Én máshogy közelíteném meg a dolgot. Ha jól emlékszem még, akkor valamikor 2009 januárjában fordult tartósan meridionálisra a makrocirkuláció, és akkor egész évben, 10-2 pár napos epizódot leszámítva döntõen uralkodott. Azóta az arányok a normális felé mozdultak, de így is a meridionális kép maradt az uralkodó. Ez a folyamat mostanáig tart is. Azokban az idõszakokban, amikor a zonalitás vette át a fõszerepet, akkor az azori anticiklon rendszeres orrosodása miatt megint a száraz meleg idõjárás volt jellemzõ, a frontok akkoriban csak súroltak minket (ez nyáron nem ritka egyébként, de nem is tartós általában).

Az ilyen meridionális berendezkedésnél bármely terület kerülhet csapadékos vagy száraz oldalra aszerint, hogy ott épp a ciklontevékenység a domináns, vagy anticiklon uralkodik. 2009, részben 2011 és egész 2012 (eddig) Közép-Európában általában anticiklonális irányítás alatt telt, míg 2010-ben tavasszal ciklonális hatás, majd nyáron állandó ciklon-elõoldali ütközõzóna miatt volt rendkívül csapadékos az év.
Télen azonban változik a helyzet, aminek valóban a termodinamikai váltás (is) az oka (ha így nevezzük az energiamérleg negatívba fordulását*). Ahogy a sarkvidéken hûl a levegõ, a meridionális berendezkedés esetén leszakadó hideg nyelvek egyre gyakoribbá válhatnak és egyre mélyebbre nyúlhatnak. Mivel a Földközi-tenger a hõtehetetlenség miatt meleg marad, a rá futó hideg levegõben megindul a ciklogenezis (amit az Alpok is erõsen támogatni tud). Amikor ezek megjelennek, elkezdõdik a mediterrán ciklonok idõszaka. Ahhoz azonban, hogy ebbõl mi csapadékot kapjunk, az kell, hogy az anticiklon ne Közép- és Nyugat-Európa fölött legyen, hanem valahol a Brit-szk környékén. Ekkor a medi a Genovai-öböl közelében alakul ki, és hazánkhoz elég közel megy el. Jelen helyzetben, ha az AC maradna, a medik délkeletebbre alakulnának, az Adria déli részén és Görögország és Bulgária kapná a nagy csapit, mi meg Szibéria felõl a zimankót (ez volt most tél végén).


*Valójában az Északi-sarkon már a napéjegyenlõség elõtt pár nappal negatívba vált, aztán a "zérusvonal" halad dél felé, a téli napfordulókor asszem a Földközi-tengeren is túl van. E képzeletbeli vonaltól északra elvileg hûlne a légkör, ha a légköri áramlások nem egyenlítenék ki. A lényeg, hogy az ez által okozott makrocirkulációs váltás gyakran nem hirtelen megy végbe.

Hogy esélylatolgatás is legyen: én egyelõre nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy a következõ hetekben csapadékosabbra fordul az idõjárás. Október közepére már idõszerû lesz egy változás a tekintetben, hogy a frontok pályája talán elkezdhet délebbre helyezõdni. Ha addig nem lesz teljes makrováltás, az azzal járna, hogy a frontok több csapadékot adnak majd, mint eddig, de közöttük továbbra is lehetnek (az akkor szokásoshoz képest) melegebb periódusok is.