Ezen a ponton helyénvaló foglalkozni a zonalitás kérdésével, hogy helyesen ítéljük meg annak jelentõségét. Nemegyszer olvasok olyan véleményeket a fórumon, hogy: ameddig a szem ellát, zonalitás, nemigen lesz itt már tél!
Holott tudomásul kell venni, hogy a szinoptikai ciklusból következõen, meg a tényleges tapasztalatok alapján is, télen tartós meridionalitás, hidegleszakadás és elárasztás NINCS MEGELÕZÕ NYUGATI ÁRAMLÁS NÉLKÜL. (Természetesen lehetséges, sõt gyakori, hogy a nyugati áramlás csupán Európa északi részét érinti, fölöttünk zonális anticiklon helyezkedik el)
Ez még abban az esetben is így van, ha látszólag mindjárt északkeleti kontinentális hideg betörésével kezdõdik a fagyhullám. Tüzetesebb áttekintéssel ilyenkor is mindig megtaláljuk a nyugati légpályákat, melyek elõször északnyugatira, északira fordulnak. Azonban a sarki-tengeri légáramlás ekkor vagy gyenge, vagy tõlünk keletre helyezkedik el. Viszont eljön a mediciklonos fázis, és a déli ciklonok és az északi AC közös áramlásában kelet-északkeletrõl bezúdul hozzánk a hideglevegõ.
Erre egy példa a nevezetes 1993-as novemberbõl:

Link

Jól látszik a nyugati légpálya Észak-Európa fölött, valamint a zonális tengelyû AC ettõl délre.
A folytatás:

Link

Itt a lényeg az északi zonalitás északnyugatira fordulása, hidegáramlás tõlünk messze északkeletre. Hamarosan kiépül a hátoldali AC:

Link
Link
Link

Ennek az északkelet-európai anticiklonnak délkeleti peremén pedig felénk indul a kontinentális hideg. Végül beindul a mediterrán ciklontevékenység is:

Link

Egy szó mint száz: úgy tûnik, hogy az (északi) zonalitás a minket erõ hidegelárasztásnak SZÜKSÉGES feltétele. Úgy kell tekintenünk, hogy a "reménytelen" zonális idõszakokban "töltödnek fel a meridionalitás akkumulátorai", akkor gyûlik össze az az energia, ami majd a meridionális fázis mozgalmasságát adja.
Viszont tudni kell, hogy a zonalitás NEM ELÉGSÉGES feltétel a tartós meridionalitáshoz, a hidegelárasztáshoz. Ehhez megfelelõ hõkontraszt kell a nyugati áramlási szalag két oldalán. Légkörfizikai tény, hogy a polárfronti ciklonok kimélyülése, az áramlási kép tartós meridionálisra fordulása a hõkontraszt függvénye, megfelelõ hõkontraszt -télen sarki, szárazföldi hideg- híján a meridionális "próbálkozások" csíraállapotban elhalnak.
E ténybõl sok minden következik. Legelsõ sorban az a sokszorosan igazolódott tapasztalati szabály, hogy a zonalitás csak abban az esetben vetíti elõre a közelgõ erõs lehûlést, ha egyidejûleg tõlünk viszonylag kis távolságban nagyon hideg légtömeg helyezkedik el. Ha ilyen hidegtömeg található a közelünkben, a komoly hidegbetörés a közeljövõben elég valószínû. A nagy fagyhullámokat hozó telek, pl. 1978/79 és 1986/87 világosan mutatják a hidegfelhalmozódással egyidejû zonalitás prognosztikai jelentõségét. Egyben arra is példák, hogy még a legzordabb teleken is elõfordulnak megenyhülõ, zonális idõszakok, mint az eljövendõ hidegbetörések elengedhetetlen elõfeltételei. Az is jól látható, hogy zord teleken a zonális fázisok feltûnõen rövidek. E tény összhangban van az elmélettel, miszerint a meridionális váltáshoz megfelelõ hõkontraszt szükséges. Ha ti. tartósan közelünkben van a nagyon hideg légtömeg, akkor gyakran és rövid idõ alatt létrejön a kellõ hõmérsékleti differencia.
A zonális áramlási szalag hemiszférikus léptékû (noha végeredményben ezt is a különbözõ földrajzi szélességek eltérõ felmelegedése hozza létre, de itt az egész félgömb hõmérsékleti és bárikus viszonyai számítanak), ehhez képest a hõkontraszt kiélezõdése -rendszerint hidegmagok révén- "helyi" jelenség. Ahol körülírt területen erõsen lehûl a sarkvidék, ott meridionálisra vált a zonális áramlás, és leszakad a hideg. Ez megerõsíteni látszik azt a sejtést, hogy a hideg leszakadása szempontjából elõnyös, ha a hidegbázis térben inhomogén: környezetüknél jóval hidegebb "magokat" tartalmaz.
Ha a zonális áramlási szalagtól északra egyöntetûen nagy hideg volna, akkor a hideglevegõ mindenhol leszakadna, azaz sehol sem. Így feltehetõen a Szeke által vázolt állapot jönne létre gyors ciklonátvonulásokkal, tartósodni soha nem tudó hidegáramlásokkal.