Itt inkább az lehet a mérvadó, amit Thermometer is írt: ha túl homogén a trópusok és a sarkvidék hõmérséklet-eloszlása (vagyis a szélességi kör mentén haladva a hõmérséklet alig változik a hosszúság függvényében), akkor a nyomási kép is ehhez igazodva a mérsékelt övben nyugat-keleti irányú izobárokat eredményez, amely as zonális áramlást erõsíti.
Megjegyzem: a ciklus egy ilyen tartósan fennálló helyzet esetén is le tud zajlani, csak a mostanában nálunk szokásossal szemben ez azt eredményezi, hogy a zonális szakasz husszabb, a többi rövidebb. A híres 2006-7-es télen is volt két ilyen gyenge hidegleszakadás tûlünk keletre.

Az már kicsit más téma, hogy hogyan tud kialakulni olyan tartós helyzet, amikor pl. az azori AC helyett egy Amerikától Iránig nyúló AC alakul ki, meg az izlandi ciklon helyett az északi-sarki ciklonrensdzer irányít Észak-Európában.

Thermometer hsz-ébõl:
"feltételezhetõ, hogy az amplitúdó növekedése lelassítja a nyugati áramlási szalagot, mégpedig minél nagyobbra növekszik, annál inkább." Pontosabban egy már zárt izobárokkal rendelkezõ ciklon dél felé, vagy anticiklon észak felé elmozdulása teszi ezt. Ezt mi le is vezettük (Környezeti Áramlásokon, amit nem Tél Tamás, hanem Jánosi Imre tartott, de nekik van errõl is egy könyvük, ami mostanában jelent meg: Link . Ezt is érdemes lehet elolvasni: Link Most nézem, hogy már BSc-n is tanítanak Kaotikus Mechanikát, pedig nekünk még nem tanítottak.).

"Ilyenkor mindenhol leszakad a hideg, számtalan hullám keletkezik a nyugati áramlási szalagon, de mind csökevényes marad." Van az a furcsa eset, ha egy hullámegyenletet megold az ember, akkor kijön egy olyan megoldás, ami hullámmegoldás, de mégsem hullám alakú, omega=0 sajátfrekvenciát ad eredményül. Ez a "transzláció", vagy más néven egyenletes mozgás (amikor a golyó a rugóval együtt elrepül). A polárfront ilyet "papíron" nem tud.

"A gyors zonális áramlás összehasonlíthatatlanul nehezebben fordul meridionálisra, mint a lassú!" Ez nem feltétlenül van így, jó ellenpélda erre 2004.11.19, ahol ez pár óra alatt megtörtént, de számos példát láttam már arra, hogy a zonális és meridionális irányítás közötti átmenet (a félzonális helyzet) 2-3 nap alatt lezajlott. Energetikai szempontból a mozgási energia forgási energiává alakulása nem ütközik elvi korlátba. Itt a frontogenetikus vektort kéne elõvenni (pl. Fisher Antal, 2011, Link , vagy Kiss Gyõzõ, 2012: Link ). Ezt nem ismerem annyira, így nem tudom biztosan, de ennek segítségével talán fel lehet írni energiafüggvényeket, melyek talán segíthetnek a blocking-hajlamra való hatás becslésében.