A numerikus modellek megalkotása az egzakt tudomány egyik legnagyobb fegyverténye, véleményem szerint jelentõsége a fehérjeszintézis gén-kódjainak megfejtéséhez mérhetõ. Hogy egy példát mondjak: régebben csak tippelni tudtam arra, hogy alakul a légnyomás a következõ néhány órában, vagy a következõ napon. Én megsaccoltam az értéket, a tendenciát -aztán lett, amilyen lett.
Most megnézem a GFS-t, vagy az ECMWF-t, vagy bármelyik másik modellt: pár nap idõtávban holtbiztos az az izobár lesz felettünk, amit mutatnak. Ugyanez vonatkozik a T850-re, vagy a magassági áramlások irányára. Hogy ezeket ilyen pontosan lehet elõre tudni, egészen szédületes dolog.
Szerintem sokan nem is tudják a fórumtársak közül, mekkora tudomány, milyen szellemi erõfeszítés van a mögött az információ mögött, melyet nap mint nap magától értetõdõ természetességgel használnak.
Azok a fizikai összefüggések, melyeken a numerikus modell alapul, régóta ismertek. A differenciálegyenleteket talán már 100 éve felírták, csak megoldani nem tudták õket megfelelõ számítási kapacitás híján. Ahogy Vissy Károly írta nagyon szemléletesen Meteorológiai iskolájában (aki nem olvasta még, annak ajánlom figyelmébe), olyan töméntelen számítást kell elvégezni, hogy mire ez kész lenne, rég túl lennénk azon az idõponton, amire a számítás vonatkozik. Olyan ötlete is volt valakinek, hogy stadionnyi ember számoljon, és ezek mindegyike csak egy mûveletet végezzen el. A stadion közepén állna a NAGY METEOROLÓGUS, aki mint a karmester, vezényelné a számolókat. Ilyen módon idõre elkészülnének a számításokkal. Mondanom sem kell, ez a különös emberi "computer" sohasem valósult meg.
Megoldást csak az elektronika, a digitális technika, az egyre fejlõdõ számítástechnika hozott a kérdésben.
Minden nagyszerû találmány, újonnan feltalált elv vagy technika esetében az ember roppant örömmel fedezi fel, hogy a dolog erre is, meg még arra is, sõt, amarra is jó (amire esetleg nem is gondolt kezdetben) Hogy mire nem jó, az csak késve, s persze sokkal kisebb lelkesedéssel szokott kiderülni. Az elméleteket, a technikai megoldásokat hajlamosak vagyunk abszolutizálni.
Senki sem örül annak, hogy amilyen pontos, megbízható a modell mondjuk, 156 óra idõtávon belül, éppen annyira megbízhatatlan és kétes, mondjuk, 300 óránál -pedig, sajnos, ez a helyzet. Ez ennek az egyébként remek módszernek a nagy hiányossága és korlátja.
Hosszabb idõtávokra történõ elõrejelzésre jelenleg nincs a tudománynak módszere. A nyugati civilizáció emberének viszont nem az a reakciója eme tényre, hogy széttárja a karját és azt mondja: nincs, hát nincs... Ha így gondolkodott volna a természettudomány, akkor még mindig gõz hajtaná a kocsikat, és nem lennének repülõgépek.
Teljesen természetesnek tartom ilyen körülmények között, hogy akár amatõrök is törik a fejüket, megpróbálják áttörni az elõrejelzés idõ-limitjét.
Nekem nem tetszik az a harcos ortodoxia (félre ne érts, nem rólad van szó, általánosságban beszélek), hogy csak a numerikus modell lehet érvényes -az ezen túlmenõ latolgatás tudománytalan és marhaság.
A történelem ismeretében biztos lesz ennek a módszernek javított változata, vagy talán teljesen más alapelven nyugvó elõrejelzés -kérdés, hogy mikor.