Bioszféra

OffLine: HOWGH!

Uff.

OFF :
Csak nem rég fogtam föl, mit is jelent ez a gyakran használt "OFF", "Offline", "offolás" internetes nyelvezetbeni használata. A "LOL", "avatar" és társait még ennél is késõbb.. Hiába, a képfeltöltés- és szerkesztés mellett sokáig csak a MetNet-et böngésztem, ahol lassú felfogásom szerencséjére ritkán voltak olvashatók ilyen idegenül hangzó betûszók, netes szlengek, de hát, haladni kell a korral.. Haladok is, miután 3 éve nagyjából két hónap alatt megfejtettem a :-) ékezetsor jelentését.

Bocs, hogy éppen az írásod által jutott eszembe, nem kritikának szántam!

Jó reggelt Bioszféra Noli, OffLine hozzászólás: bölcsen szólottál. Ámbár a vagyonközösség válásnál visszaüt, olyan mint egy becsõdölt vállakozás, mindenki a maga "bevitt apportját" akarja "kivinni". Ha "bevittél" valami értéket és eladjátok, a befolyt összeg már közös. Jelen tudomásom szerint minden házasságba vitt magánvagyon haszna automatikusan közös, a házasságba vitt magánvagyon 15 év után közössé válik külön rendelkezés hiányában, ilyen rendelkezést házasság elõtti fellángolásban nemigen tesz senki, csak a "józanabbja", de akkor hol a bizalom? Ami hasznot termel(föld terménye, bérbe adott ház vagy azok eladása), a befolyó minden haszon közös. Nem panaszkodhatom, a mi válásunk közös megegyezéssel zajlott, keveset filóztunk ki mit vigyen, sõt az asszony évek óta engem használ "lomtárnak", idehordja nekem a cuccokat ami mégsem kell neki. A válás maga is féléves hercehurca, a bíró(nõ) nem értette az egészet, azt sem, hogy én ügyvédet se vittem, mivel vagyonmegosztásról, gyerekelhelyezésérõl nem kellett dönteni. A végén a párom sírva a nyakamba borult a válás kihirdetése után, még én vigasztaltam, amin minden jelenlévõ meglepõdött. Ámbár õ akarta a válást én csak ráhagytam. A "vagyonszétosztás" felér valami huha rossz "leltárral", mert egy házaspár ha el nem issza, évtizedek alatt sok értéket szerez, sok cuccot örököl szüleitõl, rokonaitól(pld. tanár felmenõinktõl igen sok könyvet örököltünk, sok újat vettünk is). Én úgy voltam, vigyen az asszony amit akar. Az idegesített a legjobban, a négy szobában szétosztott, közkönyvtárnyi (cca. hétezer) könyvet szét kellett válogatni (végül majdnem az egész hozzám került), meg lehet zakkanni tõle. A szétköltözés alatt eltúnt egy értékes fúróm összes kiegészítõ tartozékaival együtt(állvány, többféle csiszolófej , kompresszor, kiseszterga, dekopírfûrész stb.), ma sem került elõ Exnejem csõdje miatt az emlegetett pismányi telket is eladtuk, ami az én örökségem, ökörségem volt, ilyenkor már a saját érdekét nézi minden "normális" ember. 25 év házasság, négy gyerek után megbiztam a páromban, hiszen nem köpködtük egymást. Az asszony a nevemet megtartotta (ámbár zeneszerzõ édesapja révén "büszke" lehetne lánynevére), ennyi "jóban-rosszban" közösen leélt év, négy felnevelt gyerek után már emberileg tökmindegy "van e papír". No nem a házasság ellen beszélek, de nem szabad egy fellángolás miatt lazán beleugrani. Mi másfél év "együttjárás" után házasodtunk össze, úgy tartottuk, "szükséges rossz", nem a polgári és templomi szertartásokon van a lényeg. Floo, ha két ember szereti és megbecsüli egymást, "vadházasságban" is jól elvan, de a házaspárok egyenlõre több elõnyt kapnak, a rögzült társadalmi megítélések is kedvezõbbek. Ettõl függetlenül mindkét félnek jól meg kell gondolni mielõtt "papírral" is megerõsítik kapcsolatukat. Igy sem lehet tudni elõre mi következik be. Kihangsúlyozom, semmilyen politikai célzat nincs benne, a mi házasságunk a rendszerváltás után ment tönkre. Exnejem "megszédült" a szabad vállakozás szép de bizonytalan lehetõségétõl. Tizenhét év után otthagyta jól fizetett munkahelyét ahol "kisfõnök" volt. Sokféle képesítése birtokában önálló pénzügyi tanácsadó lett. Ez addig tartott, amig a család közös vagyona fedezte a felmerült kiadásokat(a vállalkozására nehezedõ "közterhek" is egyre növekedtek), "nem indult meg", végül "bedõlt", már a nyomorgás szélén álltunk. Szûkebb családom és a teljes rokonság (még a "külföldre szakadtak" is a balatoni közös nyaralásokon) évekig velem huhogott, miért "hagyom". Párom önálló, talpraesett, energikus egyénisége, melyért megszerettem, hasznos volt, "sodorta a családot", ám hibás döntése visszájára fordult, makacsságával akaratlanul "szétverte" a családot. Nem erre született, mégis kitartott mellette, vélhetõen "bizonyítani" akart. Szegényt "kibeszélem", szétválásunk után odáig fajult anyagi helyzete, hogy én és fiaink "dobtunk össze" neki jelentõs összeget, hogy "kiváltsuk" az APEH-tõl, mely már elzárással fenyegette, nem tudott mibõl fizetni. Ma már a szétköltözés után vett pesti lakását is eladta, leköltözött a tatai telekre. A házasságban olykor tudni kell fejet hajtani a másik házasfél meglátásai és javaslatai elõtt. Ilyen vagy bármilyen indíttatású "törés" minden párkapcsolatban, házasságban elõfordulhat, akár évtizedek után is, csak a két fél egyetértésén múlik, "hogyan tovább". Floo, megértelek Bocs filóért és a személyes dolgokért, Nolinak és Floo-nak szánt válasz, mások talán "okulhatnak" belõle, nem ideillõ téma, Modik & Adminok inkább töröljétek ha úgy látjátok, de nem akarom a Társalgóban "közhírré" tenni. Ez szûkebb körû és hasonló érdeklõdésû "jóbarátok" fóruma.
Kösz a megértést, befejeztem az OFF-olást

