Fotóiskola

Köszönöm a kiegészítést. Ki fogom próbálni


Ervin: nálam oké. (Én is laptopon nézem)

Galervin válaszát kiegészíteném annyival, hogy létezik egy RAW HDR nevû képfeldolgozási módszer mellyel nem csak statikus témákból lehet HDR-t készíteni. Alapja, hogy a mozgó (de lehet statikus) témát lekapod rawban. Sz.gépen a rawból generálsz 3 vagy 5 (szinte mind1) képet ahol a Fe értékét úgy állítgatod a 3 képre külön külön, hogy legyen 1 olyan képed amin a sötét részek a jól láthatóak, 1 olyat amin a világos részek nincsenek beégve és opcionálisan egyet ami megpróbál közbensõ dinamika tartományból hasznos információkkal bírni. Így megspórolod a helyszíni sok kép legyártását és álló témára is alkalmazható, mivel 1 képbõl készült el a 3 különálló de más és más dinamikatartományú kép. Ezeket aztán mint minden HDR-nél feldolgozod és összegyúrod.

Hátránya a technikának, hogy mivel 1 képbõl dolgozunk így a mindenféle zajok hatványozottan lépnek föl a végsõ képen, de egy jó DSLR-nél kis érzékenységgel lõtt képeken egy kis szoftveres buherálás után igencsak csak szép és használható lesz a végeredmény.


(nem tudom mennyire világosan és érthetõen írtam, ha valakinek kérdése van szóljon)

Most értem haza, de Ervin szépen összefoglalta. A RAW fontosságát nem lehet eléggé kiemelni, hiszen ott kedved szerint gyurmázhatsz a képen, és egy nem túl jól megvilágított képbõl is sokmindent ki tudsz hozni. A spot-mérés ebben is elõny, hiszen egy szinte kiégett eget RAW-ból meg tudsz menteni.
A megkerülés viszont valóban a legjobb ötlet

Kimerítõ és alapos válasz!
Annyit tennék még hozzá, hogy szerintem ajánlatos mindig a legnagyobb felbontásban fotózni, majd dolgozni a képpel és miután kicsinyíti az ember, az esetleges hibák olyankor kevésbé észrevehetõek. Egy 1024p-s kép már elég nézegetni, vagy a netre. És igen, a fontos képeket lehetõleg RAW-ban készítse az ember, ha van rá lehetõség.

Sikerült belenyúlnod a közepébe, avagy a digit. gépek egyik legnagyobb hátrányába(?) a filmesekkel szemben - az alacsony dinamikatartomány. A háttér ki akar égni a sok fénytõl, míg a sötétebb téma/elõtér be akarna bukni. A kettõ közt lavírozni meg nem eccerû. :-) Fotózás közben egyet tehetsz: fénymérést középre súlyozod, hogy kis területre korlátozódjék, így ha - jelen esetben a keselyûkre - mérsz fényt, annak megfelelõen (a háttérhez képest) alacsony(abb) expozíciós értéket kapsz. Azaz a témád jól lesz kiexponálva. Kérdés, mi történik a háttérrel... Ha túl sok a fény, nincs mit tenni, ki fog égni sajnos, a fizikát meghágni nem lehet... Ha szerencséd van, akkor viszont van egy keskeny "egyensúlyi tartomány", ahol sem a világos, sem a sötét területek nem égtek ki/buktak be jelentõs mértékben, de az ehhez tartozó exp.értékeket csak ott helyben, próbálgatással tudod kitalálni, nincs rá "egyetemes szabály".
A másik lehetõség a szoftveres buhera - sötét részek világosítása és fordítva, ezzel is érhetõ el egészen jó eredmény. Illetve van egy harmadik lehetõség is, ez pedig a HDR-kép (high dynamic range), de jelen esetben ez nem igazán használható (lényege, hogy készítesz 3-5 képet egymás után különbözõ expozíciós értékekkel a statikus(!) témáról, majd ezeket utólag szoftverrel összeilleszted, így kapsz egy nagy dinamikájú képet). Illetve mégis használható itt is a HDR, mert úgy is készíthetsz különbözõ expozíciós értékû felvételeket, hogy egy RAW-fájlból szintén 3-5 db, de különbözõ világossággal elõhívott képet készítesz, majd ezeket illeszted össze.
...utolsó-utáni lehetõségként pedig ott van még a "kerüld meg õket" és a vegyél "szuper üveget". :-)))

Szép fotók, tetszenek a tükrözõdések!
Egyébként ilyen borús, nyirkos idõ nagyon alkalmas patakok, kisebb vízesések fotózására hosszú záridõvel.

Má´ senki nem fényképez?