Boncolgassuk még tovább a kérdést -szerintem megéri. Még tavaly novemberben a következõket írtam:
" A rendkívül alacsony légnyomásértékeket (melyek szinte kivétel nélkül a téli hónapokban, vagy azok közvetlen környékén fordulnak elõ) az ember jól megjegyzi.
Mikor még zöldfülû voltam, azt hittem, hogy a rendkívül mélyre zuhanó légnyomás majd rendkívüli idõjárást hoz. Csodálkozva láttam, hogy nem így van!"

Ezzel azt kívántam kifejezni, hogy az általam évtizedek alatt megfigyelt néhány, extrém alacsony légnyomással járó szituáció jellegzetesen hasonló idõjárást hozott. A közös az volt bennük, hogy az idõjárás mozgalmassága nem állt arányban az igen mélyre zuhant légnyomásértékkel. Pontosabban, a változások nagysága (a fronttevékenység), a lehûlés mértéke, a szél ereje messze alatta maradt annak, amit az ember a légnyomás viselkedése alapján elõre feltételezett. Például, nem jártak ezek a helyzetek erõsebb szállított faggyal, hófúvással, holott ezek lényegesen magasabb légnyomásértékek mellett könnyen elõfordulhatnak.
Természetesen utánanéztem a jelenség hátterének, és a következõket találtam: elõször is leszögezhetjük, hogy egészen más az eredete a mi rekordalacsony légnyomásértékeinknek, mint a tõlünk északra fekvõ, szubarktikus tájak nagy légnyomáseséseinek. (Ez már abból sejthetõ, hogy míg az északi alacsony légnyomásértékek elérhetik a 950 hpa-t -esetleg ez alá is mehetnek- addig a hazai rekord jónéhány tíz hepával magasabb: 970 hpa környéki. Nálunk ennél alacsonyabb nyomás nem nagyon fordul elõ)
Ha megnézzük az izobár-térképeket is, ott azt látjuk, hogy az északi alacsony nyomásokat a polárfronti anyaciklon központjának ráhelyezõdése idézi elõ, mely cikloncentrumot sûrûn körbeveszik az izobárok, nagy ott a nyomásgradiens, és viharos, orkánerejû szelek fújnak.
Példaként nézzük ezt:

Link

Ez az északi cikloncentrum még viszonylag közel is került hozzánk, de nem tudom, olyan elõfordult-e valaha is, hogy egy ilyen, a polárfrontról levált cikloncentrum közvetlenül a Kárpát-medence térsége fölé helyezõdött sûrû izobárjaival, nagy nyomásgradiensével, orkánszerû szeleivel. Én ilyet nem találtam az archívumban. Nem állítom, hogy nem fordulhat elõ, de vajmi ritka lehet. A fentiekben bemutatott, dél-skandináv cikloncentrum is elkerülte térségünket, egy nappal késõbb már Északkelet-Európa fölött találjuk:

Link

Az általam megélt 2, rekordalacsony légnyomást hozó szituáció szinoptikusan más eredetû:

Link

Link

Itt teknõszerû képzõdményekkel van dolgunk, melyek centrális területében feltûnõen kicsi a nyomásgradiens. Nem csoda, hogy az érintett területet elkerülik a heves légmozgások, a gyors változások. Ez utóbbiak gyûrûszerûen övezik a belsõ részeket. A "nyugodt" központi terület az azt körülölelõ gyors mozgású légszalaggal a klasszikus alacsony nyomású teknõkre többé-kevésbé jellemzõ. Nézzük, hogy miért?
Az ok poláris expanzió, a teknõképzõdés fizikai mechanizmusában keresendõ. Mikor a polárfronti kvázi lineáris áramláson megkezdõdik az örvényesedés (hogy aztán a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén az alacsonyabb szélességek felé terjedjen) akkor a bárikus széltörvénynek megfelelõen a cikloncentrum közvetlenül a gyors nyugati áramlási vonal fölött(azaz attól északra) jelenik meg. Ezen légörvény fejlõdésével a nyugati áramlási szalag kicsivel még délebbre kerül, és a következõ örvénykezdemény már ott alakul ki rajta -és így tovább. Ezért nyúlik mind délebbre az alacsony nyomású terület polárfronti expanzióban. Eközben a szalag mögött, attól északra képzõdött alacsony nyomású centrumok is "tovább élnek", és egy bárikusan meglehetõsen homogén területté olvadnak össze, melyben a nyomásgradiens közel nulla. Végsõ soron ez az a szituáció, amit morfológiailag teknõnek tartunk. Természetes, hogy ennek belsejében ritkán vannak körkörös izobárok, sõt izobárok egyáltalán.
Az északon anyaciklon-délen teknõ elrendezõdésbõl következik, hogy a mi alacsony légnyomásainkat elsõsorban teknõk okozzák. Innen tehát az extrém alacsony nyomású helyzetek idõjárási szempontból nemritkán "petyhüdt" volta!
Figyeljük meg az elõbb bemutatott 2, teknõ morfológiájú elrendezõdés anyaciklonjait is:

Link

Link

S végül még egy légnyomási rekordhelyzet, melyet nem volt szerencsém személyesen átélni, s mely egyben arra is példa, hogy nem minden teknõ "petyhüdt", némelyikben igen "életerõs" ciklonok is kifejlõdhetnek nagy nyomásgradienssel, komoly idõjárási eseményekkel.
A szituáció 1962 februárjából való. Íme az anyaciklon:

Link

A kiképzõdõ teknõ:

Link

Látható, hogy itt is megvan a centrális, kis nyomásgradiensû terület.
De ebbõl hamarosan ez lesz:

Link

Térségünk fölött sûrû izobárok, hátoldali pozicióban orkánerejû szél, a cikloncentrumhoz közeli északkeleti országrészben nagy hófúvás, 2-3 méter magas torlaszok.
Azzal a feltételezéssel élek, hogy a légnyomáseloszlásnak a teknõn belüli homogén, vagy inhomogén volta legalább részben a polárfront kezdeti nyugat-keleti irányú impulzusának a teknõ területében való szétoszlásától függ: ez mennyire egyenletes, illetve egyenlõtlen.