Való igaz, hogy az olyan mértékû lábas hideg, amilyen most februárban ránk tört, egyáltalán nem mindennapi, és az ember hajlamos feltételezni, hogy hosszabb távon is ilyen lesz az idõjárás "stílusa". Elképzelhetõ, hogy vannak az idõjárásban éveken átívelõ makrocirkulációs hajlamok, melyeket fõképp az óceánok vízhõmérséklet-eloszlása determinál, s amit a hasonlóvá váló napállás idõrõl-idõre reaktivál. Nemegyszer elõfordult, hogy hasonló makroszinoptikai képpel indult a tél, amilyennel az elõzõ véget ért.
Másrészt megszívlelendõ Kosakiss kolléga írása annyiban, hogy statisztikailag kimutatható, miszerint az igazán kemény telek rendszerint napfoltminimumok környékén állnak elõ. Persze, ebben számos kivétel is van, csupán ebbõl kiindulva nem tippelnék az elõttünk álló tél milyenségére.