Nagy vonalakban egyetértek ezzel a latolgatással. A szinoptikai ciklusok oldaláról nézve: az, hogy az ünnepek közötti idõszak bivaly hidegleszakadását nem követte tartós mediterrán ciklontevékenység és/vagy közép-európai hideg AC, ezek következtében huzamosabb keleties áramlások, arra mutat, hogy a féltekei hõkontraszt még mindig jelentõs, a "Namias-puska" töltve van újbóli polárfronti expanzióhoz, teknõképzõdéshez.
Ehhez természetesen zonális intermezzó(ko)n át vezet az út, de én se hiszem, hogy ez(ek) nagyon tartóssá tudnak most válni. Mégpedig azért nem, mert az éppen magunk mögött hagyott rendkívül hideg epizód megmutatta, hogy akcióképes hidegraktár van elérhetõ közelségben térségünktõl. A nagy észak-eurázsiai hófedettség úgy látszik, megteszi a magáét.
A következõ napok hidegöblítése az ünnepek blocking-idõszakát közvetlen követõ utó-hidegleszakadásnak tûnik. Ez idõlegesen valószínûleg kimeríti a minket érintõ hidegdepót, és a félteke feltételezhetõen még mindig nagy általános hõkontrasztját tekintve, ez közepes hosszúságú északi zonalitásos idõszakot vetít elõre. Úgy gondolom, erre január második dekádja többé-kevésbé rámegy majd. Természetesen ez nem okvetlen jelent nálunk igen enyhe, tavaszias idõjárást, hisz a Kárpát-medencében mindig adott a hideg megülepedésének, a hidegpárnának a lehetõsége.
A következõ, számottevõ hidegleszakadást a második dekád vége felé, vagy a harmadik dekádban tudom feltételezni. Lehet, ez nem lesz durvább (esetleg kicsit szelídebb is), mint a december végi, de valószínûleg lényegesen tartósabb hideg idõszakot hoz. A szinoptikai ciklusok ugyanis (feltéve, hogy vannak, és a hullámzás jól nyomon követhetõ -ez nem minden télre igaz!) a tél elõrehaladtával jellegzetes módosuláson mennek át. A napforduló után legalább február elejéig folytatódik a hidegdepók kiépülése, lassú expanziója az alacsonyabb szélességek irányába. Ugyanakkor az általános féltekei hõkontraszt már csökken: ennek oka, hogy a délebbi tájak is lassan lehûlnek. Ezek együttesen oda vezetnek, hogy egyre könnyebbé válik a hidegleszakadás, a meridionális fázisok pedig mind hosszabbak. Sok év távlatában megfigyelhetõ, hogy az elsõ 1-2, decemberben és január legelején "bepróbálkozó" hideghullám még rövid élettartamú, a zonalitás viszonylag hamar visszatér. Viszont január második, illetve február elsõ felében nemegyszer "maradra jön" a hideg.