet.
Fentiekbõl következõen összejöhet szeptemberben is a 17 fokos különbség, de emlékszem én nyár közepi esetre is pár évvel ezelõttrõl, mikor egy bazi inverzió meghiúsította a rekordközeli maximumhõmérsékletek létrejöttét a nagyon magas T850 dacára. Tudom, nyáron az ilyen inverzió vajmi ritka, de elõfordulhat.
A nedvességnek inverziók keletkezése szempontjából igen nagy szerepe van, feltehetõleg a fenti esetben is nedves légréteg volt a "ludas".
Igen, ez számomra is világos, hogy akár szeptemberben is összejöhet a 17 fokos különbség, de mi a helyzet például a télen? Most nem a mediterrán ciklonokra gondolok, amelyeknél szinte nincs különbség (bár itt is kíváncsi lennék arra, hogy miért van csak minimális különbség), hanem egy átlagos ködpárna nélküli téli napra. Mitõl függ, hogy mennyi lesz a maximum? Józan paraszti ésszel gondolkodva biztosan függ a légoszlop nedvességétõl, de ezen kívül még mitõl?
Úgy látszik, az OMSZ sem mentes ettõl az elképesztõ tudatlanságtól. 
Tegnap a jövõ hétfõre megadott hõmérséklet intervalluma 24-28 fok volt, miközben ugyanarra a napra az "anyamodell" ECMWF 12-13 fokos T850-et jelzett.
Tegnap a jövõ hétfõre megadott hõmérséklet intervalluma 24-28 fok volt, miközben ugyanarra a napra az "anyamodell" ECMWF 12-13 fokos T850-et jelzett.
Elképesztõ, hogy ez minden évben visszatérõ téma lehet...
Évrõl évre több alkalommal bebizonyosodik, hogy akár május 1., akár szeptember 30. van, teljesen mindegy, simán tud mûködni az 1 fok/100 méteres gradiensnél nagyobb érték is, egyesek mégis rendre kétségbe vonják, és eme állításukat még alá is támasztják tudományos magyarázatokkal (alacsony a napállás és hasonlók)... Hihetetlen. Na mindegy.
Hogy ne csak OFF legyek: Kecskemét reptéren 8,1 fok lett a mai minimum, szezonrekord.
Évrõl évre több alkalommal bebizonyosodik, hogy akár május 1., akár szeptember 30. van, teljesen mindegy, simán tud mûködni az 1 fok/100 méteres gradiensnél nagyobb érték is, egyesek mégis rendre kétségbe vonják, és eme állításukat még alá is támasztják tudományos magyarázatokkal (alacsony a napállás és hasonlók)... Hihetetlen. Na mindegy.
Hogy ne csak OFF legyek: Kecskemét reptéren 8,1 fok lett a mai minimum, szezonrekord.
Egész pontosan 27,3 fokos max lett.
Nem zárom ki, hogy Iklód vagy Letenye bevitte a kerekített 28 fokot is.
Barátunk a fõn!
Délkeleten rendes kis zivatar alakult ki!
Nem zárom ki, hogy Iklód vagy Letenye bevitte a kerekített 28 fokot is.
Barátunk a fõn!
Délkeleten rendes kis zivatar alakult ki!
Amellett nagyon sokszor nagyobbat szór a maximumhõmérséklet, mint a rendesen megadott 5 fokos tartomány. Megfigyeltem, hogy "meleg" helyzetekben gyakran 1-2 fokkal fölötte vannak a szélsõ értékek a megadott intervallumnak. Már a 23-28 fokos estben is lehet néhány helyen 30 fok, nem beszélve a 24-29 fokosról. De az ilyen magas hõmérsékletek esetünkben nem általánosak, nincsenek tömegével -mindössze errõl van szó.
OMSZ hétfõre 12-13 fokos T850-re 24-28 fokos maxit ad. Persze lehet, még az elõzõ ECMWF futásból készült a prognózis.
Még szerencse, hogy alattad kettõvel írta a kolléga, hogy 27 fok lett 10 fokos T850 mellett. Az Alföldön is 9-10 fokra 25-26 fok van egy csomó helyen. Tegnap Pakson 6 fokra lett 23,5 a maxi. Hiába van õsz, ha nincs nappal inverzió, akkor nincs.
Az Alföldön is 9-10 fokra 25-26 fok van egy csomó helyen. Tegnap Pakson 6 fokra lett 23,5 a maxi. Hiába van õsz, ha nincs nappal inverzió, akkor nincs.
Hozzád hasonlóan én is úgy gondolom, hogy a 12-15 fokos T850 már csak 23-28, 24-29 fokos maximumokat fog eredményezni huzamos napsütés ellenére is.
