"Egy nehezen karakterizálható de alapvetõ makrováltás történt okozva az arktikus légtömeg hirtelen kiterjedését" Jó szemû észrevétel!
Elõször kialakul egy jól fejlett hidegmag, majd visszatérõen az a makroszinoptikai helyzet (ék alkú grönlandi-skandináv AC, elõtte félholdképû alacsony nyomású mezõ Északkelet-Európától Közép-Európán keresztül az atlanti partokig) mely -úgy tûnik- a legerõsebb hidegbetöréseket, legnagyobb havazásokat gyakran elõzi meg.
Ez a kép egyébként sem gyakori, márciusban pedig végképp nem az. Speciális szinoptikai "korszakba" léptünk, tessék észrevenni.
Az okokat már megpróbáltam elemezni a Társalgóban. A télen többször, s elég hosszú ideig uralkodott a következõ elrendezõdés: blokkoló skandináv AC, délnyugati peremén ény-dk irányú "csúszópálya", melyen az Izland környéki ciklonok a Mediterráneumba "süllyednek le", végül "beszorulnak" az észak-európai anticiklon alá, mint mediciklonok. Ezért volt nálunk mediterrán ciklon dömping a télen. A "csúszópálya" azt eredményezi, hogy az alacsony nyomású, enyhe, páradús észak-atlanti légtömegek délkelet felé mozognak, és nem a Barrents és Kara-tenger irányába, mint északi zonalitás esetén. Ennek egy következménye lehet csak: hosszas fennállás esetén a "fûtés" nélkül maradt jeges-tengeri területek erõsen lehûlnek -épp ott, ahol a hidegmag képzõdött. Nagy valószínûséggel hozzájárult a hirtelen, nagy változáshoz, nagy hidegfelhalmozódáshoz a Kara-tenger erõs befagyása, mely évek óta nem volt tapasztalható (a tengervíz alulról melegítõ hatásának kikapcsolása révén)
A hidegfelhalmozódás késõbb erõs ciklogenezist indított be a szóban forgó sarkvidéki régióban, ezért a skandináv AC ék alakúvá lett. Talán éppen a fentebb taglalt mechanizmus a szülõje a legerõsebb európai hideghullámoknak.
A szituáció kifejlõdésének elindítója elképzelésem szerint a tartósan nyugat-délnyugat felé csúszó, elég nagy mennyiségû szibériai hideg légtömeg, mely a masszív skandináv blokkoló AC-t generálja és fenntartja.
Mi következik mindebbõl a jövõre nézve? A téli szibériai légnyomási maximum (hideg légtömegeivel egyetemben) lassan elenyészik, de néhány hétig még számolhatunk a hatásával. A blocking gyengülésével majd egyre inkább északkelet felé sodródnak az enyhe atlanti légtömegek, épp a hidegmag irányába. Ennek hideglevegõje elõbb-utóbb visszaszorul, eltûnik, azonban véleményem szerint ez nem lesz gyors folyamat. Meglátásom az, hogy a sarki hidegbetörés még áprilisban, esetleg május elején is "visszaköszönhet" Persze, egy-egy lehûlési periódus között lehet akár kora nyárias meleg, azonban a hirtelen, erõs lehûlés Damoklész kardjaként a fejünk felett fog függeni még jó darabig.
Ami a májust és a nyarat illeti, én nem merek jóslásokba bocsátkozni.Hogy a mostani szokatlan szinoptikai helyzetnek idõben mennyire terjednek majd a kihatásai, elõre nemigen látható.