A kiegyenlítõdés kérdésérõl: természetesen olyan módon nincs kompenzáció, hogy egy kifejezetten meleg idõszakot ugyanolyan mértékû és hosszú hideg idõszak követ (és viszont)
Az viszont biztosan igaz, hogy a szélsõségek egy idõ után felemésztik, megszüntetik az õket kiváltó tényezõket: a hosszabb távú folyamatok nem a szélsõség fokozódásának, hanem csökkenésének irányába hatnak. Rendszerint elõször az átlag közelébe térnek vissza a hõmérséklet, vagy csapadékértékek. Innen aztán átlag körüli kis amplítúdójú hullámzás, rövid visszamelegedés vagy kisebb lehûlés felé egyaránt továbbléphet az idõjárás. Elég ritka, hogy az idõjárás egyik szélsõségbõl mindjárt az ellenkezõbe csapjon át.
Ha hemiszférikus léptékban gondolkodunk, felvethetjük, hogy a szubarktikus és szubtrópusi tájak közötti hõcsere többféle módon is megvalósulhat. Lehet, hogy sok keskeny csatornán folyik gyérebb transzport, vagy egy-két igen széles "sztrádán" dõl a hideglevegõ dél felé, a meleg pedig északra. Ezeknek a hõtranszport-csatornáknak a helye is változik kisebb-nagyobb sebességgel. Ellenkezõ esetben lennének helyek, ahol állandó hidegadvekció, míg más helyeken szüntelen melegadvekció volna. Ilyet a valóságban nem tapasztalunk, az ellenben elõfordulhat, hogy a meleg vagy hidegcsatorna hosszabb idõre is "beragad" egy bizonyos helyre (ld. 2013/2014 -es téli félév gyakori elõoldali helyzetei, melegadvekciója Közép-Európában)
Azt is figyelembe vehetjük, hogy az ilyen "beragadások", állandósult vagy kiújuló witterung-ok tulajdonképp folyamatok, melyeknek mozgása, "tehetetlensége" van. Az elmúlt több hónap vaskos pozitív hõanomáliája egy ideje már csökkenni, lecsengeni látszik, s ez a tendencia valószínûleg folytatódni is fog. Nem hinném, hogy akár májusban, akár júniusban az idõjárás visszatérne az átlagot tartósan, és sokkal meghaladó hõmérsékletkehez. S ugyanúgy, a kiújuló, energikus elõoldali délies áramlásokhoz. Az mindenesetre látszik, hogy idén a május eleje teljesen másféle idõjárást hoz, mint hozott tavaly, vagy tavalyelõtt. Jelentõs délies szelek helyett eddig jelentõs északias légáramlások voltak, ennek megfelelõen a hõmérsékletek is jóval alacsonyabbak. A korán jött nyár idén, úgy látszik, hiányzik.
Szinoptikailag a következõ megfontolásokat tehetjük. Az erõsen felmelegedett nagytérségek "vonzzák" a ciklogenezist és ennek nyomán a hátoldalról délkelet, kelet felé törõ hideglevegõt azon az alapon, hogy a ciklogenezis feltehetõen a LEGNAGYOBB HÕGRADIENSÛ vonal mentén terjed a magasabb szélességek felõl az alacsonyabbak irányába.
Idén télen egy "hideg" hõtranszport-csatorna hosszasan idõzött, "beragadt" az észak-amerikai kontinens felett. Ennek az lett a következménye, hogy az észak-atlanti térség most viszonylag hideg. Ezért a legnagyobb hõgradiensû vonal jelenleg, tavasz végén nem grönland-azori, hanem grönland-délkelet-európai (és közel-keleti)
Ennek elméletileg az lesz a következménye, hogy az észak-atlanti ciklogenezis és teknõképzõdés nem dél, hanem délkelet felé halad: a kiképzõdõ teknõknek térségünk inkább a centrális területében illetve hátoldalán lesz, semmint elõoldalon.
Mindebbõl kifolyólag a következõ hetekben ciklonelõoldali helyzetet csak epizódszerûen tudok elképzelni, gyakrabban leszünk cikloncentrum közelében, vagy hátoldalon.
Változékony, elég csapadékos, és nem túlzottan meleg idõt feltételezek május hónapban és talán még júniusban is, melyet az északnyugati áramlások dominálnak.
Persze, ez szigorúan csak latolgatás, tippelgetés. Prognózisnak senki se vegye!