Azon gondolkodom, vajon az idõjárásunkat a következõ idõszakban meghatározó magasnyomású gerinctõl nyugatra, avagy keletre elhelyezkedõ teknõ von-e hatása alá minket a távolabbi jövõben -hiszen örökké nem maradhat fölöttünk a gerinc. Erre nézve a modellek egyelõre nem mutatnak semmi kézzelfoghatót. Az általános áthelyezõdési irány miatt persze sokkal valószínûbb a nyugati alacsony nyomások hatása, de a keleti térfélen is nagyon erõsek a polárfronti ciklonok, élénk a teknõképzõdés. Ezek hátoldali hideglevegõje ugyan hajlamos a Kelet-Európai-síkság felé "elkenõdni", de ki tudja? -felénk is vehetik az irányt kisebb valószínûséggel. Ekkor igazi sarki hidegbetörést, száraz, igen hûvös levegõt kapnánk korai fagyokkal.
A nyugati teknõsödés nagyobb valószínûséggel hathat ránk, alkalmasint "csúszópályás" ciklonáthelyezõdéssel, élénkülõ mediciklon tevékenységgel, -ennek csírái már tapasztalhatók is voltak nemrégiben, s a jövõ hétre várható képben is bõven ott van ez a lehetõség. A mediciklonokra pedig nagy valószínûséggel 1-1 hidegleszakadás "futna rá".
Vélemény?
Azon gondolkodom, vajon az idõjárásunkat a következõ idõszakban meghatározó magasnyomású gerinctõl nyugatra, avagy keletre elhelyezkedõ teknõ von-e hatása alá minket a távolabbi jövõben -hiszen örökké nem maradhat fölöttünk a gerinc. Erre nézve a modellek egyelõre nem mutatnak semmi kézzelfoghatót. Az általános áthelyezõdési irány miatt persze sokkal valószínûbb a nyugati alacsony nyomások hatása, de a keleti térfélen is nagyon erõsek a polárfronti ciklonok, élénk a teknõképzõdés. Ezek hátoldali hideglevegõje ugyan hajlamos a Kelet-Európai-síkság felé "elkenõdni", de ki tudja? -felénk is vehetik az irányt kisebb valószínûséggel. Ekkor igazi sarki hidegbetörést, száraz, igen hûvös levegõt kapnánk korai fagyokkal.
A nyugati teknõsödés nagyobb valószínûséggel hathat ránk, alkalmasint "csúszópályás" ciklonáthelyezõdéssel, élénkülõ mediciklon tevékenységgel, -ennek csírái már tapasztalhatók is voltak nemrégiben, s a jövõ hétre várható képben is bõven ott van ez a lehetõség. A mediciklonokra pedig nagy valószínûséggel 1-1 hidegleszakadás "futna rá".
Vélemény?
Monnyon le a nyar 
Habar nekem most kivetelesen majd jol jon a meleg az elultetett palma magok miatt.
Habar nekem most kivetelesen majd jol jon a meleg az elultetett palma magok miatt.
Kiváncsi vagyok, hogy felém mit hoz ez a szeptemberi "höhullám". A 15 fokos T850-et már holnap elérjük itt, s akár több mint 1 hétig 15 fok körül maradhat a T850 (17-18 fokig is felmehet akár). Tegnap a gerinc keleti szélén már 25 fok lett Offenbachban és környékén a Tmax, pedig még épphogycsak megindult a melegadvekció.
Nyugatabbra ugyanakkor már az inverzió jelei is látszanak a lassan zsugorodó stratusmezökön: Link
Nyugatabbra ugyanakkor már az inverzió jelei is látszanak a lassan zsugorodó stratusmezökön: Link
OP szerint igen, ENS viszont még a 15 fokos izotermát sem hozza be jóformán, ráadásul 1 héten túl van, pár nap múlva okosabbak leszünk az ún. évadzáró kánikula reális esélyeit illetõen
Ha a mostani ECM jönne be, akkor délkeleten szerintem lazán meglenne a 32-33 fok is különösebb erõlködés nélkül.
