A wetsom-féle ábra valóban szemléletes és jól reprezentálja a jelenlegi makroszinoptikai helyzetet. Érdemes kissé elidõzni ezen, mert nagyon jellegzetes téli cirkulációs képrõl van szó. Ha ellátogatunk a GFS kartenarchiv lapjaira, a hidegebb, havasabb fajta téli idõszakokban nagyon gyakran a mostanival lényegében megegyezõ makrocirkulációs mechanizmussal találkozunk. Ezzel a felállással volt rokon -hogy a közelebbi múlt "hírességeibõl" hozzunk példát- 1993 novembere is.
Azt is nagyon jól mutatja a mostani elrendezõdés, hogy a "tomboló" északatlanti ciklontevékenységgel hogy bánik el az északkelet-európai hidegtömeg, illetve annak szinoptikai megnyilvánulása, a skandináv blokkoló AC. Az izlandi minimum kelet felé vándorló peremciklonjai "beszorulnak" az említett AC alá, azaz déli pályára kényszerülnek, s végül mint mediciklon jelentkeznek. A zonalitás, a nyugati áramlásos zóna felismerhetõ ugyan a kép bal alsó sarkában (az azori magasnyomás és az Atlanti-óceánról benyomuló, ény-dk tengelyû alacsony nyomású öv határán), azonban ez messze délen, délnyugaton helyezkedik el, a mi idõjárásunkra hatással nincs. Mi az említett alacsony nyomású öv és az északi AC határterületén helyezkedünk el, lényegileg és általában a hideg oldalon. Ez a cirkulációs kép ránk nézve alapjában "hideg". Ezen az sem változtat, hogy a mediciklonok elõoldala néha "felhúzza" ránk a délnyugati enyheséget (miközben a ciklon hátoldala a tõlünk északnyugatra fekvõ tájakra sarki-szárazföldi hideget zúdít), tartósan enyhe idõt az alapfelállás nem tesz lehetõvé. Makacsnak tûnik ez a berendezkedés, véleményem szerint a mostanit beleszámítva legalább 2, esetleg 3 alacsony nyomású, akciódús epizódot feltétlenül hoz még. A változékonyság és a csapadék adott, a csapadék területi eloszlása, halmazállapota a ciklonpályák függvénye, ebben elég nagy a bizonytalanság. A szituációban benne van újabb kiadós, talán országos havazás, hófúvás lehetõsége (ahogy egyik társunk már megírta), de olvadás, átmenetileg magasra szökõ hõmérséklet elõfordulása is.
Az roppant valószínû, hogy a jelenlegi változékony, ciklonális idõszakot magas nyomású, többé-kevésbé hideg periódus zárja majd le. Újra a már említett GFS kartenarchív-ra utalok: ha végigpörgetjük annak térképeit, látjuk, hogy az északi blokkoló anticiklont és mediciklonokat tartalmazó helyzet szinte mindig ide konkludál. A tartós északkelet-európai AC, ránk nézve kelet-északkeleti áramlásokkal hidegebb fajta telek februárjában nagyon gyakori, mondhatni egyeduralkodó. Joggal feltételezhetõ valami ilyesminek a kialakulása idénre is. Az addig hátralevõ idõbe persze belefér még rövid zonális-félblockingos epizód is (talán (?) január legvégén, február legelején)
Amit elég valószínûtlennek tartok, az a huzamos zonalitás. Tél második felében ennek valószínûsége eleve kicsi, ellenben ezen a télen -úgy látszik- nagy a hajlam az északkeleti hidegfelhalmozódásra és expanzióra, és annak szinoptikai megnyilvánulására, az észak-európai blokkoló anticiklonra. Egyik kollégánk feltételezte karácsony után, hogy ezen a télen a továbbiakban félblocking, északnyugati irányítás lesz legfeljebb hózáporokkal, látványhavazásokkal, síkvidéken egy nap alatt elolvadó csenevész hótakaróval. Igaza is lett volna, ha nem alakul ki a mostani szituáció, a masszív északi blokkoló anticiklonnal. Ennek létrejötte, tekintve az észak-orosz -20, -30, -40 fokokat, elõre látható volt már január elején is.
Még egy valami: az é-d-i hõdifferencia a tél folyamán törvényszerûen csökken (lassan a dél is lehûl) Valamikor a napforduló táján a legnagyobb, február közepén-második felében a legkisebb. A hõdifferencia a hõtranszport-ciklusoknak megfelelõen hullámzó formában kisebbedik. A zonalitás a ciklus kiélezett hõdifferenciájú fázisához tartozik, ezért valószínûsége a napforduló környékén relatíve nagy, tél második felében sokkal kisebb.