Fizikusként egy apró szõrszálba belehasogatnék:
"Newtoni fizika-> Relativitáselm->kvantumfizika"
A kvantum és a relat. egymástól függetlenül alakult ki, ráadásul a kvantum volt elõbb (1900, Planck vs. 1905, Einstein). Ha nem csalnak az ismereteim. A kvantumot relativitáselmélet nélkül is be lehet vezetni, nyilván Planck is így csinálta.
Persze, Michelsonék még elõbb voltak, õk fedezték fel, hogy "nincs éterszél" (az addig feltételezett, világûrt kitöltõ és a fényt közvetítõ éterhez képest a Föld sebessége mindig nulla - ez Dopplernek mondott ellent), s ezt "kellett" valahogy megmagyarázni. Erre jött az ötlete Einsteinnek, megihletve még Minkovszkij által, aki addigra már kidolgozta a téridõ geometriáját (csak akkor még nem tudta, mire lesz jó).
Persze fokozhatnánk:
hiszen a spínt is már korábban fölfedezték (Germer?), ennek köszönhetjük, hogy a forgatások ábrázolásaiból nem dobták ki a feles indexû ábrázolásokat (amik 2pi szögû elforgatásra középpontos tükrözést adnak). Csak õk meg azt nem tudták, hogy amit csinálnak, az kvantummechanika.
Sõt, Maxwell az elektrodinamikát eleve relativisztikusan írta föl, csak akkor ezt még nem tudta, mert klasszikusan is ugyanazok az egyenletek jöttek ki.
Érdekes dolgok ezek: volt, hogy elõbb volt a rendszer, aztán a jelenség, és volt, hogy fordítva. Pl. a részecskefizika standard modellje, már rég óta kész a száz elemû struktúra, de a Higgs-bozont csak most fedezték föl, a gravitont meg még jó ideig nem is fogják.
Newton elõszeretettel használta a tömegpontot, de csak absztrakt értelemben. Dirac aztán bevezette a tömegpont "matematikai" függvényét (ami azért kellett, mert a kvantummechában az anyag hullámfüggvények végtelen sora), ami mindenhol nulla, csak a nullában végtelen, és az alatta lévõ terület 1. Persze a matematikusok kiröhögték õt ezért. De Dirac olyan sikeresen magyarázott mindenféle furcsa jelenségeket, hogy a matekosok megunták, és kidolgozták a disztribúcióelméletet (természetesen Neumann János járt ebben az élen).
Mi mindebbõl a tanulság? Az, hogy MINDENNEK VAN ÉRTELME. Planckot is kiröhögték, Einsteint meg senki nem értette. Aztán hol tartunk most?
Ha mindig minden próbálkozást értelmetlennek tartanánk, és elvetnénk csak azért, mert most éppen nem sikeres, akkor valószínûleg ma is lapos Földön élnénk, és nagyi fájós derekából jeleznénk elõre az idõjárást.
(Jó hosszan sikerült átvinnem a gondolatmenetet zavarban nevet ).