Középtávra vonatkozó helyzetmegítéléseddel lényegében egyetértek, a hosszútávúval azonban nem.
Természetes, hogy a most feltöltõdõ mediciklont követõen, a szinoptikai ciklus végén a lecsökkent meridionális hõkontraszt miatt gyenge anticiklonális hatások, jellegtelen bárikus mezõ, bárikus mocsárhelyzetre emlékeztetõ alaphelyzet következik.
Átmeneti elõoldalra kerülés is valószínû a következõ ciklus elindulásakor. Az elõoldal más szempontból is elképzelhetõ: a hidegleszakadás, mely a mostani mediciklonunkat generálta, alaposan lehûtötte a kontinens középsõ területeit. Emiatt a legnagyobb hõgradiensû vonal nem a grönland-közép-európai, hanem a grönland-délnyugat-európai (azori) lesz. Az alacsonyabb szélességek felé terjedõ ciklogenezis, s ezzel együtt a dél felé törõ hideg légtömeg pedig feltehetõen a legnagyobb hõgradiensû vonalat követi. Ezért középtávon nagyon is elképzelhetõ erõs nyugat-európai ciklontevékenység, Közép-Európa fölött anticiklonnal, térségünkben száraz, déliszeles, meleg idõvel.
Az erõs(?) felmelegedés azonban nézetem szerint csak idõleges lesz nálunk. Miért gondolom így?
Több okból kifolyólag. Elõször is, télen és a tavasz elsõ felében a hideg "súlypontja" egyértelmûen nyugaton volt: fõképp Észak-Amerikában, aztán kelet csökkenõ mértékeben az Észak-Atlantikumban. A Brit-szigetek pl. még érezte valamennyire ezt a nyugati hûtõ hatást, és valószínûleg az azori térség. A tengervíz pedig sokáig képes konzerválni a hideget, és a meleget is. Feltehetõ ezért, hogy a nyári félévnek legalább az elsõ részében az Észak-Atlanti-óceánon könnyen képzõdnek igen hûvös légtömegek.
Másrészt, az északi hemiszférának az észak-atlanti valamint a szibériai hideg-tömbök között elhelyezkedõ része -azaz Európa és Oroszország nyugati területei- huzamosan túl melegek voltak az elmúlt téli félévben.
A "hideg" Észak-Atlantikum, és a "meleg" Nyugat-Eurázsia gondolata pedig lehetõvé teszi a feltételezést, miszerint a legnagyobb hõgradiensû vonal huzamosan térségünkön, vagy annak közvetlen környékén halad majd ény-ról dk-re. Ebbõl kifolyólag élénk ciklontevékenységet, és az óceáni hûvös légtömegek gyakori advekcióját valószínûsítem a következõ 1-2 hónapra.
Már a májusi pozitív hõanomáliát is erõsen megkérdõjelezem a hónap eddigi idõjárásának tükrében. Teljes "arculatváltásnak" kellene ehhez bekövetkeznie a közeli napokban. Erõteljesen "berobbanó" nagy nyári melegre, nyári napok sorozatára lenne szükség. Lehetséges, hogy ez végül teljesül is a következõ 2 hétben, de egyáltalán nem biztos. Vontatottan emelkedõ nappali felmelegedést, a zavartalan napsütés hiányát, záporos-zivataros idõjárást is feltételezhetünk május hátralevõ részében. Akkor pedig lehet, csupán tizedfokos lesz a pozitív anomália, vagy annyi sem.
Nem lehet nem észrevenni, hogy a mostanában sokat emlegetett "szuperkontinentalitás" klímánkban csökkenõben van, vagy már teljesen meg is szûnt. A zonális dominancia, az atlanti hatások felé billent az inga. S ezt elsõsorban nem is a szokatlanul enyhe tél mondatja
velem.
Sokkal árulkodóbb az õsszel elõforduló télies, valamint a tavaszi nyárias idõszakok hiánya az elmúlt egy évben. Ha az elvileg izoterm zonális áramlások dominálnak, akkor a szubtrópusi és sarki régió légtömegeinek "látogatásai" ritkábbakká, kevésbé kifejezettekké válnak. És viszont.
Gondoljunk csak a tavalyi évre: márciusban még szinte tél volt, egy igazi, "nagytéli" epizóddal a hónap közepén. Aztán április végén ajtóstul rontott be a kánikula. A tavasznak nevezhetõ idõszak néhány hétre korlátozódott.
Vagy vegyük a 2003-as és a 2009-es októberi télies epizódokat: akkor a szinte nyárias idõt 2-3 héten belül követte a havazás, és a fagy. Ilyesmi csak "paratherm", meridionális uralmú klímakilengésben képzelhetõ el.
Ebben az évben viszont láthatólag az izotermia uralkodik. Az õszi drasztikus lehûlések is elmaradtak, és február elejétõl egészen mostanáig meglepõen egységes hõmérsékletû idõszakot éltünk át: bár természetesen sokat emelkedett tél vége óta a hõmérséklet, de jelentõs hõkiugrások eddig nem voltak, se pro, se kontra.
A zonális hatás megerõsödése lehet, csak átmeneti lesz. Talán a napfoltmaximum hozta magával, és a minimum felé közeledve visszatér a meridionális uralom a kontinentális hatások fokozódásával. De az sem lehetetlen, hogy lezárult a néhány évtizede tartó meridionális klímakorszak, és visszatér a 70-es évek atlantikus érája.
Mindenesetre a fentiek miatt én nagyon nehezen tudok elképzelni 2-3 fokos pozitív anomáliát július elejéig. Kevésbé csodálkoznék régen nem látott, és ezért meglepõ módon csapadékos, hûvös nyárelõn.