Meteorológiai esélylatolgatások
Természetesen simán elképzelhetõ tartós zonalitás ill. félblocking a következõ hetekben. Az sem kizárt, hogy január teljes egészében rámegy erre, és a 3. dekádbeli hidegleszakadásos várakozásom kútba esik.
Volt már ilyesmire példa az enyhének éppen nem nevezhetõ 1985/86-os télen: akkor jan. 10. körül jött be a tartós délnyugati áramlás, és febr. 2-ig enyhe, gyakran esõs idõ volt. Aztán a február végig blockingot, kegyetlenül hideg sarki-szárazföldi légtömegek uralmát hozta.
Azt viszont most is állítom, hogy jelentõsebb blockingot, északi, északkeleti hidegáramlást nagyon valószínûen hoz még ez a tél. Komoly meglepetés volna ennek az ellenkezõje, még ha kizárni nem is lehet ilyen végkimenetelt. Sejtésemet az északkeleti hidegtömegek eddigi viselkedésére alapozom: ezek kiépülési, és expanziós hajlama ezen a télen szinte kézzelfogható. Ezek már november legvégén megközelítették térségünket, az Erdélyi-medencét el is árasztották, hosszú havas, hideg idõszakot hozva oda. Néhány száz kilométeren múlt, hogy nem a kiváló télkezdetek között fogjuk számon tartani az ideit.
Aztán a második próbálkozás az ünnepekben: ekkor a "semmibõl", pikkpakk elõállt egy rendkívül hideg epizód, a mélypontján mínusz huszasokkal. Ezen idõszak második hullámvölgye a következõ napokban várható.
A dolgoknak légkörfizikailag alátámasztott rendje pedig mégiscsak az, hogy az északkeleti hidegdepó ezután még jó ideig fejlõdik, egyre tömegesebb lesz. A nyugati áramlások pedig a hemiszférikus hõkontraszt fokozatos csökkenésével vesztenek dinamizmusukból a tél második felére. Aligha hihetõ tehát, hogy a már kedvezõtlenebb körülmények között is effektív expanziós hajlamot felmutató északkeleti hideg légtömeg a számára sokkal elõnyösebb január végi, február eleji idõszakban ne szóljon bele idõjárásunk alakulásába. Természetesen hemiszférikus léptékben történhet olyan váratlan, alapvetõ megváltozása a cirkulációnak, mely a továbbiakban lehetetlenné teszi az északkeleti hidegnek térségünkbe jutását. De egy ilyen fejleménynek csekély a valószínûsége.
Utoljára még megemlítem a "csemegét", titkos vágyamat. Ti. az sem elképzelhetetlen (bár kevéssé valószínû) hogy a már biztosnak vehetõ nyugati, északnyugati áramlásos idõszakot hatalmas északkeleti hidegfelhalmozódás zárja le, méghozzá elég hamar. Ez jan. 3. dekádjának elején durva lábashideg-betörésbe torkollhatna, hasonlóan a 2006 januári végi esethez. Természetesen ez csak ötletelés, amirõl a modellek most még se pro, se kontra nem mondhatnak semmit az idõtáv miatt. Azonban az eddigi idõjárási folyamatok nem zárnak ki ilyen forgatókönyvet sem.
Volt már ilyesmire példa az enyhének éppen nem nevezhetõ 1985/86-os télen: akkor jan. 10. körül jött be a tartós délnyugati áramlás, és febr. 2-ig enyhe, gyakran esõs idõ volt. Aztán a február végig blockingot, kegyetlenül hideg sarki-szárazföldi légtömegek uralmát hozta.
Azt viszont most is állítom, hogy jelentõsebb blockingot, északi, északkeleti hidegáramlást nagyon valószínûen hoz még ez a tél. Komoly meglepetés volna ennek az ellenkezõje, még ha kizárni nem is lehet ilyen végkimenetelt. Sejtésemet az északkeleti hidegtömegek eddigi viselkedésére alapozom: ezek kiépülési, és expanziós hajlama ezen a télen szinte kézzelfogható. Ezek már november legvégén megközelítették térségünket, az Erdélyi-medencét el is árasztották, hosszú havas, hideg idõszakot hozva oda. Néhány száz kilométeren múlt, hogy nem a kiváló télkezdetek között fogjuk számon tartani az ideit.
Aztán a második próbálkozás az ünnepekben: ekkor a "semmibõl", pikkpakk elõállt egy rendkívül hideg epizód, a mélypontján mínusz huszasokkal. Ezen idõszak második hullámvölgye a következõ napokban várható.
A dolgoknak légkörfizikailag alátámasztott rendje pedig mégiscsak az, hogy az északkeleti hidegdepó ezután még jó ideig fejlõdik, egyre tömegesebb lesz. A nyugati áramlások pedig a hemiszférikus hõkontraszt fokozatos csökkenésével vesztenek dinamizmusukból a tél második felére. Aligha hihetõ tehát, hogy a már kedvezõtlenebb körülmények között is effektív expanziós hajlamot felmutató északkeleti hideg légtömeg a számára sokkal elõnyösebb január végi, február eleji idõszakban ne szóljon bele idõjárásunk alakulásába. Természetesen hemiszférikus léptékben történhet olyan váratlan, alapvetõ megváltozása a cirkulációnak, mely a továbbiakban lehetetlenné teszi az északkeleti hidegnek térségünkbe jutását. De egy ilyen fejleménynek csekély a valószínûsége.
Utoljára még megemlítem a "csemegét", titkos vágyamat. Ti. az sem elképzelhetetlen (bár kevéssé valószínû) hogy a már biztosnak vehetõ nyugati, északnyugati áramlásos idõszakot hatalmas északkeleti hidegfelhalmozódás zárja le, méghozzá elég hamar. Ez jan. 3. dekádjának elején durva lábashideg-betörésbe torkollhatna, hasonlóan a 2006 januári végi esethez. Természetesen ez csak ötletelés, amirõl a modellek most még se pro, se kontra nem mondhatnak semmit az idõtáv miatt. Azonban az eddigi idõjárási folyamatok nem zárnak ki ilyen forgatókönyvet sem.