Ötletem ugyan nem nagyon van, de nekem is ez jutott eszembe. Ugye a jól mûködõ modellek le tudják modellezni a Namias-ciklust, mivel ez a ciklus a légköri kormányzó egyenletrendszerben benne van (tehát nem csatolási mechanizmusok többé-kevésbé szabályos váltakozása). A ciklusnak ez az eleme (pontosabban ez ugye a váltás a következõ cikluselembe) következik, így nem meglepõ, ha a modelleken ez jelenik meg. Illetve pont ez az, amiért meglepõ, ha 384 órán át egyáltalán nem mutat váltást a fáklya egyetlen tagja sem, ráadásul több futásban.
Azt tudjuk, hogy a ciklus eleminek idõtartama elég nagy szórással tud változni. A modell számára az igazi nehéz feladat éppen az, hogy a következõ váltást megfogja. Ha azt adja, hogy a következõ váltás 384 órán belül képtelenség, ott a modellel lehet a baj.

A dinamikai ok - tudomásom szerint - a következõ:
Amikor a Namias-ciklus vége felé járunk, akkor a polárfront nem zárt, hatalmas állóhullámok vannak rajta. Ahol hullámhegy van, ami egy AC-t kerül északról, ott az AC déli oldalán retrográd áramlás jelenhet meg (pl.), de összességében is olyan a kép, hogy a ciklonok és az anticiklonok önállóan élnek, gyakran maguk körül zárt "futóáramlással" rendelkeznek (bár ez a "futóáramlás" azért messze nem közelíti meg a poláris jet sebességét). Ekkor már az észak-déli hõkontraszt nagyjából kiegyenlítõdik, és emiatt a ciklonok, anticiklonok gyengülnek. Szoláris hatásra pedig a "nulláról" újra elkezd megnõni a hõkontraszt, a polárfront regenerálódik.
Hogy most mi van, azt pontosan nem tudom, érdekes lehet tudni, hogy konkrétan mi késlelteti a Namias-ciklus 3->4 átmenetét. Arra gyanakszom, hogy a ciklonok, anticiklonok szeretnek É-D irányban hosszan elnyúlni (ez azért van amúgy, mert a ciklon olyan nagy, hogy a Coriolis-erõ északon nagyobb, mint délen, és ezért a geosztrofikus szél pályája ellipszis alakú lesz). Ha ez bekövetkezik, akkor a hideget és a meleget is a szokásosnál jóval messzebbrõl szippantják be, és ha azok elfutnak egymás mellett, akkor meridionális hõkontraszt tud kialakulni, sõt, a hideg és a meleg egymás körül pöröghet is egy darabig (ez van most is, ld. finn kánikula). Ugyanis egy darab ciklon nem tud akkorára nõni, hogy két ekkora méretû légtömeget egymásra emeljen. Ezért mindaddig folyamatos lesz a ciklogenezis, amíg a hõmérséklet ki nem egyenlítõdik. (Szerintem.)