Floo, nem a szertartás a lényeg. Meg lehet azt oldani két tanúval 5 perc alatt is, így ráadásul pezsgõt se kell inni, ha nem kérsz és még ingyen is van. Hidd el, hogy nekem is a szertartással volt a legtöbb bajom az egész esküvõt illetõen (bár a lányok általában pont ezt a felhajtást szeretik az egészben, én nem így voltam). Van abban valami nagyon felemelõ, amikor az ember reggel a FÉRJÉNEK viheti ágyba a kávét.
Igaz, hogy a házasság alapvetõen a vagyonközösség miatt lett kitalálva, az anyakönyvbe való bejegyzés (akár egyházi, akár polgári anyakönyv, történelmi szerepe ugyanaz) azt jelezte, hogy az ebben a közösségben született gyerekek jogosultak a felmenõik vagyonának továbbvitelére. Képzeld el azt a szituációt, hogy x éve boldogan éltek a kedveseddel a Te házadban, a Te birtokodon, születik x gyereketek, s a "nevedre veszed" õket (ez egy darab kis sajtpapír, amelyet aláírsz a polgármesteri hivatalban). Ne adja ég, a gyerekeitek elárvulnak, és mondjuk elveszik az a sajtpapír (nem csodálkoznék, egy barátnõm válóperes bírósági határozatát nem találták meg nemrég a bíróság archívumában...), a gyerekeid meg nem örökölnek utánad, a házad, földed az államé lesz, a fiad meg mehet koldusnak... Ha házas vagy és házasságban születnek a gyerekeid, ez nem fordulhat elõ. Hülye példa volt, de akár ez is lehetséges.
Sokkal egyszerûbb egy rakás dolog elintézése ha házasok vagytok, mivel a társadalom arra rendezkedett be, hogy egy életszerûen együtt élõ pár megosztja egymással mindenét, és sokkal könnyebb ebben a kivételeket meghatározni (házasságba bevitt különvagyon, ami váláskor az eredeti tulajdonosé marad megosztás igénye nélkül), mint fordítva. Ha házas vagy, egy csomó dolgot intézhetsz a házastársadat is érintõ kérdésekben, ha nem, akkor kénytelen mindent õ intézni egyedül, például, ha jön egy ajánlott levele, nem veheted át helyette, csak ha a férje vagy. Stb.
Mivel a társadalom nem nagyon fog változni e tekintetben, pont, mivel a vagyonközösség szempontjából jól mûködõ dolog a házasság intézménye, ezért az ember kell, hogy alkalmazkodjon a társadalmi elváráshoz - vagy kell, hogy lemondjon egy rakás törvény biztosította elõnyrõl. A "házasság" törvényessége még az állatvilágban is megvan, gondolj mondjuk az oroszlánokra, ahol senki nem nyúl a kisoroszlánokhoz, ha a papa a csapat élén álló vezérhím (gyakorlatilag analógia a mi "férj" elnevezésünkre), ám ha õ elpusztul, az új vezérhím elsõ dolga lesz megölni az elõdje gyerekeit, mert már nincs törvényes védelmezõjük. Az, hogy itt nem papíron van a törvény leírva, hanem morgásokban, harapásokban és feromonokban, az egy dolog, az alapelve ugyanaz.

