Kicsit átnézve a távolabbi kilátásokat arra a következtetésre jutottam, hogy november második felében markáns makroszinoptikus váltás várható. Tudom, hogy sokak szerint erre december közepéig várni kell, én most mégis más véleményen vagyok. Nézzük az okokat:

Az északi ciklontevékenység mûködésében periódikus változásokat lehet észlelni nagyjából az õsz közepétõl. Ez az év eddigi elõéletét tekintve újdonság, hiszen hol hatalmas viharciklonok, hol pedig egyenletesen képzõdõ ciklonrendszerek határozzák meg az északi térség idõjárását. Látható, hogy az összes modellen kivétel nélkül Grönland térségében, illeve idõszakosan Európa legészakkeletibb részein helyezkednek el masszív hidegmagok, amik ciklikusan termelik ezeket a hatalmas kiterjedésû viharciklonokat.
Ezek a képzõdmények jelentõs hatással vannak a poláris jet hullámzására, amibõl adódóan masszív összeáramlások és divergenciák jól elkülönülve gondoskodnak a nagy nyomási különbségekrõl. Részben ennek köszönhetõ a november közepére alakuló közép-európai anticiklon létrejötte is: Link
Ezt követõen a ciklonok ismét kicsit gyengülnek, majd minden jel arra mutat, hogy a következõ erõsödõ ciklusnál új viharciklonok alakulhatnak, amikkel párhuzamosan megerõsödik a "nyomási ellenzék". A következõ erõsödõ ciklust november 20. utánra helyezem, amikor akár erõsebb hidegleszakadás is vendégünk lehet majd. Az, hogy ez mennyire lesz csapadékos, abba nem mennék vele, de összegezve a gondolataimat még egy tél támadást várok november végére.
Esélye persze annak is van, hogy egy újabb nagy közép-európai anticiklon vagy átmeneti elõoldali enyheség álljon be, de a kelet-európai síkságon egy kicsit keletebbre húzódik a magasnyomás dominanciája, tehát az azori anticiklon is kevésbé lehet az óceánra kiszorulva. Szóval ezeknek most kevesebb esélyt valószínûsítek.
A térségünkre leginkább hatással lévõ indexen látszik a következõ napokban tetõpontjára kerülõ ciklus, majd az erõs visszaesés: Link