A járdák sózása elvileg már évek óta tilos, ennek ellenére boldog-boldogtalan tonnaszámra szórja, és láthatóan senkit nem érdekel a tiltás. A napokban egy helyi Facebook-csoportban olvastam, hogy nagy volt az egyetértés: ment a szidalmazás a „sok hülyére”, akik nem képesek lesózni a járdákat. Én viszont pont az ellenkezőjét tapasztalom. Sok helyen egyszerűen lusták lapátolni, inkább zsákszámra öntik a sót, még pár centi hó esetén is. Az eredmény: sókásán kell átgázolni rengeteg helyen.
Tegnap például szembejött velem egy srác a Sparból kifelé, és semmi más nem volt nála, csak 8–10 darab, Horváth Rozi-féle kilós só. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy hány főre és mekkora kondérban készül a hétvégi gigantikus húsleves. A környéken gyakorlatilag kifosztották a boltokat, sót egyáltalán nem lehet már kapni.
Az utak sózásával sem értek teljes mértékben egyet. Nem esik jól, amikor előttem halad a szóróautó, és hallom, ahogy a rengeteg sószemcse felverődik az autóm aljára. Utána mehetek alvázmosásra. Láttam nem egyszer olyat is, hogy hó egyáltalán nem esett, csak eső, de akkor is szórták. Ennek mi értelme?! Jó minőségű, nem özönvíz előtti téli gumim van. Ha választhatnék, sokkal inkább autóznék lassabban és óvatosabban a hóban, mint hogy szép lassan szétrohadjon az autóm alváza a sózás miatt. Jó, nyilván az ónos eső, meg a tükörjég más. A gond, hogy nem csak akkor sóznak. Bár még akkor is lennének más alternatívák. Ehhez képest sokaktól azt hallom, hogy hiányolják a sózást – számomra ez teljesen érthetetlen hogy lehetnek ennyire szűklátókörűek az emberek.