A 2. eset és a Vojejkov-tengely kapcsolatát kissé még meg kell világítani.
A Mediterráneumba az északkeleti blokkoló AC délnyugati peremén "lecsúszó" izlandi-brit depressziók a Földközi-tengeren már mint mediciklonok jelennek meg, és nagyon gyakran (valószínûleg kellõ kontinentális hidegdepó esetén) kelet felé haladva teljesen le is fûzõdnek az izlandi minimumról. Ilyen esetben a mediciklon hideg, északnyugati szektorának peremén nõ a légnyomás, az északkeleti blokkoló AC mintegy "orrot növeszt" délnyugat, azaz az Északi-tenger, Brit-szk. irányába. Végül ez a nyúlvány találkozik a nyugati áramlási szalag hullámvetése által délnyugaton már elõbb létrejött anticiklonnal, vagyis az azori északkelet felé növesztett nyúlványával. Ezzel kész is az ék-dny tengelyû AC híd a szibériai és az azori maximumok között, azaz létrejött a Vojejkov-tengely. Ez mindenképp egy lehetséges mód a Vojejkov kialakulására (lehet, több is van)
Gyanítom egyébként, hogy nagyon jelentõs északkeleti hidegfelhalmozódás esetén a Vojejkov-tengely elõoldalán (dk-i peremén) délnyugat felé mozgõ igen hideg levegõ végül "becsorog" az azori anticiklonba is, délnyugaton is szokatlan lehûlést okozva. Ekkor jön létre a klasszikus Vojejkov-tengelynek nemcsak a szinoptikai, hanem a tényleges idõjárási képe: Közép-Európában tartósan rendkívül hideg, száraz idõ, szárazföldi hideg tartós beáramlása révén, és az óceáni légtömegeknek hosszas kizáródása által a kontinens belsejébõl. Vojejkov-szerû szinoptikai kép gyakran fellép, igazi Vojejkov-tengely azonban ritka!
Visszatérve az izlandi minimum aktivitásának kérdésére: nem szabad elfelejteni, hogy a hozzánk eljutó alacsony nyomású légtömegek, légnyomási depressziók valamilyen módon szinte kivétel nélkül az Atlanti-óceán térségébõl, az izlandi minimumból erednek.
Ezek adnak idõjárásunknak dinamizmust, egy jóravaló téli havazás, hófúvás nemigen képzelhetõ el nélkülük. Kellõ mennyiségûre növekedett északkeleti hidegtömeg esetén az izlandi minimumról "lecsúszott", lefûzõdött, ezáltal mediterránná vált ciklonok a legszebb havas, téli helyzeteinket szállítják (ld. 1969/70 -es tél)
Baj csak akkor van, ha túl erõs az észak-atlanti ciklonaktivitás, és/vagy hiányzik az északkeleti hidegtömeg és a hozzá tartozó blokkoló AC.
Véleményem az, hogy az idei telünk hátralevõ heteinek sorsát az dönti majd el, vajon elégséges lesz-e az északkeleti hidegdepó, fent tudja-e tartani kellõ fejlettségben az északkelet-európai AC-t. Ha nem, akkor sem fog az a magasnyomású képzõdmény felszámolódni, helyet adva újra a vonalzonalitásnak. Legvalószínûbben ilyen esetben is csak meghátrálna kelet felé az AC, de a nyugati áramlás hullámvetéséhez, északnyugati irányítás kialakításához így is bõven elég lesz. Ez persze nem jelent szép telet nálunk, az ország nyugati felén pedig végképp nem. Hiszen a lábas hideg ebben a helyzetben nem jut el hozzánk, helyette a brit-azori AC keleti peremén felváltva áramlanak be Közép-Európába az enyhe maritim, és a hidegebb maritim-poláris légtömegek. Záporos-hózáporos, mérsékelten enyhe-mérsékelten hideg idõ várna ránk gyakori erõs, délnyugat és észak között ingadozó irányú légmozgással. Ebben a helyzetben is lehet persze kifejezettebb teknõsödés, kialakulhat megfelelõ helyen med, amely tartósabb havazást, átmenetileg keletiesre forduló légmozgást is okozhat -de ez nem jellemzõ ebben a szituációban, ehhez szerencse kell.
A másik, 2. számú lehetõség realizálódása esetén elérne az északkeleti, kontinentális hideglevegõ, és mediciklonok is nagyobb valószínûséggel befolyásolnák idõjárásunkat. Akár olyan mediciklon-sorozat is lehetne, melyet tavaly télen okozott a blokkoló AC-csúszópálya felállás.
Egyelõre úgy látszik a modellfutásokból, mintha ez utóbbinak állna a zászló. De hangsúlyozom, ez a két helyzet, ti. csúszópályás északkeleti blokk, végsõ soron Vojejkov tipusú alaphelyzet és az északnyugati irányítású szituáció egymásba hajlamos átalakulni.
GFS úrtávlatban többször mutatott már félblocking felállást is.