Nagyon jó írás, érdeklõdéssel olvastam. Annál is inkább, mert a 90-es évek eleje óta különös gonddal figyelem az õszi és a téli idõjárás összefüggéseit, és pusztán a nyers megfigyelés alapján nagyon hasonló konklúzióra jutottam. Következtetésem az volt, hogy a magasnyomású, délies légáramlású, száraz és túl meleg õszelõ általában zonális, enyhe télközepet von maga után, míg a fenti idõszak a ciklonális-hátoldali, hûvös, nedves volta rendszerint blockingos, hideg decemberrel, kora januárral jár.
Az 1990-tõl napjainkig terjedõ idõszakban ez az összefüggés szinte kiáltóan feltûnõ volt.
Iskolapéldája a fentieknek két év: 2000 és 2001. Túl azon, hogy egymást követõ évekrõl van szó, a szeptemberek és velük összefüggésben a decemberek, teljesen ellentétes jellegû idõjárást hoztak 2000-ben és 2001-ben.
Fussuk át a makroszinoptikai képeket a mondott idõszakokban, 5 naponként.

2000 SZEPTEMBER:
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

2000 DECEMBER:

Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Nézzük ezek után a következõ évet.
2001 SZEPTEMBER:

Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

2001 DECEMBER:

Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

A képek magukért beszélnek. Természetesen megpróbáltam magyarázatot találni a megfigyeltekre, még jóval azelõtt, hogy a szóban forgó prediktorról tudomásom lett volna.
A jelenséget a sarkvidéki hidegbázis felépülési, ill. regenerálódási hajlamának különbözõségére, s a Namias ciklusok ezzel összefüggõ, eltérõ lefolyására vezettem vissza.
Ennek alapján megkülönböztettem 1. típusú, lassan felépülõ, hidegleszakadások után rosszul regenerálódó hidegbázist hozó õszi-téli idõszakot. Valamint 2. típusú, gyorsan és nagyra kiépülõ, jól regenerálódó hidegbázissal jellemezhetõt.
Ez szigorúan hipotézis, de támogatja az a különös megfigyelés, hogy 1. típusú években késõ õsszel nagyon gyakran elõfordul egy átlagosnál jóval hidegebb epizód, idõ elõtt beköszöntött télies idõvel, mely feltûnõ ellentétben van az addigi száraz, meleg, nyárias õsszel.
Mindenesetre, lehet valami összefüggés a sarki hidegtömegek viselkedése és az AO között. Az AO és a szeptemberi idõjárás összefüggése világos: az erõsen ciklonális, hideg szeptember valószínûleg alacsony, míg a magasnyomású, száraz, meleg szeptember magas AO indexértékkel jár. A blockingos ill. zonalitásos tél AO-val való összefüggése szintén jól ismert.
A következõ gondolat, hogy a prediktor a1xPano és az a2xHexp eleme vajon teljesen független-e egymástól. Ezek görbéire nézve ugyanis látszik valamekkora korreláció. Lehetséges, hogy az elsõ elem által kifejezett légnyomás-eloszlás valamiképp befolyásolja az Észak-Eurázsiát elérõ nedves légtömegek mennyiségét, ezen keresztül az ottani hókiterjedést -azaz a második elemet.
A szibériai hókiterjedtség egyébként is érdekes kérdés. Ha az ezt leíró görbére nézünk, azt látjuk, hogy a hullámhegyek és völgyek szinte évenként váltakoznak, nagyon gyors az átmenet e két állapot között. A meredeken fel és lemenõ szakaszok legfeljebb 2, ritkán 3 évre terjednek ki. Másrészt, adott az a megfigyelés, hogy nálunk az átlagosnál sokkal hidegebb, zord telek nagyon gyakran párosával lépnek fel, a harmadik tél ilyenkor vagy kifejezetten enyhe, vagy legfeljebb átlagos hõmérsékletû. Másik oldalról: a nagyon enyhe telet sokszor 1-2, közel átlagos hõmérsékletû követi, majd egy kifejezetten hideg tél jön. E megfigyelések arra látszanak mutatni, hogy a mi telünk milyenségét alapvetõen befolyásolja az észak-ázsiai hófelhalmozódás.
Különös az a tény, hogy a szibériai téli hókiterjedésnek egy bizonyos évben tapasztalható mértéke valamiképp hatással van a következõ év hókiterjedésére (és ezen keresztül a mi telünk minõségére). Azért különös, mert Észak-Eurázsiában a téli hótakaró nyárra maradéktalanul elolvad, ezért "memóriahordozóként" nem jön szóba. Áthidaló megoldásként felmerül, hogy hó elolvad ugyan, de a talajfagy átvészelvén a meleg idõszakot, az õsz elérkeztével hatással lehet a terület lehûlésének mértékére, gyorsaságára. Elképzelhetõ olyan ciklus, aminek során kezdetben a viszonylag enyhe, de nagyhavas szibériai tél oda vezet, hogy a vastag hótakaró fölött végül kiderül az ég, és a megnövekedett kisugárzás az átlagnál jóval alacsonyabb léghõmérsékletet eredményez. Az enyhe tél tehát könnyen az ellenkezõ végletbe fordulhat.
A zord idõ viszont kiterjeszti az örök talajfagy határát, mely a következõ 1-2 évben gyors õszi, tél eleji lehûlést, rapidan kiterjedõ hideg AC-t eredményez. Az anticiklon következtében kevesebb hó esik, mely egy idõ után a nagy lehûlések ellen dolgozik -és így tovább.
Nem kezeskedem arról, hogy ez a "hóciklus" mûködik is, mindenesetre a kisebb és nagyobb szibériai hókiterjedések (ill. a mi hideg és enyhe teleink) váltakozása elég jól illeszkedik ehhez az elképzeléshez.