Szép napot kivánok! A fokozott naptevékenység kétségkivül nagytérségi folyamatokkal hat a troposzférára: a szoláris plazmafelhõk bolygónk két pólusa körül, a nagy energiájú részecskefelhõk és az ibolyántúli sugárzás viszont az egyenlitõi vidéken gerjeszti a levegõtömegek lehûlését, illetõleg felmelegedését. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy a sarkvidéki hideg levegõ alacsonyabb szélességekre, az egyenlitõi meleg levegõ magasabb szélességekre mozdul el. A különbözõ hõmérsékletû légtömegek meridionális cseréje következik be. A hetvenes évek óta ismert és elfogadott akcentációtörvény szerint a ciklonok jobban kimélyülnek (jellemzõ a "cikloncsaládok" megjelenése és uralkodása), az anticiklonok ugyanigy megerõsödnek. Európa idõjárása többnyire enyhébb, a Távolkelet és az Egyesült Államokban hidegebb az idõ (amennyiben a meridionális áramlások kicsit sûrûbben helyezkednek el, azesetben Európa kapja a hidegebbet, az Újvilág a hidegebbet, ez ha ritkábban is, de elõfordul).
Magas naptevékenységnél amikor a szoláris mágneses szektorhatár kb. négyszer egy hónapban áthalad a Föld térségében, a fent emlitett folyamatok zajlanak le - Roberts és Olson elméletének következetes ellenzõi, Hines és Halevy is meggyõzõdtek a jelenség valódiságáról.
A Föld a külsõ naplégkörben/napkoronában kering, a naphatás(ok) értelemszerû(ek) és helyénvaló(ak). Ilyenformán atmoszféránk egészénél a leginkább befolyásoló tényezõ a szoláris hatásokban kereshetõ.