Megjöttünk a jégről.kacsint

Tegnap már a kémeink jelentették, hogy Csopak felé széles rianások vannak és nem lehet átjutni, de az eltökéltségünk olyan jelentős volt, hogy azért úgy gondoltuk, egy próbát megér. 
Sajnos igaza lett a felderítőknek. Kb. félúton, vagy valamivel előbb olyan széles szabad illetve alig befagyott rész van, aminek az áthidalására még nem gyártották le a megfelelő hosszúságú fémlétrát.nevet Ezen felül is sokfelé van régebbi és friss rianás, amelyeknek a nagy része átléphető illetve létrával áthidalható volt, de ezekkel a résekkel az lett a gond, hogy visszafelé már némelyik jelentősen kiszélesedett, így keresgélni kellett a helyeket, ahol visszatudunk jutni. Miként látható: végül sikerült.kacsint

Összefoglalva: sajnos ez messze nem olyan jég, mint a 2017-es volt, amilyen sok évtizedenként fordul csak elő. Nehezebben járható (vagy csak én öregedtem meg ennyire, ki tudja....), sok rianással és lassan mozgó nagy jégtáblákkal jellemezhető a parttól 1 km távolságtól befelé. Klasszikus felszereléssel esélytelen volt az átjutás, talán ha ifjúkoromban alkalmazott módszerrel (kétszemélyes kajakokat magunk után húzva, ahol szükséges, ott ezekkel a nyílt felületeket inuit módravidám leküzdve) mentünk volna, akkor sikerül, de azok az évek sajnos már rég elmúltak, hogy én a kajakba beugráljak és a következő jégtáblán meg kipattanjak.szomoru
Így meghátráltunk, hazafelé kerülgettük a szélesedő szabad vízfelületeket, mértünk több helyen is jégvastagságot (nagyrészt 10-15 cm), dumáltunk, élveztük a téli Balatont és mérgelődtünk, hogy nem tudott még nagyjából 5 napig ilyen hideg lenni, hogy a most még szabad vízfelületek is átjárásra alkalmasra befagyjanak.
Szép volt, jó volt és nagyon remélem, nem kell újabb 9 évet várni arra, hogy -még ha sikertelen lett is a mai-, de egyáltalán szóba kerülhessen 10 km gyaloglást követően egy forralt bor elfogyasztása Csopakon.