Magunknak teszünk jót, ha nem csak a legnagyobb durranásoknak örülünk. Én is jobban szerettem volna ma a fejem fölé egy szupercellát, de a távoli multicellás képzõdés is érdekes volt, fõleg a mechanizmus, hogy a szélnyírás / konvergenciavonal / gust front hogyan hatott egymásra, és mindez mûholdképekkel és webkamerás felvétellel együtt. Szóval az idõjárás figyelésének szerintem nem az a lényege, hogy az idõnk 99.99 %-ában mérgelõdünk, bosszankodunk, szomorkodunk, reklamálunk, majd ha véletlen minden jól alakul, egy percre örülünk. Majdnem mindenben meg lehet találni a szépséget, és nem csak belemagyarázás szintjén. Ez nem kioktatás, csak a saját véleményem. További jó zivatarvárást mindenkinek.