Szép napot kivánok! A minusz 1 Celsius fok alatti 1963. évi decemberi átlaghõmérsékletet véleményem szerint egyáltalán nem kell kisiklásként kezelni a DAI-elmélet kapcsán. 1963. tavaszán az indonéziai Bali-szigeten magasodó Gunung Agung tûzhányó hatalmas kitörést produkált, a 8-as maximális skálájú VEI-n elérte az 5-ös fokozatot (Volcanic Explosivity Index), amely minõsitést a Mt. St Helens (1980. május) és a Vezúv (i. sz. 79.) kapta még meg. A kén-dioxidban igen gazdag porfelhõ két hét alatt körbejárta bolygónkat, finom eloszlású fátyla beboritotta a mérsékelt öv égboltját. A vulkanikus aeroszolnak közismert légköri hûtõ hatása elegendõ volt ahhoz, hogy - többek között - térségünkben a szokásosnál több volt a csapadék ("kén nélkül nincs esõ", amint azt Dr. Aujeszky László is megemlitette ismeretterjesztõ irásaiban), a hõmérséklet különösen a téli félévben alacsonyabban alakult.
A naptevékenység veszitett ugyan erõsségébõl, a napfoltok száma igencsak lecsökkent, de a napaktivitást nem csupán a napfoltok számából kell levezetnünk, hiszen épp a napokban volt egy olyan erõs napkitörés, amely alatt az izzó napfelszinen nyoma sem volt folt(ok)nak. A részecske és plazmafelhõ hatalmas CME(Coronal Mass Ejection)-ként találta telibe a Földet, a protuberancia szemközti elhelyezkedése folytán. Több kutató hivta fel a figyelmet az ilyen napkitöréseknek a sztratoszférikus felmelegedésekkel való összefüggésére, azon túl pedig a poláris területek lehûlését és a ciklonális örvényesség megerõsödését tapasztalták.
Mindazokkal egyetértek, akik a poláris térségek magas földrajzi szélességei fölött beinduló erõsebb ciklontevékenység mellett szállnak sikra, egy viszonylag enyhébb tél kialakulását sejtik.