Meteorológiai társalgó

Ma (azaz tegnap) nagyobb erdőterületet tudtam bejárni fenn a hegyen a délután és az alkonyat, este során. Szépen rám is sötétedett. Nincs is annál szebb ilyenkor -  de csakis az adott terep jó ismerete, megfelelő felszerelés és kellő téli túrázási, erdőjárási gyakorlati tapasztalat mellett -   mint a mínusz 10 fokban, a csillogó porhóban gázolni, miközben az ember feje felett az Orion a Jupiterrel karöltve vonul az égbolton.
De! Röviden és összefoglalóan: a Börzsöny nem játszótér, ha végre visszatér - már pedig visszatért - az igazi kemény vonalas börzsönyi tél. (Máskor sem az). Főleg nem, sokszor aláhúzva, ha olyan a szél mint a beretva - lásd. Matula bácsi, Tél berek.
Az északi és a nyugati oldalakon már pedig olyan szél volt, hogy jobbnak láttam a kiszemelt célpontjaimat szélárnyékos délkeleti, déli oldalakon kerülgetve megközelíteni. Persze, ha az ember kb. 600 méteres nyílt hegytetőre ér és felül a magaslesre, akkor ott nincs pardon.
A 25-30 cm porhó (600 méterig nincs különösebb hóvastagság növekedés a hegylábhoz képest, csak ha hófúvásba kerül az ember), az első pár száz méteren könnyed gyerekjátéknak tűnik, de még a taposott nyomon is kétszer, háromszor annyi energia és idő kell a haladáshoz benne, mint a hómentes terepen. Szűzhavas, töretlen felszínű havon pedig ez a meg tett távolsággal arányosan hatványozottan tovább nehezedik.  
Ez a kristályos, finom, apró szemű, nagyon átfagyott porhó, olyan mint a pergő homok, kitörik a lépés a bakancs alól, süpped jobbra-balra, előre, hátra, feszíteni kell a bokát és a lábizmokat, mert nem tart meg, mint pl. a vizesebb hó. Nem csak felfelé, de lefelé is fáradtságos a járás, ha már van pár km a lábban. Így akinek van, az használja a "hómacskáját", bakancsra húzható hóláncot, ha vadabb terepre megy és hosszabb útra indulna. Akinek nincs és van rá tehetsége, szerezze be, mert nagyon sokat ér. 
És csakis a turistajelzéses útvonalakon! Az egyébként is tiltott partizánkodó harci-marci partizánok se térjenek most le róla, mert a hegyimentők már ma sem győzték összevakarni őket.   
A lényeg, hogy mindenki, aki teheti nézze meg, ott ahol tudja és szeretné ezt a középhegységi mesevilágot, veretes téli varázslatot, de kétszer, vagy háromszor is gondolja át, józanul felmérve a fenti három paraméter alapján, hogy hova, mikor és hogyan megy, mert még nappal is hipotermiás lehet pillanatok alatt a hegyek között. Alkonyat után pedig, ha nincs gyakorlata és/vagy felszerelése, ne maradjon kinn az erdőn, hegyen, főleg nem a Börzsönyben. 
A hegyvidék egésze szinte a 90-es évek teleit idézi most, csak nincs az akkor megszokott 70-100 cm hótakaró.
Ám visszatértek olyan finom jelenségek (mennyire hiányoztak), melyeket vagy 10-15 év nem tapasztaltam. A hátizsákom oldalzsebében, a folyamatos menet miatti lötyögés közben, kis jégkockák fagytak ki a 0,3-as petpalack vízében. (Kettős fém falú termoszban viszem az ivóvizet ilyenkor a zsákon belül. A tea kellemes de valójában nem hidratál kellő mértékben, pl. a cukor miatt. Ebben a száraz hidegben pedig hamar relatív vízhiányos lesz a test.)
A külső szélálló héjazat (kabát) zsebében lévő zsebkendő orrváladék tartalma (direkt finoman írtam le) betonkeményre fagyott.
A nagy fényerejű, erős akkumulátoros fejlámpa, középfokozaton , nem kereső reflektoron használva, sima 3 óra alatt, már alacsony töltöttségi szintet jelzett, frissen töltött és jó minőségű, kellő kapacitású akkumulátor ellenére is . (Mindig kettő van nálam...)
És amire rég nem emlékszem mikor volt példa, hogy a jól szigetelő, több rétegű terepi öltözet ellenére, a hátizsákom kordura anyagára, főleg a tetejét lezáró sapkára, lazán kifagyott a minimálisan kipárolgó testhőm, de leginkább a lélegzetem párája. Úgy jegesedett, hogy öröm volt nézni.
Én hülye cipeltem magammal a nagy DSLR gépet (kellett a  munka miatt), de most ide csak pár csököttebb, de beszédes telefonos, csípőből lőött fotót teszek fel a fentiek illusztrálására.