Szép napot kivánok! nevet Mint alant emlitettem már, a naptevékenység erõsségét nem pusztán a napfolt(csoportok) számából kellene visszavezetni (mint ahogyan azt a szakemberek teszik), mert a folttalan napfelszini (fotoszferikus) területekrõl származnak a legerõsebb plazmafelhõ-kidobódások (Coronal Mass Ejections=CME), amire az elmúlt néhány - amióta a jelen napciklus aktivitásának másodmaximuma tart - hónapban bõven akadt példa. A koronalyukak zónáiból gyakorlatilag akadálytalanul kijutnak további plazmafelhõk, amelyek kedvezõ helyzetben kapcsolatba kerülnek a bolygó mágneses övezetével, majd a pólusoknál lejutnak a légkör alacsonyabb rétegeiig. Mindezek epizódszerû jelenségek, amelyeket a kutatók nem kalkulálnak az általános naptevékenység kiszámitásánál.
Ilyenképpen ha a napfoltgörbét az NAO- és az AO-indexekkel összevetjük, az eredmény tévútra vezethet. Vajon milyen eredményre vezethetne, ha a napfoltaktivitást a CME-kkel és a koronalyukak tevékenységével együtt elemeznék troposzférikus jelenségekkel, azok mérõszámaival?
Az NAO- és az AO-indexek nem feltétlenül kapcsolódnak a szoláris tevékenységhez. 1997/1998 telén a XX. század legerõsebb El Ninó-jelensége zajlott figyelemreméltóan magas NAO-indexekkel - a naptevékenység viszont akkoriban még alig éledezett az 1-1,5 évvel korábban tapasztalt napfoltminimumból.
A naptevékenység lassan tovább gyengül, amely döntõen meghatározhatja a következõ napok, esetleg hetek idõjárásának téliesre fordulását.