Ez egy olyan téma, amirõl órákig lehetne beszélni, de valószínûleg semmi pozitív nem sülne ki belõle. Kicsit talán eltér a hosszútáv témájától, de általánosságban köthetõ hozzá, nem a jövõ idõjárásáról lesz szó, hanem annak megítélésérõl:

Következõ a gond:
- az Ország/Föld lakosságának igen jelentõs részének (én kb 95-98%-ra tenném) nincs meg sem a nyelvi, sem a matematikai képzettsége ahhoz, hogy egy ilyen bonyolult rendszert, mint az éghajlat, idõjárás legminimálisabban is megérthesse.
- ennek az embertömegnek egy igen jelentõs része nem is kíván mélyebben elmerülni a jelenségekben, vagy pontos magyarázatot találni rá, szimplán az õ képzettségének megfelelõ megoldáskészletét alkalmazza rá. (pl egyenes arányosság: ha ma kétszer oylan meleg van, mint tegnap, akkor holnap 4-szer olyan meleg lesz stb.)
Ennek oka kettõs: egyrészt a képességek hiánya oda vezet, hogy frusztrálja az egyént, a számára nem érthetõ dolgokat egyszerûen hülyeségnek tartja, ez az "én mindent értek, mindent tudok" típusú ember. Másrészt valaki tudja, hogy nem érti a dolgokat, de nincs rá sem ideje, sem ereje tájékozódni, elfogadja a többségi véleményt. Ez a "lehet benne valami" típusú egyén: elfogadja a horoszkópot, mert annyian hisznek benne, lehet benne valami. Elfogadja a népi regulákat, mert annyian hisznek benne, meg az öregek biztos tudtak valamit...

Ez a tömeg a 7 milliárdból bõven kitesz 6,9 milliárdot.

Aztán további probléma: mit értünk tudományosságon vagy egzaktságon.

Pl sokan nem értik, mi a különbség a statisztikai beválási valószínûség és a véletlen tippelés találatai között.

Nem értik ,hogy attól, hogy ha pl dévidmihály eltalál 10-bõl ötöt meg a numerikus modell is eltalál 10-bõl ötöt az minõségében más eredmény.

Nem értik, mi a különbség egy területi és idõtartam elõrejelzés és egy szinguláris téridõpontbeli elõrejelzés között.

És a legfontosabb: nem látják a tudomány fejlõdését folyamatában (sem a történelmet), nem tudják összekötni a múltat a jövõvel, mindig a jelenbeli helyzetet látják egyedinek.

Nem csak a meteorológiában, de a társadalomtudományokban is megjelenik eza tévedés: pl a z ún generációs probléma: mivel mindig úgy érezzük, hogy a mi általunk képviselt értékek a legmodernebbek és a leghelyesebbek, ezért általános vélemény, hogy a múltban élõk fejletlenebbek nálunk, de tiszteljük õket, a fiatal generáció meg mindig rosszabb, hanyatlik, butább, (pl sokszor hangoztatott téveszme: a mai fiatalok rosszabbak, tiszteletlenek, nem fociznak a téren, állandóan facebookoznak, buliznak, isznak, dohányoznak, stbstbstb)
Ráadásul az emberek memóriája is katasztrofális és féloldalas: a történtek nagy részét elfelejtik, a pozitív eseményeket megjegyzik, a negatívatak elnyomják, az elfelejtett idõszakra kiterjesztik az egyedi eseményeket.
Pl ha egy évtizedben 10 évbõl 9ben átlagos idõ volt, egyszer meg extrém, akkor az 40 év távlatából egyöntetûen extrémnek idézik fel (ég ha nem is szándékosan)
Ilyenkor szoktam emgkérdezni, hogy mondja el az illetõ, hogy milyen volt az elmúlt 5 hónap idõjárása, csak nagy vonalakban, de 10-bõl 10 még a jelen hónapra sem emlékszik.

Ez az általam annyit emlegetett BEZZEG RÉGEN MEKKORA TELEK VOLTAK! mondat.

Ezek a hatások begyûrûznek a tudományosság általános megítélésébe:
a tudomány rossz, mert nem értem!
A tudományos emberek érzelem nélküliek, mert nem foglalnak egybõl állást, hanem mérlegelnek
A tudomány konzervatív, nem engedi az innovációt, elfojtja a fejlõdést.

Mindegyik állítást már bõven megcáfolták, aki szeretné, kifejtem neki mindet.

Hogy jön mindez a hosszútávú elõrejelzéshez?

- a hosszútáv gyerekcipõben jár, kicsit túl is vállalja magát, mivel igény van a több hónapos elõrejelzésre, megpróbálja kielégíteni annak ellenére, hogy tudja, két héten túl gyakorlatilag nem tud többet nyújtani a véletlen tippelésnél
- a fent említett általános ismerethiány miatt a pozitív eredményeket nem lehet megértetni