Lehet, rögeszmésnek fogok látszani, de újra és újra vissza kell térnem a hõtranszport (Namias) ciklusokra, mert úgy tapasztalom, az idõjárásnak ezt a -különösen télen- jól megfogható ciklikusságát teljesen figyelmen kívül hagyjuk hosszútávú latolgatásainkban.
Jelenleg a nem sokkal újév után kezdõdött ciklus utolsó fázisában vagyunk: dél és kelet felé távolodó mediciklonok, hátoldalukon lábashideg, emelkedõ légnyomás.
Innentõl kezdve magasnyomás (hideg légpárna?), elõoldali, déli szeles napok, majd zonalitás esedékes. E három lehetséges, s egymást követõ szituáció bekövetkezésének ideje, idõtartama kérdéses. Lehet, hogy a végén mégis makacsnak bizonyul a magasnyomás, ennek következtében a középtávon szinte biztosan bekövetkezõ melegedés a magasabb légrétegekre korlátozódik. De egyáltalán nem kizárt az sem, hogy az elõoldali-zonális jelleg lesz erõsebb, és komoly enyhülés, intermezzóként tavaszias idõjárás köszönt be február elején.
A zonalitást (ha kialakul, és valószínûleg így lesz) jelenleg én sem tudom hosszasnak feltételezni. Februárban ennek statisztikai valószínûsége eleve kicsi. Tél második felére, végére a hõkontraszt gyengül, lassan a dél és a délnyugat is lehûl -ez a gyors nyugat-keleti légmozgások ellen dolgozik. A február nagyon gyakran blockingos, tartós, vagy minduntalan kiújuló észak-északelet-európai anticiklonnal. Vagy, ha nem teljes a blocking, akkor félblocking áll fenn atlanti-parti anticiklonnal, nálunk északnyugati irányítással. Ez utóbbi inkább az enyhébb fajta telek jellegzetessége, mikor gyenge és/vagy nem expanzív az északkeleti hidegdepó. Vonalas zonalitás februárban, legalábbis tartósan, vajmi ritka.
Fõleg blockingos, hideghullámos elõzményekkel, mikor a december és a január is többé-kevésbé téli volt, valószínûtlen egy huzamosan nyugati áramlásos, enyhe február. Nem mondom, hogy nem volt példa ilyesmire, de az utóbbi évtizedekbõl mindössze 2 ilyen esetre emlékszem: 1996/97 és 2001/2002.
Rátérve arra a kérdésre, vajon a skandináv ciklon okozhat-e nálunk szép, havas, hideg napokat vagy sem, azt kell mondanom: mikor hogy. Az biztos, hogy a cirkuláció alapszabálya szerint a tõlük északra elhelyezkedõ alacsony nyomás nálunk nyugatias áramlással jár, s az télen valóban nem túl elõnyös. De ez stacionárius állapotra vonatkozik: az is lehet, hogy a makrocirkuláció átrendezõdõben van, a hõcsere ciklus zonális fázisa vált át meridionálisba.
Egyébként alapvetõ z-m váltás esetén, mikor tartósan hidegre "akar" fordulni az idõ, a hideglevegõ elsõ hulláma általában maritim, és északnyugatról kapjuk, skandináv központú ciklon hátoldalán. Az észak-európai magasnyomás, mediciklonokkal párosulva, lábashideg beáramlást eredményezve a következõ fázisban alakul ki, amint idén januárban is tapasztalhattuk. Ha e két fázis közel van egymáshoz, kissé "egybecsúszik", alakul ki a skandináv és mediterrán ciklonközpontok közötti frontálzóna, mely nagyon szép havas napokat okozhat nálunk.
A modellek éppen azért nem mutatnak most még skandináv anticiklont mediciklonnal, mert ez a felállás majd a soron következõ, még el sem kezdõdött hõtanszport ciklus második felében lesz esedékes, talán febr. 10. körül. A ciklusban a gyors áramlási zónák, az alacsony nyomás folyamatosan délre helyezõdik. Ezek elõször Észak-Európa fölött jelennek meg, délen még AC van. Késõbb a ciklonok egyre délebbre, a Mediterráneumban jelennek meg, ezzel párhuzamosan északon már magas nyomás uralkodik.