No de félre ne érts, teljesen a magánügyetek, hogy mit csináltok. :-) És mindez tényleg csak a fényképezõgép házassági vagyonközösségbe kerülése miatt. :-)))

De annak van egy romantikája! És csak egyszer van az életben (jobb esetben).
És barátnõd mit szeretne, õ is így vélekedik?

Bizony, erre gondoltam.

Kicsit módosítva a mondást
Bella gerant alii, tu felix Floo nube
(Bár mások háborúskodnak, te csak házasodj, szerencsés Floo)

Nekem nem kell külön megünnepelnem a szerelmünket, nekem a kapcsolat alapja az, ha minden perc ünnep amit Vele töltök!
A házasság nagyszerû dolog, de én komolytalannak tartom, amikor a pap egy darab ronggyal összekötözi a férj és a feleség kezét, és isten elõtt ezzel férj és feleség leszünk, csakazért mert bemegyünk a templomba és ott eltöltünk fél órát!
A polgárinál pedig pezsgõt iszunk!
Ennyi erõvel sört is lehetne inni, vagy rántotthúst enni!
Nekem magával a házassággal semmi bajom, ezeket a szertartásokat nem tudom befogadni!
A kötöttségtõl való félelem nálam nem játszik szerepet, hisz azzal, hogy szeretek valakit, azzal már kötõdöm hozzá, és a szerelem erõsebb kötelék, mint a házasság!

Noli, a "feleségem" szóban benne van hogy a másik ember a lényem, énem fele, mivel jóban-rosszban közösen osztozunk, Talán kivéve a szülést, fõzést, mosást, takarítást Nem közhely, kiegyensúlyozott jó párkapcsolatban férfi és nõ kiegészíti egymást õsidõk óta

Hát ne is nõsülj, "te csak házasodj..."!

