Tegnapi délutáni felhõszakadás és az esti vihar képei némi plusz felhõkkel tûzdelve.
Link
A délutáni mûsor esetében az igazén rendesen ömlõ esõ volt érdekes, meg az, hogy piszok gyorsan jött s távozott. Este meg már a vihar ideérte elõtt vagy másfél órával lehetett látni a közelgõ felhõzetben a villogásokat, miközben még a rég lement nap is megvilágította a jól kiterjedt üllõt, s rózsaszínes volt, a belsejében már villogott rendesen. Aztán ahogy lassan sötét lett, a villámok már kiemelték a felhõk növekvõ gomolyos részeit, s egyre sûrûbb lett a villámlás. Amikor hazaértem munkából (22:30) már igencsak durva vakuzás ment odafenn... Körbekerítette a várost szépen, s néha már egy-egy lecsapó is volt a villámok közt. Sajnos nem láttam be jó részét a környéknek, mivel nem túl magas ponton lakunk, de folyamatosan villogott, úgy átlag 5 másodpercenként, és szépen átvonult felettünk, nem tudom megítélni, hogy mennyire talált telibe, mert minden égtáj felé villámlott, s néha úgy tûnt, mintha visszapörögne a már távolodó góc. Többször is azt vettem észre, hogy gyengül kicsit, de aztán egy picivel odébb újra nekikezd és intenzívebb lesz a villámlás. Mindez akkora dörgésekkel, csattanásokkal, mintha egy kamion követ borítottak volna le a felsõ szomszéd nappalijába...
Volt egy bazi nagy lecsapó valahol nagyon közel, kinn álltam az erkélyen, bámultam, aztán amikor beütött, úgy elzsibbadt a nyelvem, mint állat... Érezni lehetett az ózonos szagot is. Sajnos nem láttam a lakótelep közepén, hogy hova ért le, de nagyon közel volt, annyi szent!
A legérdekesebb az volt, hogy a macskámat alig tudtam leszedni az ablakról, annyira meg akarta nézni a villámlást, egyedül akkor ijedt meg, amikor a közeli volt, de annak is az elektromosságát érezhette meg inkább. Normális állat ilyenkor bebújik a szekrény mögé...