Végsõ soron egyetértve az általad leírtakkal, ki kell hangsúlyoznom a szinoptikai térképek alapvetõ fontosságát. Véleményem az, hogy a cirkulációs állapot nagytérségi áttekintése nélkül sem az egyes (kitüntetett) helyekre vonatkozó hõmérsékleti, sem nyomásfáklyák nem adhatnak teljes képet számunkra a légköri folyamatokról, azok jellegérõl és irányáról.
Nézzük például a mostani helyzetet, nagyon tanulságos ebbõl a szempontból. A Brit-szigetek déli része felett jelenleg 1035 hpa a légnyomás, de még középen is eléri az 1030 hepát.
Mondhatnánk, de szép, erõs brit AC, mekkora blocking, milyen hideg nálunk...
Holott a bõrünkön érezzük, hogy errõl bizony szó sincs. Ránézve a szinoptikai térképre, rögtön látszik az ok: az AC központja meglehetõsen délen, Bretagne felett van, és a magas nyomásnak nemigen van, vagy gyenge a folytatása észak felé. Ez a magas nyomás a nyugati áramlási szalag behullámzása révén jött létre, amit vagy hemiszférikus, a mérleg nyelvét meridionalitás felé hajlító folyamatok hoztak létre, vagy pedig (ahogy én gondolom) a szibériai maximum idõleges megerõsödése. Megjegyzem, ez utóbbi látszik is a térképen, tehát könnyen lehet, az erõs nyugat-európai AC végsõ okát keleten kell keresnünk.
Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy azzal a kijelentéssel, hogy bizonyos területen magas a légnyomás, anticiklon van, még nem sokat mondtunk. Emögött a tény mögött sokrétû dolgok húzódhatnak meg.
Például, a magasnyomás lehet valódi, blokkoló AC is. Ilyen mutatkozik a GFS térképén 120 óránal, ECMWF-nél 144 óránál a Spitzbergáktól északra. Tõle keletre látható is a dél felé törekvõ igen hideg levegõ az izoterma-térképen. Ha a sarkvidéki hideg dél felé mozdul, úgy ezeket a hideg légtömegeket a coriolis erõ rátorlasztja a tõlük nyugatra elterülõ levegõre: a hidegáramlástól nyugatra növekszik a légnyomás, AC jelenik meg. Ezeknek az anticiklonoknak a kezdeményeit mindig magas szélességeken kell keresnünk.
Az is nagyon valószínû, hogy igazából nem az AC blokkolja a nyugati áramlást, az már csak aerodinamikai következmény. Hanem az alacsony szélességek felé mozgó sarki légtömeg, mely magával vivén keletkezési helyének kis kerületi sebességét, nyugat felé terjeszkedik, és ezen mozgásával megtorpanásra kényszeríti a nyugatias, atlanti áramlásokat.
Fent említett blokkoló AC jan. 10 körüli megjelenésének az lesz a következménye jelen modellfutások szerint, hogy a hónap közepe táján meridionális (hideg) áramlási képek jelennek meg, és nagyon hideg levegõ halmozódik fel északkeleten, Oroszország európai területének északi részén. Ha ezt a verziót a továbbiakban is tartják a modellek, a hónap közepére visszatér hozzánk a tél.