Ennek oka, hogy a kevés északkeleti hidegtartalék csak tél végére erõsödik meg annyira, hogy a huzamos vonalas zonalitás légpályáit hullámvetésre kényszerítse. Azonban ekkor sem lesz olyan fejlett ez a hidegtartalék, hogy az elõbbiekben leírt teljes blokkot, esetleg Vojejkov-tengelyt produkálni tudja -azaz, a folyamat végigmenjen a "nagyblockingos" végpontig.
Fentiekbõl a következõ téziseket állíthatjuk fel: ha Északkelet-Európában nagyobb mennyiségû, igen hideg levegõ tartózkodik, úgy Közép-Európában a tartós vonalas zonalitás kizárt, az áramlási muszter itt meridionális, vagy legalábbis erõsen afelé hajló. Ez természetesen nem zárja ki idõszakos zonális, félzonális helyzetek lehetõségét, azonban ezek hamarosan félblockingba vagy teljes blockingba váltanak.
Továbbá: az eddigiek értelmében a teljes északkeleti blokk és a félblockingos, félzonális helyzetek között folyamatos az átmenet, ezek nagyon könnyen átalakulnak egymásba, s átalakulásuk mértéke, iránya az északkeleti hidegdepó fejlettségének és expanzív hajlamának a függvénye. Azaz, ha az északkeleti hidegtömeg önmozgásának (s részben talán az észak-atlanti ciklontevékenység kifejezett voltának) megfelelõen visszahúzódik az Ural irányába, úgy a kontinensen a teljes északkeleti blokkot okvetlenül félblokk, északnyugati irányítás váltja fel -és viszont. Lehetséges az is, hogy a folyamat elmegy a másik végpontig, és vonalas zonalitás áll elõ a kontinensen -azonban ez a tél második felének viszonyai, az ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben mindig fennálló északkeleti hidegtömeg mellett nemigen fordul elõ.
Az északkeleti blokk-félblokk "inga" ide-oda lengése jól követhetõ volt 2012 januárjának második felében és februárjában, hasonlóképpen 2002 decemberében és 2003 januárjában.
Most már csak az van hátra, hogy az eddigieket a mostani helyzetre alkalmazzuk.
Egyelõre teljes északkeleti blokk van, de a modellek tanúsága szerint az északkelet-európai blokkoló AC a következõ napokban rohamosan leépül, ezzel együtt a hideg légtömegek is visszahúzódnak északkeletre -DE nem szorulnak egészen vissza, pl., az Uralig. Hosszabb távon is elég sok, igen hideg levegõ marad a Skandináv-félsziget északkeleti peremén, és az attól keletre fekvõ területeken. Az inga mindenesetre feltétlenül visszaleng valamennyit a félblokk ill. a zonalitás irányába. Tulajdonképp az is elképzelhetõ volna, hogy még a félblokkig se megy el a folyamat. Lehetne, hogy a kissé visszahúzódó északkeleti AC hátoldalán idõlegesen délire forduljon fölöttünk az áramlás, majd az újra nyugat felé lóduló hidegtömeg visszahozza fölénk az AC-t, a keleties légmozgást és a mediciklon tevékenységet. Ilyen folyamat játszódott le pl. 1996 januárjának második felében -akkor viszont összességében zord, nagy tél volt, töméntelen hideglevegõvel északkeleten.
Jelen esetben azonban nincs ilyen tömegû szárazföldi hideglevegõ, ezért a modellek szerint a folyamat elmegy a félblokkig, a teknõsödésig a kontinens középsõ részén. Viszont az északkeleti hidegdepó ezen a télen is eléggé megerõsödött január második felére, s visszahúzódása bizonyára idõleges. Szinte biztosra vehetjük, hogy március elejéig lesz még egy expanzív idõszaka.