December eleje már olyan közel van, hogy prediktor nélkül is megfogalmazhatunk bizonyos feltevéseket a hónap idõjárásával kapcsolatban. Erre fõként a hõcsere ciklus (nevezhetnénk szinoptikai ciklusnak is) fázisainak többé-kevésbé szabályos egymásutánisága ad lehetõséget.
Régi megfigyelésem, hogy a téli idõszak (melybe már november is beleértendõ) makroszinoptikai történései leggyakrabban, szinte törvényszerûen egy jól megfogható séma szerint követik egymást. Többször is írtam már errõl, de prognosztikai jelentõsége miatt nem árt ezúttal is szemügyre venni a ciklus szerkezetét. A ciklus kezdõpontját helyezzük arra a szituációra, mikor Közép-Európát hosszasabb hidegelárasztás, emellett esetleg mediciklonos csapadékhullás után hideg levegõvel kitöltött anticiklon fedi. Az elsõ lépés az, hogy nyugat, északnyugat felõl (azaz az Atlanti-óceán irányából) cikloncentrum(ok), alacsonyabb légnyomás kezd megközelíteni minket. Ekkor az említett hideg AC nyugati oldalára kerülünk, az áramlás déliesre fordul fölöttünk. Kezdetben csak a magasban, késõbb a talaj közelében is jelentõs enyhülésre kerül sor. Érdekes, hogy az elsõ ciklon átvonulása után nemegyszer ismét északnyugatira, északira vált az áramlás, ezzel kisebb-nagyobb (rendszerint kisebb) mértékû lehûlés is érkezik -mintha vissza akarna állni a meridionális cirkulációs rend. Azonban, bármilyen elképesztõ, az idõjárás ilyen esetben mintegy "érzi", hogy az alapvetõ folyamatoknak más irányba kell haladniuk: a meridionalitás irányába való visszafordulás a hosszadalmas hideg idõszak után MINDIG ÁTMENETI, rövid idõtartamú. Hamarosan újra elõoldal következik déli légmozgással, a magasban nagy hõmérséklet-emelkedéssel. Majd ezen prefrontális idõszak után nyugat felõl megérkezik a hidegfront, a szél nyugat-északnyugatira fordul, a csapadék megszûnik, a felhõzet gyorsan csökken. Végül kisüt a nap, alapvetõen napos idõ köszönt be. A nagymértékû enyhülés a talajon éppen ekkor következik be. Tavaszias, 10 fokot megközelítõ, vagy meghaladó maximumok gyakoriak, legalábbis a nyugati országrészben. Ezenközben a légnyomás erõsen emelkedik. Nemegyszer kifejezetten anticiklonális intermezzó áll elõ, 1-2 csendes, esetleg ködös nappal. Azonban a magas nyomás átmeneti, hamarosan megérkezik az újabb frontelõzõ déli áramlás, majd a soron következõ hidegfront nyugatról. Ez aztán többször is megismétlõdhet: közben jellemzõ módon egyre mélyebbre száll a légnyomás a frontok elõtt. A délkeleti, déli áramlású prefrontális szakasz veszít jelentõségébõl és hosszából, a frontok után viszont egyre jobban északnyugatira fordul, s mind viharosabbá válik a szél. Ezekkel a hidegfrontokkal kezdetben sarki-tengeri levegõ érkezik, mely a talaj közelében elég enyhe. Végül azonban a makrocirkulációs kép kezd meridionálisra váltani, és az egyik hidegfront után tartósabban északnyugatira, északira fordul az áramlás. Ezzel mind hidegebb levegõ áramlik be kezdetben záporok, késõbb hózáporok kíséretében. A hõmérséklet a talajon is csökken, a légnyomás erõsen emelkedik. Ezután szokott mediciklon képzõdni tõlünk délre, de ez nem szükségszerû. Végül kialakul a hideglevegõvel elárasztott területen a fentiekben említett anticiklon, és kezdõdik minden elölrõl. Persze, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a ciklus korántsem mindig zajlik szabályosan: a fázisok aránya nagyon eltérõ lehet, stagnálás is bekövetkezhet egyes stádiumokban. Sõt, nagyon rövid ideig "retrográd" mozgása is elõfordul a folyamatnak. Mégis, nagy vonalakban így fest a téli szinoptikai ciklus, és alapvetõ fázisai SOHASEM CSERÉLÕDNEK FEL EGYMÁSSAL.
Úgy látom, jelenleg egy "klasszikusan" szabályszerû szinoptikai ciklus zajlik. Október elején megtörtént a hidegelárasztás, a sarki-kontinentális levegõ beáramlása után felépült az AC felettünk, majd elõoldali helyzet következett. Nem maradt el az egyébként korántsem minden esetben jelentkezõ átmeneti meridionális visszarendezõdés (csak ennek keretében akkor Nyugat-Európát árasztotta el a hideg) Ezután hosszas elõoldali pozició következett enyhe, napos, "indián nyár" stílusú idõjárással. Majd a zonális fázis, tartós nyugati áramlás elsõsorban tõlünk északra, de idõnkénti "levágódásokból" nálunk is elõfordult alacsony légnyomás, jelentõs esõ a legutóbbi idõszakban. Mindez jelzi a soron következõ etap, az alacsony nyomású zonalitás elérkeztét. Az áramlás mindinkább északnyugatira fog váltani, ennek már vannak is jelei a GFS által mutatott félblockingok képében. A változás elkerülhetetlen, és véleményem szerint 2-3 héten belül "kifutja magát" Alapvetõ átalakulás fog beállni a makrocirkulációban: a zonális áramlási kép -talán több lépcsõben- meridionálisra vált, az eddigieknél jóval hidegebb légtömegek árasztanak el minket. Alkalmasint mediciklon is képzõdik, ennek ránk gyakorolt hatása a szokásos módon most még megjósolhatatlan. A fordulat idejét november utolsó dekádjára, illetõleg december elsõ napjaira teszem.
A szabályos szinoptikai ciklus, "jól megérett" zonalitás után beáramló hideglevegõ "maradra jön" -azaz, hosszabb hideg idõszak szokta a kezdetét venni ezzel. Ezért én arra tippelek, hogy december elsõ fele alacsony hõmérsékletû (ezzel együtt esetleg havas) lesz. Hogy késõbb hogy alakulnak a dolgok, arra most még nem latolgatnék. Mindenesetre csaknem bizonyos, hogy az idei tél nem enyheséggel kezdõdik majd.