Hari, teljesen igaz, egy részeges, verbálisan és tettleg agresszív garázda párt senki nem köteles "megszokni" se férfiban, se nõben. Az asszony pedig nem köteles a régi mondáshoz alkalmazkodni: "Szamárnak, diónak, asszonynak veréssel veszed hasznát" Már az "elején" el kell dönteni ki mit visel el párjától. Kölcsönös alkalmazkodás esetén így is felléphet hosszabb idõ után, "ha mindíg ugyanott vered be a könyököd" és nincs változás, eleged lesz belõle csak négy-öt év késéssel. Ehhez kellene még az "együttjárás idején" megismerni egymást, õszintén feltárva olykor magunk elõtt is titkolt emberi gyengeségeinket a másik elõtt, aki valóban szereti a másikat megteszi. Nem szabad megjátszani sem udvarlásban, sem párkapcsolatban egy ideálisnak vélt szerepet, mert az a hétköznapok során szép lassan lefoszlik, "lekopik az aranyozás"

Noli, amit írtál lent és fent, mind korrekt, pontos meghatározás, azért ne felejtsd, régi mondás, az intelligencia fokmérõje nem elsõsorban a felhalmozott tudás, hanem az alkalmazkodóképesség

Jaurinum, köszönöm az infot ez a darázscincér elég türelmes vagy "bátor" jószág, hidegen hagyta a fotózás. Sok rovar elszalad vagy elszáll
A tegnap esti cserebogár még bátrabb volt, valósággal "ráugrott", "rápattant" az objektívre mint a "Nyolcadik utas", alig birtam lefejteni róla. Szégyen, nem szégyen a mellettem álló két legényfiam hatfelé ugrott, amikor a rovar felugrott és "rávetette magát" az objektívre. Engem is meglepett ennek a lomha rovarnak villámgyors támadása, ki se néztem volna belõle, pedig gyerekkoromban sokszor "eregettünk" cserebogarat cérnára kötve, sose "támadott" ilyen hevességgel és gyorsan, inkább kellemetlenül kapaszkodott és karmolászott. OffLine: Gerõ fiam hazajövet az autó fénykévéjeben látta meg a termetes példányt, nem ment át rajta, méltányolva "makrofotós lulumat" inkább telefonon kihívott az utcára, fotózzam le

Nekem az uram mindig azt mondja, hogy olyan jó érzés kimondani, hogy "feleségem", büszkeséggel tölti el, hogy van neki és jól választott. Én is hasonlóan érzek, és ettõl jó dolog az egész.
Szerintem az, hogy két ember hosszú távra összeillik-e, kiderül úgy 2-3 év kapcsolat után, amikorra elmúlik az a vakságot és elbutulást okozó biokémiai változásokkal járó kezdeti szakasza a szerelemnek. Csak sokan, amikor ez eljön, hiába érzik belül, hogy nem az igazi, ahelyett, hogy még idõben kilépnének egy lélekromboló kapcsolatból, félve a magánytól, vagy a fene tudja még miért, inkább maradnak és tûrnek olyasmit, ami a pár egyik tagjára sem építõ hatású.
Az, hogy a férfiak nem igazán kötöttség(házasság-)pártiak, az is a két nem különbözõségében ered. Maradjunk annyiban, hogy egy ember sem albatrosz. :-)
Nagyon hosszasan lehetne errõl írni, hogy mik az evolúciós és biológiai okai, mik a hatásai mind szociálisan, mind egyéni szempontból, de ehhez egy fórumbejegyzés nagyon kis léptékû terep.
Helyette inkább ajánlott olvasmány:
Matt Ridley - A sötét bábok királynõje

