Meteorológiai esélylatolgatások
A drasztikus keleti parti hidegelárasztások láttán a télkedvelõ itt Európában ideges lesz, és joggal. Az majdnem holtbiztos, hogy az ilyen észak-amerikai hidegleszakadások "meghajtják" az izland környéki ciklontevékenységet, mely általában és legelsõ sorban nyugati, délnyugati légmozgásokat, enyhe óceáni légtömegek beáramlását jelenti az öreg kontinensen.
Mindamellett nem mindegy, hogy fenti áramlási rezsim mit "talál" Eurázsia nyugati részén.
Ha nincs jelentõs hidegfelhalmozódás Északnyugat-Eurázsiában, nincsen blokk, akkor az történik, amit december közepe óta látunk: klasszikus zonalitás, Európa délkeleti részén magas nyomású öv, északnyugaton ciklontevékenység, nagytérségi zonális áramlás.
ha ellenben van hidegfelhalmozódás és blokk Északkelet-Európában és Nyugat-Szibériában, már egész máshogy szól a nóta. Blokkoló északkeleti AC esetén szerintem 2 eset lehetséges.
1. Ha nem elég erõs a hidegdepó, akkor légtömegei nem jutnak el hozzánk, de közvetett hatást így is gyakorol a blokkolüó AC Közép és Nyugat-Európa cirkulációs viszonyaira. Az izlandi minimumhoz tartozó nyugati áramlási szalag ebben az esetben az északkeleti AC hátoldalán "kanyart vesz", és északra fordul. Ezáltal az egész szalag hullámot vet, Nyugat-Európa fölötti része is "felgörbül", ezért itt északnyugatira fordul az áramlás. A Brit-szk. fölött ennek kapcsán növekszik a légnyomás ("az azori kiterjeszkedik é felé"), ránk vonatkozólag kialakul a félblocking, északnyugati irányítás képe. Igen jellemzõ ez a figura enyhe, zonális telek második felében, mikor nem elégséges sz északkeleti hidegdepó, de a szibériai maximum valamennyire mégis megerõsödik februárra.
2. az északkeleti hidegfelhalmozódás jelentõs, és expanzív dny felé, ezért a blokkoló AC-t az atlanti légtömegek már csak délrõl képesek kikerülni. Ilyenkor jelentkezik a "csúszópályás mediciklonok" képe, amit jelenleg is mutatnak a modellek. Megjegyzendõ, hogy e két, közös mechanizmus által összekötött áramlási séma éppen közös eredeténél fogva váltogathatja egymást. Tipikus példája volt ennek 2012 februárja, mikor az északnyugati irányítást Vojejkov-tengely váltotta fel, majd újra ény-i irtányítás jött a tengely szétszakadásával.
Mindamellett nem mindegy, hogy fenti áramlási rezsim mit "talál" Eurázsia nyugati részén.
Ha nincs jelentõs hidegfelhalmozódás Északnyugat-Eurázsiában, nincsen blokk, akkor az történik, amit december közepe óta látunk: klasszikus zonalitás, Európa délkeleti részén magas nyomású öv, északnyugaton ciklontevékenység, nagytérségi zonális áramlás.
ha ellenben van hidegfelhalmozódás és blokk Északkelet-Európában és Nyugat-Szibériában, már egész máshogy szól a nóta. Blokkoló északkeleti AC esetén szerintem 2 eset lehetséges.
1. Ha nem elég erõs a hidegdepó, akkor légtömegei nem jutnak el hozzánk, de közvetett hatást így is gyakorol a blokkolüó AC Közép és Nyugat-Európa cirkulációs viszonyaira. Az izlandi minimumhoz tartozó nyugati áramlási szalag ebben az esetben az északkeleti AC hátoldalán "kanyart vesz", és északra fordul. Ezáltal az egész szalag hullámot vet, Nyugat-Európa fölötti része is "felgörbül", ezért itt északnyugatira fordul az áramlás. A Brit-szk. fölött ennek kapcsán növekszik a légnyomás ("az azori kiterjeszkedik é felé"), ránk vonatkozólag kialakul a félblocking, északnyugati irányítás képe. Igen jellemzõ ez a figura enyhe, zonális telek második felében, mikor nem elégséges sz északkeleti hidegdepó, de a szibériai maximum valamennyire mégis megerõsödik februárra.
2. az északkeleti hidegfelhalmozódás jelentõs, és expanzív dny felé, ezért a blokkoló AC-t az atlanti légtömegek már csak délrõl képesek kikerülni. Ilyenkor jelentkezik a "csúszópályás mediciklonok" képe, amit jelenleg is mutatnak a modellek. Megjegyzendõ, hogy e két, közös mechanizmus által összekötött áramlási séma éppen közös eredeténél fogva váltogathatja egymást. Tipikus példája volt ennek 2012 februárja, mikor az északnyugati irányítást Vojejkov-tengely váltotta fel, majd újra ény-i irtányítás jött a tengely szétszakadásával.