Meteorológiai társalgó

Mivel már túl sokat dumáltam, így csak gyorsan pár helyettem beszédes kép, itt-ott rövid megjegyzéssel, a január 14-i erdő bejárásról két főmérnökkel és egy erdészetvezetővel, valahol a Börzsönyben....500 méter szint körül volt a legmagasabb pont, ahova felmentünk. A képek nyersek, úgy, ahogy készültek.

Levontuk annak a 4 órának a szakmai tanulságát: végre, 5-6 év küzdelem után, igazi téli pihenőn, mély nyugalomban van az erdő, ahogy ilyenkor kellene mindig, van - ha egyenletesebb olvadás lesz, reméljük majd csak, akkor amikor annak természetes ideje eljön a tenyészidőszak kezdete előtt - elegendő hóban tárolt vízkészlet és, hogy elfelejtettük már mi is, hogy milyen is valójában a tél....minden mesebeli esztétikum értékével együtt...milyen az amikor igazából semmi különös nincs Börzsöny szinten, csak minden a helyén van...az évszakos rend szerint...hajrá Tél, nagyon kell!!

A profi...Dobó István váci erdészetvezető...a kiszemelt kiindulási pontig nyílegyenes, meredek erdészeti útnyiladékon kellett feltiplizni...ez egy jobbos kanyar után direktbe neki vág a nyeregnek..alig 650 méter hossz alatt 110 méter szintet emelkedik...ezzel még nem lenne baj, a japán technika csodákra képes, de már minden terepfokozat füstölt a 25 centis hóban, ami az északi fekvés miatt alá is volt jegesedve..de, hogy jó legyen, az út nyiladékba, pont középen van egy jobbos fél "S" törés, pont ott ahol nyomni kell a gázt, mert ott akadunk el...azt, hogy sikerült bevenni, úgy, hogy közben az útra merőlegesen keresztbe driftelt két 25 cm-es átmérőjű cser között a 2,5 tonna, a durva téli terepgumikkal máig fogalmam sincs...vezettem eleget hasonló monstrumot,de itt az én tudományom elakadt volna, a géppel együtt az biztos...ez is csak jelzi, hogy hiába a technika, mégis az ember fogja a volánt...(videózni nem lehetett, mert két kézzel fogtam a majrévasat