Nem csak intelligencia kérdése. Hiába vagy hiperintelligens, ha nincs tudomásod arról, hogy mekkora különbségek vannak a két nem mûködésében, nem pszichológiailag, hanem már "atomi" szinten is. A nõ egy adott szituációra más agyterülete aktiválódásával reagál, másmilyen és más mennyiségû hormont termel, mint egy férfi. Sajnos a feminista mozgalmak arra törekednek, hogy a nõbõl férfit faragjanak és az egyenjogúság címkéjével olyasmit akarnak a társadalomra kényszeríteni, ami biológiailag lehetetlen. Még orvosi szinten sem nagyon vannak tisztában a nõ és a férfi eltérõ mûködésével (pl. van olyan férfiakon kifejlesztett vérnyomáscsökkentõ gyógyszer, amelyrõl bebizonyították, hogy nõk egy elég jelentõs részénél szívinfartust idéz elõ... A hetvenes években még a fogamzásgátlók mellékhatásaihoz is csak férfi kísérleti alanyokat vontak be!!!), mit várjunk akkor egy átlagos tájékozottsággal bíró embertársunktól?
Biztos vagyok benne, hogy sokkal elfogadóbbak a társukkal azok, akik ismerik a cselekdetek, szavak mögötti hátteret.

De szeretem ezeket a kis sárga-fekete viráglátogató cincéreket! Szemet gyönyörködtetõ a rajzolatuk, rokonságukból sok faj él nálunk. Itt a darázscincér-futam rajtsorrendje: Link
Az általad fotózott egy díszes darázscincér ( Chlorophorus varius ), én is éppen ma láttam egy példányt. Ezidáig csak a lucernacincérhez volt szerencsém.

Nem mindegy, hogy mit "akar megszokni" (vagyis mit kéne megszoknia) az ember (és a lánya ).

Fõleg ez utóbbi a legfontosabb Hari(#10954.hsz), a többit meg lehet "szokni"

Kérdezhetek valamit? Barátnõd is ezen a véleményen van?
A párok nagy része manapság így dönt. Mert ez így kényelmesebb megoldás. Kötöttségtõl való félelem? Talán. (Fõleg férfiaknál lenne ez.. Elgondolkodtató.)
De nem is tudom.. Ha 2 ember szereti egymást, és meg is akarják pecsételni, ünnepelni szerelmüket..
A házasság a párok összetartozási érzését, egymás iránti felelõsségtudatát erõsíti csak meg. Ezért ez a "hókuszpókusz". Szerintem egy nagyszerû dolog. Ami nem a lagziról kellene hogy szóljon.

Jaurinum, ott van a kép alatt az adatlapon Bocs, nem okvetetlenkedek

"ez mind-mind intelligencia kérdése és gondolkodás kérdése, gondolokodni való képesség, vagy annak hiányának kérdése"
Ebben is van valami.

Ez nagyon érdekes téma..
Igen, vannak különbözõ típusú párok, különbözõ szerepek.. Pl. az egyik uralkodik, a másik "aláveti" magát (akár férfi akár nõ, mindkét esetre van példa), mert éppen olyan természet és "el is várja" a másiktól az irányítást. Nem biztos hogy rossz nekik, ha kiegyensúlyozzák egymást. De amikor 2 dudás van egy csárdában, ott csak baj van és veszekedés.
A párkapcsolat (sõt, az emberi kapcsolatok) mindegyike kíván bizonyos kompromisszumot! Azonban ha az ember szeret valakit, hajlandó kompromisszumokra (amelyeken belül jól érzi magát).
Itt azonban önismeret lép színtérbe (kicsoda is valójában, mit akar), mielõtt beugrana valaki egy kapcsolatba, tudnia kell, ki az aki hozzá való, kit keres, milyen kapcsolatra vágyik. Mondjuk ez nehéz kérdés tapasztalat híján.
De ha ösztönösen keresi a hozzá hasonlót (gondolkodásban, érzelmek terén), megtalálja.. Én így gondolom.
Kompromisszumokról: ez személyiség kérdése. Vannak magányos típusú emberek és vannak, akik nem szeretnek egyedül lenni és ennek érdekében megtesznek mindent, néha olyan kompromisszumokat kötnek, amikben nem is érzik jól magukat (félelem a magánytól). Azt hiszem, az arany középút a legjobb..

