Maga az egész idõjárás és a légkör egy nagy kiegyenlítõ mechanizmus, amely elsõsorban térben végzi a globális hõtranszportot az egyenlítõi öv és a sarkvidékek között.

A kiegyenlítõdés idõben is létezõ jelenség, még ha földrajzilag korlátozott módon is. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a mérsékelt övben, egy két kisebb speciális orografikus kivételtõl eltekintve, száraz és nedves, illetve meleg és hideg periódusok váltják egymást. A mérsékelt öv közepén tehát szükségszerûen követik egymást a rövidebb, vagy hosszabb hõmérsékleti és csapadék anomáliák. Persze valószínû, hogy a pozitív hõmérsékleti anomáliák hossza nõtt a negatívokéhoz képest az utóbbi 3 évtized során. Hogy egy igen hosszú pozitív anomália egy tartósabb negatív anomáliába forduljon, legalább akkora az esély, mint hogy egy rövid negatív anomália kövesse.

A következõ hetek áramlási képét azonban döntõen meg fogja határozni, hogy az Atlanti óceán fölött tartós zonális áramlási kép körvonalai rajzolódnak ki. Ez viszont jelentõsen csökkenti egy erõs elõoldali melegadvekció kialakulását nálunk. 180 óránál kissé billen a zonalitás, de pont abba az irányba, hogy egy masszív teknõt kapjunk a nyakunkba május derekára. Ez sem támasztja alá a nyárias idõ kialakulásának esélyét. Május második felére nézve és a június tekintve pedig egyenes az út a Medárdi idõszak felé.