A szinoptikai (Namias?) ciklus mindennapos, gyakorlati idõjárás-elõrejelzésre nem alkalmas, mert -ahogy többen is utaltak rá- lefolyása gyakran szabálytalan, ez egyes fázisok hossza tág határok között változik. Viszont a fázisok szigorú rendben követik egymást, úgy látszik, sorrendjük sohasem cserélõdik fel. Ez elég biztos támpont ahhoz, hogy nagy vonalakban felmérhessük a szinoptikai tendenciákat. A modellek bizonyos idõhatáron túl eléggé csaponganak, futásról-futásra lényegileg eltérõ áramlási képeket adnak. A hosszabb távú elõrejelzéssel próbálkozó látszólag ki van szolgáltatva annak, "mit dob a gép".
Éppen ez az állapot adja a ciklus értékét, ti. hogy van a kezünkben egy, a numerikus modellekétõl bizonyos mértékig eltérõ, de légkörfizikailag helytálló módszer, mellyel kritikát gyakorolhatunk egynémely modellfutás fölött. Ahogy Salo írta, képesek leszünk ezáltal kiszelektálni az "elszállt" verziókat.
Úgy látszik egyébként, hogy a ciklusnak van stabilan zonális, és stabilan meridionális része, azonban a fordulópont környékén instabilitás tapasztalható, az áramlási kép nemegyszer rövid periódusokban a meridionális és a zonális között ingadozik. A zonális fázis elején idõleges meridionális visszarendezõdés lehetséges, aminek a "hidegkedvelõ" ember elõszeretettel fel is ül. Ilyenre hoztam példát 1985 januárjából, -"amatõr" pályafutásomnak egyik nagy, de annál tanulságosabb csalódása volt. A ciklus így indult:

Link
Link

Déliesre forduló áramlás, a kezdeti zord hideg jelentõs enyhülése jellemezte ezeket a napokat. A folytatás viszont ilyen lett:

Link
Link

A meteorológiai intézet azt jelentette, hogy erõs északnyugati áramlással ismét igen hideg levegõ indult meg a Kárpát-medence irányába. A "hidegkedvelõ" ember felsóhajtott, hogy nincs vész, az enyhülés csak eddig tartott. A "hidegkedvelõ" ember akkor még nem tudta, hogy ha egyszer megingott a meridionalitás és új ciklus kezdõdött, akkor tartós észak-északkeleti hidegáramlás jó ideig nem lehetséges.
S valóban, a folytatás így alakult:

Link
Link

Már ott volt megint a fránya nyugati áramlás...
A hideg huzamosan csak február 2. után tért vissza. Egyébként ez a ciklus kegyesen rövid volt, köszönhetõen annak, hogy azon a télen nagyon "befészkelte" magát Európába a kontinentális hideg, a fagyos légtömegek mindvégig a közelünkben maradtak. Átlagos esetben az általános megenyhülés, a nyugati áramlásos korszak kezdetétõl 3-4 hét is eltelhet, míg stabilan visszatér a sarki-szárazföldi hideg. Kifejezetten enyhe télen pedig az elõoldali-zonális fázisok nagyon hosszúak, a hideg "próbálkozásai" csökevényesek, tiszavirág életûek.
Erre a kérdésre a késõbbiekben vissza fogok térni.

Nézzük a fentiek ellentettjét, a zonális fázis végi átmeneti visszarendezõdést. A példa 2005 januárjából való. A kiinduló zonális áramlási kép:

Link

Az "elõfutár" meridionalitás kialakulása a fordulópont környékén:

Link
Link

Ez azonban gyorsan elõoldali pozicióba megy át:

Link

Ennek meg az enyheség kedvelõje örülhetett volna meg, mondván: milyen hamar visszajött a délnyugati áramlásos éra!
Visszajött, de csak pár napra. Aztán ez lett:

Link
Link

Végül ilyenné fajult a kép:

Link
Link

Mediciklonos hóvihar, hideg...

Szóval, a hosszú ideje tartó, "érett" zonalitás végén is csak átmenetiek a visszarendezõdések a déli és nyugati áramlás irányába.