A lényeg: kicsit hozzá kell idomulni a másikhoz (alkalmazkodás minkét részrõl) együttélés során és összhangot teremteni. A párkapcsolat ne a hatalmi viták pódiuma legyen!

Kérdés: van-e köze a nõ és a férfi közti különbségeknek ahhoz, hogy ezek a dologok a társadalom és a civilizáció "fejlõdésével" kialakultak, rengeteg családnál járok a mnukám során, és millió példám van nõuralomra, férfiuralomra, normál kapcsolatra, ahol partnerként kezelik egymást a felek, de ez utóbbi a ritkább!
1-1,5 óra alatt többet szoktam leszûrni az adott pár kapcsolatáról, mint amit õk maguk tudnak vagy tudni akarnak egymásról!
Egyébként az, amit írsz, hogy a nõk milyenek lehetnenének és a férfiak milyenek lehetnének, ez mind-mind intelligencia kérdése és gondolkodás kérdése, gondolokodni való képesség, vagy annak hiányának kérdése!
Megyek dolgozni, elmélkedés este folyt.köv

Pusztán amiatt gondoltam, hogy akkor már a tied is lenne a kedvesed fényképezõje :-))

Becsuktam a szemem, nem látom mi van a képen
A másik hozzászólásodra reagálva: ha nem is a mûemlékek, de ahogy a tornádó röpteti a fügefákat, az meg lesz örökítve!

Gondolkodtam, de sohasem éreztem még azt, hogy namost kéne nõsülnöm, sõt, maga ez a szó hogy férj és feleség, kicsit idegesit!
Nem igen jelent nekem a házasság intézménye semmit, anélkül is lehet boldog valaki, és házason is lehet boldogtalan!
Amikor elkezd viszketni a tenyerem egy jó kis lagziért, akkor nõsülök, de akkor sem leszek szomorú, ha sosem kezd el viszketni a tenyerem emiatt!
Én most boldog párkapcsolatban élek, nem biztos, hogy a házasság nem rontaná ezt el!
Ez mind bioszféra, úgyhogy maradhat

Köhöm... milyen igazat beszélsz Noli A fiataloknak sem árt ha megszívlelik Az SMS ötlet szokatlan, de kiváló

Ha már bioszféra rovat... A nõk 99,9%-a nem tud férfinyelven beszélni... Ha tudna, nem lennének félreértésbõl fakadó veszekedések, a férfiak gondolatolvasási képességének hiányából fakadóan frusztrált nõk, s állandó lelkifurdalásban tartott férfiak. Csak sok kiegyensúlyozott és egymást a legmesszebbmenõkig toleráló emberpár, akik boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Szerintem tök felesleges cseszegetni egy pasit, amikor valamivel el van foglalva, meg se fogja hallani. Okos nõ ilyenkor hagyja a fenébe a pasit, legfeljebb hidegen eszi a vacsoráját a teremtés koronája. (én már csináltam olyat, hogy amikor nagyon elmerült valamiben az uram, és nem volt képes meghallani, hogy hívom vacsorázni, küldtem neki egy SMS-t a konyhából... érdekes, erre reagált... :-))
A legnagyobb baj az, ha az ember a saját akaratát mindenképp rá akarja kényszeríteni a társára, holott olyan szépen ki lehet egyensúlyozni a két ember akaratát egymás között.
Meg az is baj, hogy a nõk állandóan korholják a férfiakat, akik egy idõ után már semmit se fognak csinálni, mert így is, úgyis lecseszés a vége, s a nem cselekvés által felszabadult idõt legalább saját kedvük szerint tölthetik el...
Annyira sokban különbözik a férfi és a nõ, hogy aki ezt nem látja át, annak pokol lesz az élete. Pedig az egész csak kémia. :-)

