A halászati joggal kapcsolatos hercehurca sajnos már az utolsó szeg a koporsóba. A Kerka és a többi hasonló nyugatmagyarországi folyócskát (Zala, Marcal, Répce, Pinka) az 1960-as 70-es években végzett átgondolatlan folyószabályozások tették elsõsorban tönkre. Amíg megvoltak a vizimalmok a malomgödrök és a duzzasztott malomfejek igen jó haltartó helyek voltak. A szabályozás során a kanyarokat átvágták a malomgödröket következetesen kiktatták és még az a jobbik eset, ha holtágként megmaradtak, de a legtöbbet szeméttel töltötték fel. A felgyorsult és sekélyé vált szabályozott mederben nem volt és ma sincs elegendõ haltartó hely. Nem is szólva arról, hogy a bevágódásos erózió miatt a meder szintje egyre lejjebb szállt, ma már pl. a Zala folyónál van, ahol 10 m mély "kanyonban" van a meder.
Floo! Te nem ismerhetted az 1965-66-os szabályozás elõtti Kerka és Cserta halgazdagságát, de nekem ez tizenéves gyermekként még megadatott.
Apámmal sokat jártunk gyermekkoromban horgászni a Kerkára. Egerszegrõl vonattal mentünk Iklódbördõcéig, onnan pedig a kerkaiklódi legelõn keresztül gyalog a Cserta-Kerka összefolyásig vagy a szécsiszigeti malomig. Iszonyú mennyiségû halat fõleg harcsát és csukát fogtunk, igaz akkoriban még nem volt kifogható db szám korlátozás és 40 cm-es méretkorlátozás is csak a harcsára volt. A harcsák zöme olyan 2-3 kilós volt, a legnagyobbnak, amit fogott apám 17,5 kg volt a súlya.
Sajnos a Kerka szabályozásában nekem is részt kellett vennem, mert KISZ építõtábort szerveztek erre a célra (is) ahol ugyan nem volt a részvétel kötelezõ "csak" melegen ajánlott...