Igazad van, többfajta térképet kell nézni, összevetni egymással, hogy úgy-ahogy megbízható jövõképet szûrjünk le belõle. Ezen a héten a meleg levegõ zöme mindenképpen Nyugat-Európa felett marad, viszont a jövõ hét folyamán fokozatosan - ahogy met4ever és Te már elõttem leírtátok - felénk vánszorog a melegnyelv, ami még mondjuk 2-3 héttel ezelõtt jókora kánikulát okozott volna, nem egy helyen 35 fok feletti csúcsokkal, viszont a gyorsan rövidülõ nappalok miatt ilyenkor már fõn-effektusok, talajközeli tartós melegadvekció, kirúgódó állapotgörbe stb. kell ahhoz, hogy átlépjük a 30 fokot, így mindent egybevetve továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a meleg idõszak csúcspontján sem megyünk a 25-30 fokos intervallum fölé, 30 fok feletti érték pedig csak elvétve fordul elõ. Mondanom sem kell, hogy mint mindig, most is az idõjárásé a fõ szó, de nekem ez jön ki a mai futások, ENS-átlagok tanulmányozása alapján. Érdekességképp még megemlítem, hogy az ECM nem elõször adja a futás végén, hogy megindulna a hideg Skandinávián keresztül dél felé... Bár ha így is lenne, az elsõ komolyabb õszi hideghullám javát szerintem az oroszok kapnák, minket csal a széle érne el - ha egyáltalán.
Szó szerint úgy van, ahogy írod.
Egyébként egy brit AC + orosz ciklon féle felállás legfeljebb a mai napra lesz jellemzõ, de már ekkor is a magasnyomás központi területe alaposan "belóg" Nyugat-Európába. Ezen nyomáselrendezõdés mellett a Kárpát-medence az 5 és a 10 fokos izoterma közé esik, a fölöttünk elhelyezkedõ levegõ inkább hûvösnek mondható-
Már holnaptól az AC tengelye a Skandináv-félsziget-Közép-Európa vonalban lesz, ezért nálunk gyengül, majd megszûnik az északias hidegáramlás, a klasszikus terminológiával élve "megszûnik a hideglevegõ utánpótlása"
Viszont ettõl kezdve az anticiklon kelet felé helyezõdése nagyon lelassul, így GFS szerint a hét legvégéig sem tud nyugat felõl fölénk helyezõdni a 15 fokos T850, a 10-es és 15-ös között maradunk. Nyugat-Európában ellenben több helyen ott lesz a 20-as is, jó meleg lesz arrafelé! 
Egyébként a probléma rávilágít arra az egyébként triviális tényre, hogy bár sok mindent elárul egy egyszerû izobár-térkép is, önmagában nem elég a várható idõjárás megítélésére.
Egy bizonyos légnyomási mintázat nem feltétlenül csupán egyféle hõmérsékleteloszlási képet takar. Mindig megnézendõ legalább az izoterma térkép is.
Egyébként egy brit AC + orosz ciklon féle felállás legfeljebb a mai napra lesz jellemzõ, de már ekkor is a magasnyomás központi területe alaposan "belóg" Nyugat-Európába. Ezen nyomáselrendezõdés mellett a Kárpát-medence az 5 és a 10 fokos izoterma közé esik, a fölöttünk elhelyezkedõ levegõ inkább hûvösnek mondható-
Már holnaptól az AC tengelye a Skandináv-félsziget-Közép-Európa vonalban lesz, ezért nálunk gyengül, majd megszûnik az északias hidegáramlás, a klasszikus terminológiával élve "megszûnik a hideglevegõ utánpótlása"
Viszont ettõl kezdve az anticiklon kelet felé helyezõdése nagyon lelassul, így GFS szerint a hét legvégéig sem tud nyugat felõl fölénk helyezõdni a 15 fokos T850, a 10-es és 15-ös között maradunk.
Nyugat-Európában ellenben több helyen ott lesz a 20-as is, jó meleg lesz arrafelé! Egyébként a probléma rávilágít arra az egyébként triviális tényre, hogy bár sok mindent elárul egy egyszerû izobár-térkép is, önmagában nem elég a várható idõjárás megítélésére.
Egy bizonyos légnyomási mintázat nem feltétlenül csupán egyféle hõmérsékleteloszlási képet takar. Mindig megnézendõ legalább az izoterma térkép is.
Érdekes, hogy egy mélyülõ kelet-európai ciklon és egy londoni Ac közt felettünk kialakuló északi áramlás mellett szeptemberben meleg nyári idõ várható. Sokan a héten még a 30 fokban is reménykednek tán, míg a 28 fokot biztosra veszik az elõrék. Biztosan a hosszú szeptemberi nappalok és magas napállás lehet a titok. Pár évtizede ilyen szituban a fagyokat várták. Gondolom brit ciklon és és orosz Ac mellett 40-45 fokot várnánk. Hiába...változik az éghajlat!
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Melegfront hoz havazást, ónos esőt, fagyott esőt és enyhülést is
Időjárás-változás | 2026-01-11 10:28
Szabályzat