Még egy OFF és vége: Noli, ráadásul ritkán mosolygok, mogorva az ábrázatom mint Vorrenus centuriónak. Kis Bioszféra: öröklõdéstan, mimikri, érdekes módon fiaim is "átvették egy az egyben" nézésemet, arckifejezésemet, pedig mindegyik más karakter. Mogorva arckifejezésem ellenére "kedves" kék szemeim vannak, ld. az avatar "szemeit"
Sztem ez a MetNet egyik jelképe - Ne csak nézz, LÁSS is

OffLine válasz Nolinak: csak úgy, ahogy az öreg gróf mondta a fiának - "Fiam mindennap nõsülj, csak meg ne házasodj" 25 év házasság és négy fiú "elég volt"(tán exnejemnek is) Négy év magány jólesett, senki nem kerepelt a fülembe, nem noszogatott, azt tettem amit akartam az éj közepén is, pld. exnejem gyakran kakukkolt rám, ha reggelig ültem a gép mellett Ámbár eszembe jutott egy anekdota. Egy tudós felesége eredménytelenül hívogatta férjét aludni. Végül azt mondta latinul "Ha nem Te, akkor más". Erre a férj felfigyelt, becsukta könyveit és mondta "Nem más, hanem én" Nem mondom, azért több szempontból(leginkább kényelmi szempontok) hiányzik a W.A.C segédcsapat (Women"s Army Corps) Felvágás nélkül mondom, "jelenkezõ" lenne elég, igaz némelyiket az "oroszlán is sírva enné meg" Így is Timivel rövidesen négyen, ha Leventének "bejön" Ági, öten leszünk, kiköltözöm az erdõbe Bocs az OFF-ért

Értem, mester! Tehát egy zivataros idõben tett dalmát városnézõ sétán elképzelhetõ, hogy nem a mûemlékek örökítõdnek majd meg nagyobb számban.

Nincs kétségem felõle, hogy Floo gyakran gondol rá. Itt éppen a nõsülés esete forog fenn: Link

Nõsülésen még nem gondolkodtál?
(egy kedves kollégám épp ma nõsül :-))

Ezen az éjszakán a dombok kilógtak a ködbõl, és hajnalok-hajnalán mentünk ködötlesni, valamikor télen volt, ha ennek a dombnak a telején, vagy bármylik dombon mértünk volna napfénytartamot, ezen a napon 3-4-5 órával többet mért volna a mûszer, mint lent a síkon vagy a fagyzugban, és ha van egy évben mondjuk 20-30 ilyen nap, mert annyi bõven van, akkor az máris az már legalább 70-80 óra éves napfénytartamkülönbséghez vezet....hogy mi következik ebbõl?
........

Imádom ezeket a ködöket fotózni és lesni, marhaizgalmasak, és kegyetlenül szépek!

Hohó, de szép.

Barátnõm gépével
De most Nála van!
Meg egyik barátom is kölcsön szokta adni, mert neki meg hétköznap nem kell csak hétvégén!
Jövõ hét keddtõl a horvát nyaralás alatt ha bármiféle jelenség lesz, az biztos ilyen minõségben lesz megörökítve!
Már-már én is azt hittem, hogy vettem, csak idén áprilisban beütött a ménkû, így ugrott a gép!

Floo, akkor tavaly az Ivanscsicán milyen fényképezõvel lõdöztél? Meg ilyen képeket: Link mivel tudsz csinálni? Én azt hittem, tavaly vettél gépet..

Émmeg akkor nem árulom el mit reggeliztem!

Bármit, csak ehetõ gombát ne, még nem reggeliztem...
De már fõztem lekvárt egy nagy kosár kajsziból, bevásároltam, és most centrifugál a mosógép.

Áthelyezve innen: Légköroptika (#16174 - 2008-07-04 23:05:05)

Egy kis esti szertorna

Az eredeti képméret 75%-a: Link Csináltam egy sorozatot különféle szögekbõl, feltegyem Bioszféra? Végül is szentjánosbogarat mindenki látott élõben, ha nem is közelrõl