Én személy szerint szintén meg tudom erõsíteni, ugyanis volt szerencsém az ELTE tetején részese lenni a nem mindennapi "szellõnek". Igaz, mi a Déli tömbön voltunk, dehát az kb. 200 m a mérõállomástól. Fent 150 cm magas "palánk van, ami jórészt megvéd a széltõl, a fejemet viszont próbáltam mindig szélirányba fordítani, mert amikor oldalra fordítottam azonnal megfájdult a dobhártyám. 2006.08.20. óta van némi fogalmam a 100 km/h fölötti szél erõsségérõl, úgyhogy kb. ahhoz tudnám hasonlítani a ma tapasztaltakat. Az elsõ távoli villám után úgy döntöttünk, hogy a következõt nem szeretnénk a villámhárító közelébõl megtekinteni, de annyira extázis volt a dolog, hogy a bejáratnál még megálltunk egy kicsit nézelõdni. A bejárat pont a villámhárító alatt vanvidám Aztán jött egy olyan széllökés, hogy az már sokk volt nekünk is és a csapadékzóna széle is már csak 1 km-re volt, úgyhogy bemenekültünk az épületbe. A továbbiakban a 7. emelet ablakaiból követtük az eseményeket, idõnként 50 m alá csökkent a látótávolság, a jégszemcsék gyakran fölfelé szálltak a csapadékban. A Duna vizén érdekes jelenségeket lehetett megfigyelni: a szél 50-100 m átmérõjû foltokban sokkal erõsebben korbácsolta föl a vizet, mint máshol, a folyó fölött ezeken a részeken pár méter magas vízfüggöny is kialakult. Talán valami microburst szerû dolog lehetett, csak még attól is mikróbb nevet Szóval nagy élmény volt az egész, sajnos egy hatalmas nyárfaág (20 cm átmérõjû) és egy 25 cm átmérõjû fa odaveszett az Északi tömb melletti parkban.