Hm, a múlt héten ideges lettem, nem kicsit. Pénteken este jutottam csak hozzá, hogy ki akarjam próbálni az M6-ot, mondván, szombaton ugye irány Horvátország. Véletlenül a távoli templomtoronyra irányítottam a keresõt és fókuszálni akartam - de valahogy semmiképpen sem akart fedésbe kerülni a kevert kép beteg OK, tiszta sor, elállítódott a távmérõ-keresõ, azaz (mint további próbák után kiderült) kb. 15 m-tõl végtelenig nem lehet élesre állítani. Úgyhogy tegnap hazaérkezve az egész hóbelevanccal irány a bót; egybõl mondták is, hogy igen, ez sajnos elõfordul, de természetesen garanciális a dolog (a bolt a használt, ez esetben 20+ éves Leica-gépekre is 1 éves garanciát ad!). Mondom, jó, de valahogy nem kóser, hogy egy frissen vásárolt gép javítással kezdi nálam a pályafutását, valahogy nincs benne bizalmam. Mondták, hogy ezt természetesen megértik. De sajnos nincs másik ilyen kamera raktáron - és ezzel a mondattal az idõközben eltünõ, majd újra felbukkanó egyik eladó letett elém egy M7-et... nyelvnyujtas hogy hát ez egy alternatíva lenne. Alig használt, az egyetlen "szépséghibája" (nem nekem, hanem egy gyüjtõnek), hogy nincs doboza (nem is kell, dobozban lévõ géppel még nem sikerült fotóznom), nincs eredeti garanciakártyája (annyi baj legyen, az egyéves garancia így is jár) és nincs leírás hozzá (viszont ingyé letölthetõ a zinternyetrõl). Azonban ezen "hiányosságok" miatt csak egy icipicit kerül többe, mint az M6 tokkal-vonóval... Nem volt mit tennem vidám Így hát elértem (számomra) az analóg technika zászlórúdjának a végét; az M7 a legfejlettebb és legutolsó, ám máig is gyártott analóg Leica, ugyan kézi fókuszálással, de már idõautomatikával. Az állapota pedig csodálatos (nem is a használt boltban volt kínálatban, hanem a mellette lévõ, új Leicákat áruló boltban, ami sokmindent elmond). És még mindig a Contarexért kapott pízen belül vagyok - azaz elmondhatom, hogy a Contarexért kiadott 200 euróért most egy újonnan szégyenletesen sokba kerülõ gépem lett... nevet Örülök nagyon nevet